A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai

„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

Felvétetett Csepelen, 1945. augusztus 7. napján.

Jelen vannak:

 A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulata részéről:
  FISZAK mérnök-alezredes, fenti alakulat parancsnoka, a WEISS MANFRÉD gyár katonai főparancsnoka
SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka
 A Magyar Iparügyi Minisztérium részéről:
  SALAMON-RÁCZ államtitkár
 A Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. részéről:
  JÜNKER GÉZA igazgató
KORBULY JÁNOS műszaki igazgató
FORRÓ LÁSZLÓ kereskedelmi igazgató
DRAHOS LAJOS, az Üzemi Bizottság elnöke

Fentnevezettek megállapodtak abban, hogy FISZAK mérnök-alezredes, a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka, a gyár katonai főparancsnoka és SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka Á T A D J Á K és SALAMON-RÁCZ úr, a Magyar Iparügyi Minisztérium képviselője valamint JÜNKER GÉZA, a Weiss Manfréd gyár igazgatója Á T V E S Z I K: a

1./ WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t, Csepel. A gyár teljes rendben és üzemképes állapotban adatik át.

2./ A gyár 121 műhelyében 15407 munkás és 1452 tisztviselő és műszaki személyzet dolgozik. Mellékelve: Épület-, anyag-, felszerelés- és gépjegyzék. /3 drb könyv/.

3./ A vállalat Igazgatósága szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a vállalat irányítását végző Vörös Hadsereg képviselői segítségére voltak a gyárnak a szervezési és a munka megindításával kapcsolatos munkájában. Nevezettek támogatásával sikerült a gyárnak leküzdeni azt a nehéz helyzetet, amelyben volt a német megszálló csapatok távozása után. A gyár megkezdte a Vörös Hadsereg rendeléseinek teljesítését és belföldi piacra szóló cikkek kiszállítását.
A Vörös Hadsereg képviselői messzemenő segítségről adtak tanúságot a gyári munkások részére történt élelmiszer beszerzése és a gyártási tervek teljesítéséhez szükséges különféle anyagok felkutatása alkalmával. E célból naponta 10 tehergépkocsi állott rendelkezésre, fuvardíj megtérítése nélkül.

4./ Azonfelül igazoljuk, hogy FISZAK mérnök-alezredes, SUGIN mérnök-őrnagy valamint azok munkatársai részéről - nevezettek itt-tartózkodásának ideje alatt - a lehető legkorrektebb eljárást tapasztaltuk úgy a gyár Igazgatóságával, mint a munkásokkal szemben. A Vörös Hadsereg képviselői gyári működésük ideje alatt a gyárból semmiféle gépet, anyagot vagy felszerelést nem vittek el, ellenkezőleg, a Vörös Hadseregnek a gyárba történt bevonulásának időpontjától működő, jól megszervezett őrség lehetővé tette a gyárnak kifosztástól való megóvását.
Azonfelül meg kell még említenünk, hogy a motorgyártási üzemeinknek - autószállítási lehetőségek hiányában - SZTRACHOV vezérőrnagy hozzájárulásával, generál-javítást igénylő 12 drb. teher és 2 drb. személygépkocsi adatott át /korlátlan tulajdonba/, amelyek ezidőszerint már üzemképessé váltak és olyan állapotban vannak, hogy a Vörös Hadsereg képviselőinek távozásával működni megszűnő katonai gépkocsik teljes mértékben pótolni tudják. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Vörös Hadsereg által zsákmányolt 25.000.000.- pengőt nevezettek a gyárban hagyták a munkások és tisztviselők fizetése céljából. Ezzel a munka megkezdésének időpontjában, amikor a gyár még termékeket nem tudott eladásra kiszállítani, a munkásokat az éhségtől mentette meg.
A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka SEROV alezredes úr útján a hadsereg gépesített alakulata részére eszközölt szállítások ellenértékének megtérítését folyamatosan teljesítette.
1945. VIII. 7.-én a hadsereg gépesített alakulatának a vállalat által eszközölt szállításokért 17.840.502,86 Pengő tartozása áll fenn, amelynek kiegyenlítése 1945. augusztus hó második 10 napjában esedékes.

5./ A vállalat igazgatóságának a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatával és FISZÁK mérnök alezr., a gyár katonai főparancsnoka, valamint SUGIN mérnök őrnagy a gyár katonai főparancsnokával szemben semmiféle igénye nincs.

6./ A vállalat igazgatósága szükséges látja kifejezni hálás köszönetét a vállalat katonai vezetőjének, FISZAK mérnök alezr. és SUGIN mérn. őrnagy uraknak, valamint azok munkatársainak azért, hogy nevezettek együttműködése és a jó vezetés lehetővé tette a gyárnak hiánytalan és üzemképes állapotban való átvételét.

A WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t Á T A D T Á K:

A 3. UKRÁN HADSEREG GÉPESÍTETT ALAKULATÁNAK PARANCSNOKA, A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI FŐPARANCSNOKA:

FISZAK mérnök-alezredes

A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI PARANCSNOKA:

SUGIN mérnök-őrnagy

A WEISS MANFRÉD acél- és fémművek rt.-t Á T V E T T É K:

A MAGYAR IPARÜGYI MINISZTÉRIUM KÉPVISELŐJE:

SALAMON-RÁCZ államtitkár

A WEISS MANFRÉD GYÁR IGAZGATÓJA:

/JÜNKER GÉZA/

ALÁBBIAK JELENLÉTÉBEN:

A WEISS MANFRÉD GYÁR MŰSZAKI IGAZGATÓJA:

/KORBULY JÁNOS/

A WEISS MANFRÉD GYÁR KERESKEDELMI IGAZGATÓJA:

/FORRÓ LÁSZLÓ/

AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG ELNÖKE:

/DRAHOS LAJOS/

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1092. sz. irat.

Ezen a napon történt november 27.

1931

Bemutatják a Székely István rendezte Hyppolit, a lakájt, az egyik legsikeresebb magyar filmvígjátékot.Tovább

1945

Az ENSZ tagja lesz Norvégia.Tovább

1956

A magyar kormány bejelenti, hogy a tsz-ekből bárki szabadon kiléphet.Tovább

1962

Nyers Rezsőt az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkárává, Biszku Bélát a KB adminisztratív ügyekért felelős titkárává választják, és ezért...Tovább

1965

35 ezren tüntetnek Washingtonban a vietnami háború ellen.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő