A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
J E G Y Z Ő K Ö N Y V
Felvétetett Csepelen, 1945. augusztus 7. napján.
Jelen vannak:
| A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulata részéről: | ||
| FISZAK mérnök-alezredes, fenti alakulat parancsnoka, a WEISS MANFRÉD gyár katonai főparancsnoka SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka | ||
| A Magyar Iparügyi Minisztérium részéről: | ||
| SALAMON-RÁCZ államtitkár | ||
| A Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. részéről: | ||
| JÜNKER GÉZA igazgató KORBULY JÁNOS műszaki igazgató FORRÓ LÁSZLÓ kereskedelmi igazgató DRAHOS LAJOS, az Üzemi Bizottság elnöke | ||
Fentnevezettek megállapodtak abban, hogy FISZAK mérnök-alezredes, a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka, a gyár katonai főparancsnoka és SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka Á T A D J Á K és SALAMON-RÁCZ úr, a Magyar Iparügyi Minisztérium képviselője valamint JÜNKER GÉZA, a Weiss Manfréd gyár igazgatója Á T V E S Z I K: a
1./ WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t, Csepel. A gyár teljes rendben és üzemképes állapotban adatik át.
2./ A gyár 121 műhelyében 15407 munkás és 1452 tisztviselő és műszaki személyzet dolgozik. Mellékelve: Épület-, anyag-, felszerelés- és gépjegyzék. /3 drb könyv/.
3./ A vállalat Igazgatósága szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a vállalat irányítását végző Vörös Hadsereg képviselői segítségére voltak a gyárnak a szervezési és a munka megindításával kapcsolatos munkájában. Nevezettek támogatásával sikerült a gyárnak leküzdeni azt a nehéz helyzetet, amelyben volt a német megszálló csapatok távozása után. A gyár megkezdte a Vörös Hadsereg rendeléseinek teljesítését és belföldi piacra szóló cikkek kiszállítását.
A Vörös Hadsereg képviselői messzemenő segítségről adtak tanúságot a gyári munkások részére történt élelmiszer beszerzése és a gyártási tervek teljesítéséhez szükséges különféle anyagok felkutatása alkalmával. E célból naponta 10 tehergépkocsi állott rendelkezésre, fuvardíj megtérítése nélkül.
4./ Azonfelül igazoljuk, hogy FISZAK mérnök-alezredes, SUGIN mérnök-őrnagy valamint azok munkatársai részéről - nevezettek itt-tartózkodásának ideje alatt - a lehető legkorrektebb eljárást tapasztaltuk úgy a gyár Igazgatóságával, mint a munkásokkal szemben. A Vörös Hadsereg képviselői gyári működésük ideje alatt a gyárból semmiféle gépet, anyagot vagy felszerelést nem vittek el, ellenkezőleg, a Vörös Hadseregnek a gyárba történt bevonulásának időpontjától működő, jól megszervezett őrség lehetővé tette a gyárnak kifosztástól való megóvását.
Azonfelül meg kell még említenünk, hogy a motorgyártási üzemeinknek - autószállítási lehetőségek hiányában - SZTRACHOV vezérőrnagy hozzájárulásával, generál-javítást igénylő 12 drb. teher és 2 drb. személygépkocsi adatott át /korlátlan tulajdonba/, amelyek ezidőszerint már üzemképessé váltak és olyan állapotban vannak, hogy a Vörös Hadsereg képviselőinek távozásával működni megszűnő katonai gépkocsik teljes mértékben pótolni tudják. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Vörös Hadsereg által zsákmányolt 25.000.000.- pengőt nevezettek a gyárban hagyták a munkások és tisztviselők fizetése céljából. Ezzel a munka megkezdésének időpontjában, amikor a gyár még termékeket nem tudott eladásra kiszállítani, a munkásokat az éhségtől mentette meg.
A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka SEROV alezredes úr útján a hadsereg gépesített alakulata részére eszközölt szállítások ellenértékének megtérítését folyamatosan teljesítette.
1945. VIII. 7.-én a hadsereg gépesített alakulatának a vállalat által eszközölt szállításokért 17.840.502,86 Pengő tartozása áll fenn, amelynek kiegyenlítése 1945. augusztus hó második 10 napjában esedékes.
5./ A vállalat igazgatóságának a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatával és FISZÁK mérnök alezr., a gyár katonai főparancsnoka, valamint SUGIN mérnök őrnagy a gyár katonai főparancsnokával szemben semmiféle igénye nincs.
6./ A vállalat igazgatósága szükséges látja kifejezni hálás köszönetét a vállalat katonai vezetőjének, FISZAK mérnök alezr. és SUGIN mérn. őrnagy uraknak, valamint azok munkatársainak azért, hogy nevezettek együttműködése és a jó vezetés lehetővé tette a gyárnak hiánytalan és üzemképes állapotban való átvételét.
A WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t Á T A D T Á K:
A 3. UKRÁN HADSEREG GÉPESÍTETT ALAKULATÁNAK PARANCSNOKA, A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI FŐPARANCSNOKA:
FISZAK mérnök-alezredes
A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI PARANCSNOKA:
SUGIN mérnök-őrnagy
A WEISS MANFRÉD acél- és fémművek rt.-t Á T V E T T É K:
A MAGYAR IPARÜGYI MINISZTÉRIUM KÉPVISELŐJE:
SALAMON-RÁCZ államtitkár
A WEISS MANFRÉD GYÁR IGAZGATÓJA:
/JÜNKER GÉZA/
ALÁBBIAK JELENLÉTÉBEN:
A WEISS MANFRÉD GYÁR MŰSZAKI IGAZGATÓJA:
/KORBULY JÁNOS/
A WEISS MANFRÉD GYÁR KERESKEDELMI IGAZGATÓJA:
/FORRÓ LÁSZLÓ/
AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG ELNÖKE:
/DRAHOS LAJOS/
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1092. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő