Az Észak-Epiruszi kérdés háttere

A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években

Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.

Albán tapogatódzások a görögökkel és törökökkel való diplomáciai kapcsolatok felvételére

Magyar Népköztársaság Nagykövetsége

018/szig. titk.

Szigorúan titkos!
Tirana, 1958. április 1.
Tárgy: Albán tapogatódzások a
görögökkel és törökökkel
való diplomáciai kapcso-
latok felvételére
Hiv. szám: 001170/szig.titk.1958.

Előadó: Hrabec István
Készült: 3 példányban
2 példány Központnak
1 példány Nagykövetségen

Külügyminiszter Elvtársnak
Budapest

Hivatkozással fenti számú rendeletre Shemsi Totozani elvtárstól, az Albán Külügyminisztérium I. számú osztályának vezetőjének nyert értesülések alapján jelentjük az alábbiakat.

1./ Albán-Görög kapcsolatok:

Az albán-görög kapcsolatok rendezését illető összes eddigi tárgyalások, stb. a két ország moszkvai külképviseletei útján bonyolódtak le. A párizsi albán követség útján egy esetben éspedig 1954-ben tettek kísérletet a tárgyalások megkezdésére, de az ottani görög követ elutasító magatartása következtében ezt az utat abbahagyták. A görög-albán tárgyalások megkezdésénél az albán kormány volt a kezdeményező fél, s mint ismeretes 1955 elején az ENSZ-en keresztül tett javaslatot a görög kormány felé a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Ekkor a görög kormány azt válaszolta, hogy a két ország között még állítólag nem szunt meg a hadiállapot, illetve előbb rendezni kell a vitás kérdéseket, s csak azután lehet szó a diplomáciai kapcsolatok felvételét illető tárgyalások megkezdéséről. /Erről lásd a 116/szig-titk. 1955 számú jelentést./ Az albán fél hozzájárult ahhoz, hogy kiutazási engedélyt ad kb. 1.000 a háború folyamán Albániába átjött és jelenlege is itt tartózkodó görög hazatéréséhez. Ebből már kb. 60 személy meg is kapta a kiutazó vízumot és a többi is, ha kéri folyamatosan meg fogja kapni. Az albán fél ugyanakkor kérte, hogy a görög fél is adjon kiutazási engedélyt azon albánoknak, akik ezt hazatérés céljából kérik, sajnos azonban a görög hatóságok eddig mindössze csak 5 albán állampolgárnak tették ezt lehetővé. Az albán kormány és illetékes szervei több, különböző javaslatot tettek már sajnos eddig választ még nem kaptak. Ezek a következők: határkövek és egyéb hasonló, a két ország közötti határt jelző létesítmények helyreállítására, illetve pótlására vonatkozó egyezmény megkötése, mely javaslatot 1957-ben megismételtek, illetve megsürgették, de mindezideig sem pozitív, sem negatív válasz a görög féltől nem érkezett.

Múlt év decemberében az albán fél javaslatot tett a határsértések és határincidensek kivizsgálását végző vegyes bizottság létrehozására, illetve az ezzel kapcsolatos megállapodás tárgyalásainak megkezdésére. Eddig e javaslatra sem érkezett válasz a görög féltől. Az albán fél javaslatot tett továbbá az albán-görög határmenti övezetben esetenként fellépő epidemikus megbetegedések megelőzésére, továbbá - kb. 2 évvel ezelőtt - a két ország közötti postaforgalom szabályozására, illetve megindítására vonatkozó egyezmény megkötésére. Sajnos az előzőre eddig még egyáltalában nem jött válsz, a postaegyezményre pedig csak annyi, hogy a javaslatot továbbították az illetékes görög szerv felé. Egyébként az albán fél mindkét javaslatát rövid időn belül még egyszer meg fogja ismételni. Megjegyezzük még, hogy az illetékes albán szerv nemrégiben hozzájárulást kért a görög féltől arra vonatkozóan, hogy részt vehessen saját áruival a Saloniki-i nemzetközi vásáron, de eddig semminemu választ nem kapott.

Egyébként mint ismeretes a két kormány képviselői nemrégiben tárgyalásokat folytattak Korfuban a korfui szoros közös aknátlanítása munkálatait illetően, s ezzel kapcsolatban megállapodást is kötöttek. E megállapodás értelmében a két fél már hozzá is kezdett az aknátlanítás munkálataihoz. Az albán kormány képviselőit - Totozani elvtárs közlése szerint- a korfui tárgyalások alkalmával igen melegen fogadták és rendkívül előzékenyek voltak velük szemben. Így pl. amikor az albán fél képviselői, - akiknek a tárgyalás lebonyolítására és az ezzel kapcsolatos megállapodás aláírására vonatkozó felhatalmazást a külügyminisztérium állította ki megjegyezték, hogy helyesebb lenne, ha a görög fél képviselőinek felhatalmazását is a Honvédelmi Minisztérium helyett a Külügyminisztérium állította volna ki, teljesítették kívánságát és a Görög Külügyminisztérium által kiállított, aláírt és lebélyegzett felhatalmazással ültek le tárgyalni.

Mint Totozani elvtárs közölte, a két ország közötti kapcsolat határozottan a javulás irányában halad, ami egyébként a görög lapokból is megállapítható, de megállapítható abból is, hogy pl. Enver Hoxha elvtárs moszkvai nyilatkozatát a görög kormánysajtó és a hivatalos körök is kedvezően fogadták. A diplomáciai kapcsolatok felvételére és a két ország közötti kapcsolatok normalizálására vonatkozó tárgyalásokat az albán fél továbbra is moszkvai külképviselete útján kívánja folytatni. Az albán-görög diplomáciai kapcsolatok felvételét illető tárgyalások - mint Totozani elvtárs mondotta - "bár lassan, de jó irányban haladnak és az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy talán nem is olyan hosszú idő múlva meghozzák a mindkét nép által kívánt és mindkét ország számára hasznos eredményt". Totozani osztályvezető ez alkalommal is köszönetet mondott azért a segítségért, amelyet a Központ a Görögország helyzetét, stb. ismertető anyagok átadásával nyújtott számukra, majd kérte, ha lehet előre szignalizáljuk feléjük, ha sor kerül görög delegációk, vagy egyes görög személyek, stb. magyarországi meghívására, hogy szükség esetén ők is, esetleg budapesti nagykövetségük útján egyik-másik személyt, vagy delegációt meghívhassanak Albániába. Kérte továbbá, ha lehetséges, úgy Görögországra vonatkozó tájékoztatásunkkal a jövőben is segítsük elő déli szomszédjuk belpolitikai, stb. helyzetét illető tájékozódásukat.

MOL-XIX-J-1-j-Alb-5/b-001170/1/1958. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő