Második világháború: A japán haderő elfoglalja Manilát (Fülöp-szigetek)Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
F e l j e g y z é s
A Szövetséges Ellenőrző Bizottság gazdasági osztályán 1947. január 3.-án a potsdami egyez-mény végrehajtásával kapcsolatos vegyes bizottsági ülésről
A bizottság ülésén részt vett a SZEB gazdasági osztálya részéről Matvienko alezredes, Nikolajev magyarországi szovjet javakat kezelő hivatal főnöke, Volpianski ügyvéd és Pedesko kapitány jegyzőkönyvvezető. Magyar részről jelen volt a Jóvátételi Hivatal képviseletében Semtei Róbert főosztályvezető, a Pénzügyminisztérium részéről dr. Unger Ödön miniszteri titkár, a P. K. részéről Tasnádi főrevizor, valamint a Jóvátételi Hivatal részéről Katona és Mérő referensek, valamint az iparügyi tárca részéről dr. Szívós István miniszteri tanácsos.
Matvienko alezredes közölte, hogy a Szovjetunió a potsdami egyezmény alapján igényt tart az egész Weiss Manfréd konszernre.
Indokolás: A Dunai Repülőgyár részére 1941-44-ig a Reichsflugfahrtministerium 723 millió pengőt, a Steiner Művek 80 millió 500 ezer pengőt, összesen 803 millió 500 ezer pen-gőt adtak, a Magyar Honvédelmi Minisztérium pedig 483 millió pengőt adott
A Dunai Repülőgépgyár átadott a W. M.-nek 742 millió 500 ezer pengőt részben az acél- és fémműnek, részben a repülőgép és motorgyár rt-nek. 1944. márciusában szállítások miatt a 803 és félmillió lecsökkent 616 millióra, ennek alapján 1944. március 20. és 25. között a vállalat vezetését a németek átvették faktikusan, majd május 17.-én egyezmény is iratott alá a német átvétellel kapcsolatban.
Minthogy az egész W. M. vagyon értéke 72 millió 900 ezer pengő,
| /: W. M. | Acél és Fémmű | alaptőke | 8.5 millió, | tartaléktőkék | 48.9 millió |
| -,,- | remó | -,,- | 6 millió, | -,,- | 3.6 millió |
| Dunai Repülőgyár | -,,- | 6 millió | -,,- | 3.6 millió | |
| Összesen: | 72 millió :/ | ||||
a tőkebefektetések a németek által adott tartozásokból 274 milliót képviselnek. A Szovjetunió igénye tehát azon alapszik, hogy a németekkel szemben fennálló tartozások garanciája az egész vagyon volt. A németek úgy látták, hogy a W. M. gyárak nem tudják teljesíteni tartozásuk kiegyenlítésére különböző szállításaikat, ezért birtokba vették az egész vállalatot és ez ellen a magyar kormány nem tiltakozott.
A tartozásoknak 1944. márciusa után bekövetkezett csökkenése a Szovjetuniót nem érdekli, minthogy ez már a németek által átvett üzemek üzletvitelénél történt; a lényeges az 1944. májusi állapot.
A Szovjetunió fenti igényével kapcsolatosan közöltem, hogy továbbítom a magyar kormányhoz. Egyben megegyezés jött létre, hogy igényüket Szviridov altábornagy útján a miniszterelnök úrhoz a mai napon eljuttatják.
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Labor Bizalmi Rt., 21. tétel.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő