Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább
Reform KGST szinten
Magyar tervezet a KGST átfogó, piaci reformjára 1966-ból
Az alábbi tanulmány és a mellékelt forrás a hatvanas évek magyar gazdasági reformelképzeléseibe nyújt betekintést. Az „új gazdasági mechanizmus" bevezetése előtti időszak vitái során merült fel a KGST működésének átalakítása, amire több más szocialista országban is dolgoztak ki terveket. Bár a teljesen piacképtelen nemzetközi szervezet alkalmatlansága már ekkor is nyilvánvaló volt, főként a Szovjetunió ortodox politikai vezetése megakadályozta még az elengedhetetlenül szükséges piacorientált változtatásokat is.
A reform a szaknyilvánosság előtt
1965 második felében megjelenhetett Ausch Sándor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet témával foglalkozó osztálya vezetőjének meghatározó jelentőségű cikke a Közgazdasági Szemlében. Ausch a KGST együttműködés alulteljesítését az országok közötti érdekeltségi viszonyokból, illetve a kapcsolatrendszer ilyen irányú közömbösségéből vezette le. Elvi alapon utasította el a központi tervezés szándékát és egyértelműen a pénzfunkciók érvényesülésétől, a reális áraktól és hitelektől várta a hatékony munkamegosztás kialakulását. Ennek azonban az ilyen irányú belső reform is előfeltétele. Ebből a szempontból optimista volt: „A KGST-országok gazdaságirányítási rendszerének tökéletesítése csaknem minden országban napirenden van. A tervezett, részben már meg is valósított változások iránya minden országban ugyanaz. A nagyobb tervszerűséget és nagyobb hatékonyságot az áruviszonyok, az ezekkel kapcsolatos törvények és kategóriák (az értéktörvény, az ár, a hitel stb.) szélesebb körű felhasználásával kívánjuk elérni, ami egyben nagyobb vállalati önállóságot, szabadabb döntést, nagyobb kockázatvállalást, nagyobb felelősséget követelne, és nagyobb ösztönzést
." Ausch a kiterjedt és kifejlett áru- és pénzviszonyok megteremtését tartotta a KGST-reform célkitűzésének. Ez a fix árak rendszerének - a nyersanyagpiac kivételével való - leépítését jelentette nemzetközi és nemzeti keretekben, ami aztán a kétoldalú kiegyenlítésre alapuló kereskedelem oldódását is magával hozná, és azt többoldalúvá tehetné. Az aktívumok és passzívumok harmadik, vagy negyedik országba való átvitele megteremtheti a konvertibilis, általános egyenértékként funkcionáló devizarubelt. Ha megszünnek a fix árak és a kétoldalú kereskedelmi kiegyenlítésre törekvő gyakorlat, új érdekeltségi környezetbe kerül a szakosítás és a kooperáció is, ugyanis a termelő és kereskedelmi vállalatok érdekeltté válnak az ilyen együttműködések megteremtésében. Ehhez persze a vállalatok felszabadítására van szükség, vagyis megint csak belső reformra, ahol nem kötnek tervutasítások, a mozgástér, a piackutatás jelentősége meghatványozódik. Szerves része ennek a gondolkodásnak a műszaki fejlesztési megoldások, szabadalmak piacának a megteremtése, az ingyenesség helyett itt is az érdekeltségre alapozó gyakorlat létrehozása. A magyar közgazdaságtudomány történetének figyelemre méltó epizódja, hogy Ausch Sándor néhány év múlva ezeknek a nézeteknek a szisztematikus kifejtéséért nemcsak nagydoktori címet szerzett, de disszertációját 1969-ben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.További elemzés látott napvilágot a Külkereskedelem című folyóirat 8. számában, illetve 1965 szeptemberében és novemberében a Közgazdasági Szemlében Balassa Ákos, az Országos Tervhivatal osztályvezetőjének tollából. Az egyik az érdekeltséget vizsgálta a KGST gyártásszakosítás fejlődése szempontjából. Az már egy évvel korábban világos volt, hogy a termékszakosítás több nemzetközi cikkben feldicsőített „eredményei" alig jelentettek többet, mint a már kialakult gépek és berendezések országok közötti megosztásának szentesítésénél, vagyis legfeljebb a párhuzamosságok bővülését fékezték és országonként 2-6% között mozogtak a gépiparban. Balassa világossá tette, hogy az országok nem érdekeltek valamely gyártás
. Ugyan javaslata - egyfajta speciális árengedmény és felárrendszer beiktatásával - megmaradt a hagyományos, nem piaci viszonyok között, a vállalatok közvetlen érdekeltségének kiépítését ő is a továbblépés feltételének tekintette.A Szabályozott piaci verseny a KGST-országok vállalatai között című tanulmányában abból az alaphelyzetből indult ki, hogy „A szocialista országok összességét tekintve azonban a termelőeszközök tulajdona elkülönült, és így az országok egymással önálló termelőeszköz-tulajdonosként állnak kapcsolatban. Ezért a nemzeti tervezés korábban kialakult - távolról sem tökéletes - módszereinek nemzetközi alkalmazására irányuló törekvések (megfelelő nemzetközi gazdasági mechanizmus nélkül) nem vezethetnek
." A szerző a nemzetközi szabályozott piaci verseny bevezetésének esélyeit latolgatta. Ennek feltétele a nagyfokú vállalati önállóság megléte, az, hogy a termelés gazdasági eredménye ne váljon el a külkereskedelmi tevékenység gazdasági eredményétől, vagyis a belföldi valuta és a devizák között szoros kapcsolat legyen, létezzen beruházási hitel. Nemzetközi feltételek között első helyre került egy államközi megállapodás a rendszer bevezetéséről, vagyis egyes termékek szabad forgalmazásáról, mégpedig úgy, hogy az tartalmazza az állami beavatkozás eszközeinek egyeztetését is. Ez a rendszer nem tűri a rögzített árakat, a termelő és kereskedelmi tevékenység merev szétválasztását, illetve kötött megállapodások helyett a keret-megállapodásokra épülhetne. Ideális lenne, ha konvertibilis valutával történne a fizetés, de ezt a szerző nem tekintette szigorú feltételnek.Ugyan nem a teljesség igényével mutattuk be a szaksajtót, a cikkek jelezték, hogy a hazai közgazdasági gondolkodás a nemzetközi méretekben elgondolt reform felé fordult.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 21.
1905
1910
Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább
1916
I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább
1956
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább
1956
Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő