Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább
Az Észak-Epiruszi kérdés háttere
A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években
Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.
Provokáció
Másolat!
Jelentem, hogy 1959. március 30-án a kora reggeli órákban 15 géppisztollyal, automata és egyéb fegyverekkel felszerelt görög határőr tört be albán területre Bracan községnél /Bilisht körzet/, s közülük négynek sikerült 150 méteres mélységbe behatolni albán területen. 12 órakor kísérletet tettek az ott fát vágó parasztok közül egynek elfogására, majd amikor ez nem sikerült, tüzet nyitottak rájuk és az ott szolgálatot teljesítő Hajdar Beqir Hoxha és Bajram Shaban Hysa határőrre. A provokáció következtében Hajdar Beqir Hoxha határőrt megölték, míg társát súlyosan megsebesítették. Megölték még ezenkívül az ott tartózkodó parasztok egyikének lovát is.
A provokáció ügyében az albán kormány ENSZ-képviselője közvetítésével jegyzéket juttatott el az ENSZ főtitkárához, melyben tiltakozott ezen barbár gyilkos cselekmény ellen, kérve, hogy a jegyzék másolatát adják át a görög kormánynak is. A jegyzékben az albán kormány a provokációval kapcsolatos minden felelősséget a görög kormányra hárít és követeli az áldozatok, illetve családtagjaik kártérítését.
A fenti gyilkos provokáció nagy felháborodást váltott ki az egész albán népből, annál is inkább, mert nemrégiben gyilkolták meg a görög határőrök Lesh Pal Cupi albán határőrt is. Véleményünk szerint is teljesen jogos az albán nép ezen felháborodása annális inkább, mivel az albán kormány, dacára a görög kormány visszautasító magatartásának, állandóan kinyilvánítja törekvéseit a Görögországgal való jó viszony megjavítására, a kapcsolatok felvételére és a jószomszédi viszony megteremtésére. Ezen törekvését bizonyítják azon tények is, hogy megadta az engedélyt a háború óta Albániában tartózkodó görög hadifoglyok és politikai menekültek nagy része repatriálására és a legutóbbi időben pedig saját költségén hazaszállította azon 23 görög katonatiszt hamvait, akik a fasiszták ellen folytatott háborúban estek el Albánia területén. Ezenkívül az albán kormány már számtalan javaslatot tett a görög kormány felé a kereskedelmi kapcsolatok felvételére, mely mindkét népnek egyformán szolgálná érdekeit.
Nem véletlen az, hogy az utóbbi időben ismét gyakorivá váltak görög részről a határsértések, ha figyelembe vesszük, hogy néhány héttel ezelőtt Pál görög király olyan kijelentést tett, miszerint igényt tart Dél-Albánia egy részének Görögországhoz való csatolására. Bizonyítja a görög kormánynak Albániával szembeni ellenséges magatartását, hogy e súlyos kijelentést hivatalosan ugyan nem erősítette meg, de ugyanakkor meg sem cáfolta. Hasonló jellegu megbeszélést folytatott Pál görög király Titó jugoszláv elnökkel is annak görögországi látogatása alkalmával, amikoris kijelentették, ajánlatos Dél-Albániának Görögországhoz, míg Észak-Albániának pedig Jugoszláviához való csatolása. Amikor e kérdésben egy alkalommal felvilágosítást kértek Jugoszlávia volt moszkvai nagykövetétől, az nevetve megjegyezte, hogy a magas személyiségek poharazás és kávézás közben megengednek maguknak kisebb tréfákat is. Amikor e kijelentés az albán nép tudomására jutott a különböző értekezletek alkalmával erélyesen tiltakoztak az ellen, hogy Albánia függetlenségének, területi épségének és szabadságának kérdését egyes külföldi államfők tréfa tárgyaként kezelik. Kijelentették ezen értekezleteken, hogy az albán kormánynak a jószomszédi viszony megteremtésére irányuló törekvései egyáltalán nem Albánia gyengeségét bizonyítják, hanem bizonyítják azt, hogy békében kíván élni mindenkivel, aki tiszteletben tartja az együttmuködéshez szükséges alapelveket és éberen vigyáz a balkáni béke fenntartása és megerősítése felett.
MOL-XIX-J-1-j-Alb-29/f-002884/1959 12. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő