Az Észak-Epiruszi kérdés háttere

A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években

Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.

Albán tapogatódzások a görögökkel és törökökkel való diplomáciai kapcsolatok felvételére

Magyar Népköztársaság Nagykövetsége

018/szig. titk.

Szigorúan titkos!
Tirana, 1958. április 1.
Tárgy: Albán tapogatódzások a
görögökkel és törökökkel
való diplomáciai kapcso-
latok felvételére
Hiv. szám: 001170/szig.titk.1958.

Előadó: Hrabec István
Készült: 3 példányban
2 példány Központnak
1 példány Nagykövetségen

Külügyminiszter Elvtársnak
Budapest

Hivatkozással fenti számú rendeletre Shemsi Totozani elvtárstól, az Albán Külügyminisztérium I. számú osztályának vezetőjének nyert értesülések alapján jelentjük az alábbiakat.

1./ Albán-Görög kapcsolatok:

Az albán-görög kapcsolatok rendezését illető összes eddigi tárgyalások, stb. a két ország moszkvai külképviseletei útján bonyolódtak le. A párizsi albán követség útján egy esetben éspedig 1954-ben tettek kísérletet a tárgyalások megkezdésére, de az ottani görög követ elutasító magatartása következtében ezt az utat abbahagyták. A görög-albán tárgyalások megkezdésénél az albán kormány volt a kezdeményező fél, s mint ismeretes 1955 elején az ENSZ-en keresztül tett javaslatot a görög kormány felé a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Ekkor a görög kormány azt válaszolta, hogy a két ország között még állítólag nem szunt meg a hadiállapot, illetve előbb rendezni kell a vitás kérdéseket, s csak azután lehet szó a diplomáciai kapcsolatok felvételét illető tárgyalások megkezdéséről. /Erről lásd a 116/szig-titk. 1955 számú jelentést./ Az albán fél hozzájárult ahhoz, hogy kiutazási engedélyt ad kb. 1.000 a háború folyamán Albániába átjött és jelenlege is itt tartózkodó görög hazatéréséhez. Ebből már kb. 60 személy meg is kapta a kiutazó vízumot és a többi is, ha kéri folyamatosan meg fogja kapni. Az albán fél ugyanakkor kérte, hogy a görög fél is adjon kiutazási engedélyt azon albánoknak, akik ezt hazatérés céljából kérik, sajnos azonban a görög hatóságok eddig mindössze csak 5 albán állampolgárnak tették ezt lehetővé. Az albán kormány és illetékes szervei több, különböző javaslatot tettek már sajnos eddig választ még nem kaptak. Ezek a következők: határkövek és egyéb hasonló, a két ország közötti határt jelző létesítmények helyreállítására, illetve pótlására vonatkozó egyezmény megkötése, mely javaslatot 1957-ben megismételtek, illetve megsürgették, de mindezideig sem pozitív, sem negatív válasz a görög féltől nem érkezett.

Múlt év decemberében az albán fél javaslatot tett a határsértések és határincidensek kivizsgálását végző vegyes bizottság létrehozására, illetve az ezzel kapcsolatos megállapodás tárgyalásainak megkezdésére. Eddig e javaslatra sem érkezett válasz a görög féltől. Az albán fél javaslatot tett továbbá az albán-görög határmenti övezetben esetenként fellépő epidemikus megbetegedések megelőzésére, továbbá - kb. 2 évvel ezelőtt - a két ország közötti postaforgalom szabályozására, illetve megindítására vonatkozó egyezmény megkötésére. Sajnos az előzőre eddig még egyáltalában nem jött válsz, a postaegyezményre pedig csak annyi, hogy a javaslatot továbbították az illetékes görög szerv felé. Egyébként az albán fél mindkét javaslatát rövid időn belül még egyszer meg fogja ismételni. Megjegyezzük még, hogy az illetékes albán szerv nemrégiben hozzájárulást kért a görög féltől arra vonatkozóan, hogy részt vehessen saját áruival a Saloniki-i nemzetközi vásáron, de eddig semminemu választ nem kapott.

Egyébként mint ismeretes a két kormány képviselői nemrégiben tárgyalásokat folytattak Korfuban a korfui szoros közös aknátlanítása munkálatait illetően, s ezzel kapcsolatban megállapodást is kötöttek. E megállapodás értelmében a két fél már hozzá is kezdett az aknátlanítás munkálataihoz. Az albán kormány képviselőit - Totozani elvtárs közlése szerint- a korfui tárgyalások alkalmával igen melegen fogadták és rendkívül előzékenyek voltak velük szemben. Így pl. amikor az albán fél képviselői, - akiknek a tárgyalás lebonyolítására és az ezzel kapcsolatos megállapodás aláírására vonatkozó felhatalmazást a külügyminisztérium állította ki megjegyezték, hogy helyesebb lenne, ha a görög fél képviselőinek felhatalmazását is a Honvédelmi Minisztérium helyett a Külügyminisztérium állította volna ki, teljesítették kívánságát és a Görög Külügyminisztérium által kiállított, aláírt és lebélyegzett felhatalmazással ültek le tárgyalni.

Mint Totozani elvtárs közölte, a két ország közötti kapcsolat határozottan a javulás irányában halad, ami egyébként a görög lapokból is megállapítható, de megállapítható abból is, hogy pl. Enver Hoxha elvtárs moszkvai nyilatkozatát a görög kormánysajtó és a hivatalos körök is kedvezően fogadták. A diplomáciai kapcsolatok felvételére és a két ország közötti kapcsolatok normalizálására vonatkozó tárgyalásokat az albán fél továbbra is moszkvai külképviselete útján kívánja folytatni. Az albán-görög diplomáciai kapcsolatok felvételét illető tárgyalások - mint Totozani elvtárs mondotta - "bár lassan, de jó irányban haladnak és az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy talán nem is olyan hosszú idő múlva meghozzák a mindkét nép által kívánt és mindkét ország számára hasznos eredményt". Totozani osztályvezető ez alkalommal is köszönetet mondott azért a segítségért, amelyet a Központ a Görögország helyzetét, stb. ismertető anyagok átadásával nyújtott számukra, majd kérte, ha lehet előre szignalizáljuk feléjük, ha sor kerül görög delegációk, vagy egyes görög személyek, stb. magyarországi meghívására, hogy szükség esetén ők is, esetleg budapesti nagykövetségük útján egyik-másik személyt, vagy delegációt meghívhassanak Albániába. Kérte továbbá, ha lehetséges, úgy Görögországra vonatkozó tájékoztatásunkkal a jövőben is segítsük elő déli szomszédjuk belpolitikai, stb. helyzetét illető tájékozódásukat.

MOL-XIX-J-1-j-Alb-5/b-001170/1/1958. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)

Ezen a napon történt december 21.

1967

N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő