Kikiáltják Lettország függetlenségét.Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
Végzés
Ikt. Sz. 355/1949.
Pestvidéki Törvényszék
Budapest, II. ker., Fő u. 70-78.
Budapest 2. fiók 27.
V é g z é s
A pestvidéki törvényszék mint cégbíróság az iparügyi miniszter 21.283/1949 I. főo. számú megkeresésére a nemzeti vállalatok cégjegyzékébe 740. szám alatt a következő korlát-lan felelősséggel alakult nemzeti vállalat bejegyzését rendeli el:
"A lap"
Nemzeti Vállalat korlátlan felelősséggel:
Cége: Weiss Manfréd Acél és Fémművek nv.
Székhelye: Csepel, telepe: Gyepsor u. 1. szám.
"B lap"
A végzés száma: 355/1949, kelte: 1949. január 28. A nv. alapításának elrendelésére vo-natkozó minisztertanácsi határozat száma: 125/1948, kelte: 1948. december 31., az alapítólevél száma: 21.286/1949 I. főo. Ip. Min., kelte: 1949. január 24.
A vállalat tárgya: vas, acél és fémáruk, valamint gépek gyártása.
A vállalat tartama: határozatlan idő.
A nehézipari igazgatóság jóváhagyása szükséges
- minden jogügylet érvényességéhez, ha a jogügylet tárgyának értéke az 500.000 forintot, visszatérő szolgáltatás esetében pedig az egy naptári éven belül esedékes szolgáltatás értéke a 150.000 forintot meghaladja,
- a vállalat ügyvitelének keretén kívül eső jogügylet érvényességéhez, ha az ügylet értéke az "a)" alatti megkülönböztetés szerint a 100.000 illetve a 30.000 forintot meghaladja.
"C lap"
A végzés száma: 355/1949, kelte: 1949. január 28.
A cégjegyzés módja: a vállalat cégjegyzése akként történik, hogy a vállalatot írt, nyomott vagy nyomtatott cégszövege alá
- a vezérigazgató - ebbéli minőségének feltüntetésével - névaláírását írja,
- a vállalat két cégjegyzésre jogosított munkavállalója együttesen névaláírását írja.
Vezérigazgató: Bíró Ferenc vezérigazgató, budapesti, XI. Orsó u. 21. szám.
A bejegyzés foganatosítását és díjmentes közzétételét a cégjegyzékvezetőknek meg-hagyja; a közzétételt azzal, hogy az alapításra vonatkozó okiratokat a cégbíróságnál bárki megtekintheti.
A bejegyzésről értesíti; a megkereső hatóságot, továbbá a vezérigazgatót 4 drb. címpéldány kiadása mellett azzal, hogy aláírásaikat a cégjegyzéssel azonos alakban teljesítse, végül a budapesti törvényszéket mint cégbíróságot a 72.000/1948 I. M. sz. rend. 3. és 13. §-aira fi-gyelemmel azzal, hogy a vállalat az ott bejegyzett Weiss Manfréd Acél és Fémművei Rt., a Weiss Manfréd repülőgép és motorgyár rt. valamint a Telekkezelő és értékesítő cégekből alakult át.
Budapest, 1949. évi január hó 28. napján.
Dr. Deák s. k. törvényszéki bíró.
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1037. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő