A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai

F e l j e g y z é s

A magyar kormányhoz érkezett átirat szerint a Szovjetunió megbízottai arra alapítják a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t., valamint a konszernhez tartozó vállalatok átadására vonatkozó kívánságukat, hogy a németek 1944. március 19-ét követően saját rendelkezésük alá vonták a Weiss Manfréd vállalatokat.

Kétségtelen tény az, hogy 1944. május 7-én [elírás! a helyes dátum 17-e] a Weiss Manfréd család tagjai és a németek között a másolatban ide csatolt szerződés jött létre. A szerződésnek állítólagos "IV. része" hiányzik és a kapott információ szerint ezen részt a né-metek a családnak soha nem adták át. Ez a rész tartalmazta állítólag a család tagjainak kivitelére vonatkozó megállapodást és bizonyos anyagi térítéseket is /állítólag a család 170 ezer dollárt kapott, erre vonatkozóan azonban a kapott információ szerint semmiféle írásbeli megállapodás nincs./

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Szovjetunió a Weiss Manfréd vállalatok átengedésére vonatkozó kívánságát arra alapítja, hogy:

• a németek a Dunai Repülőgépgyár r.t.-nak több mint 800 millió pengőt adtak és ezen összeget gyártási előleg fejében a Dunai Repülőgépgyár r.t. továbbadta a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t.-nak, viszont a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t. a Dunai Repülőgépgyár r.t.-nak 1944. március 19.-ig kb. mindössze 200 millió pengő értékben szállított, s így a Weiss Manfréd acél- és fémművei r.t.-nak a Dunai Repülőgépgyár r.t.-vel, vagyis végeredményben a németekkel szemben 600 millió pengő tartozása ál-lott fenn.
• A Szovjetunió megbízottainak megállapítása szerint végeredményben a szerződés létrejöttét ezen fennálló tartozások tették indokolttá, bár ez az átiratból egészen nem tűnik ki, hanem feltétlenül erre lehet következtetni, ezzel szemben bizonyítható az, az ide csatolt szerződésmásolatból:

1./ hogy a szerződésben ezen gyártási előlegek nincsenek megemlítve, holott nyilvánvaló, hogy amennyiben a németek erre alapították volna a Weiss Manfréd konszern átengedésére vonatkozó igényüket, úgy a jogcímet a megállapodásba kifejezetten bele kellett volna foglalni, annál is inkább, mert nem vitás, hogy a szerződés készítésénél úgy magyar, mint német részről ügyvédek vettek részt.

2./ A megállapodás II. része többek között többek között a következőket tartalmazza:
"A Weiss, Chorin, Mauthner és Kornfeld családok árja és nemárja tagjai, akik egymással a legszorosabb rokoni és személyi kapcsolatban állanak, arra a meggyőződésre jutottak, hogy a velük szemben részben nemárja származásuk miatt német részről kényszerűképen táplált bizalmatlanság miatt, még a legjobb akarat mellett sem lesznek abban a helyzetben, hogy a fegyverkezési kapacitás emelésével kapcsolatban támasztott követelményeknek kielégítő módon eleget tegyenek."

• A megállapodásnak ezen hivatkozott részéből, valamint azokból a közismert tényekből is, hogy a Weiss Manfréd család tagjai részben a Gestapo őrizetében voltak, rész-ben pedig zsidószármazásuk miatt bujkálni voltak kénytelenek, következik az, hogy a németek, kihasználva a család szorult helyzetét, hatalmukkal visszaélve kényszerítették őket a megállapodás megkötésére.
• Felmerülhet a tárgyalások során az az ellenvetés is, hogy vajon a németeknek miért volt szükségük ezen megállapodás megkötésére akkor, amikor 1944. március 19-ét követően - Magyarország megszállása után - egyszerűen a Weiss Manfréd vállalatokat minden megállapodás nélkül önhatalmúlag birtokba vehették. Ezzel szemben áll az, hogy a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok a magyar ipar kulcspozícióját jelentették és jelentik is, tehát az akkori magyar kormány intézkedéseivel mindent megtett abban az irányban, hogy zsidónak tekintendő személyektől minden vagyont elvegyen, ezt a németek tudták és nyilvánvalóan a magyar kormánynak ezt a szándékát kívánták megelőzni, mert saját hadiiparuk fokozása érdekében feltétlenül szükségük volt a konszernhez tartozó vállalatokra, annál is inkább, mert hiszen még a megszállást követően is féltek a magyar kormány /különösen a Lakatos kormány alatti/ szabotálási szándékától. Természetesen mindezek csak feltevések, ezekre positivumot szerezni képtelenség.
• Az előadottakból nem vitás,

1./ hogy a Weiss Manfréd család tagjai a szerződést szabadságuktól megfosztva kényszerhelyzetben kötötték,

2./ Magyarországnak 1944. március 19.-én a németek által való megszállása jogellenes volt, márpedig ezért a németek által kötött mindennemű jogügyletet érvénytelennek minősítenek, ezért nemzetközi jogi szempontból a potsdami háromhatalmi egyezmény határozmányai jelen esetben sem alkalmazhatók.