Reform KGST szinten

Magyar tervezet a KGST átfogó, piaci reformjára 1966-ból

Az alábbi tanulmány és a mellékelt forrás a hatvanas évek magyar gazdasági reformelképzeléseibe nyújt betekintést. Az „új gazdasági mechanizmus" bevezetése előtti időszak vitái során merült fel a KGST működésének átalakítása, amire több más szocialista országban is dolgoztak ki terveket. Bár a teljesen piacképtelen nemzetközi szervezet alkalmatlansága már ekkor is nyilvánvaló volt, főként a Szovjetunió ortodox politikai vezetése megakadályozta még az elengedhetetlenül szükséges piacorientált változtatásokat is.

Valami érlelődik

 

Szita János, aki 1965 nyarán konzultált a csehszlovák Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottság titkárával, Stranskyval tudta, hogy az északi szomszéd értékelése szinte teljesen megegyezik a magyarral. Ugyanakkor az NDK-ban magabiztosan centralizálnak, trösztösítenek, miközben a tervmutatók a teljes termelési vertikum 90%-át 

. Ezzel együtt 1965 végén már általános volt a KGST országok között a szervezettel kapcsolatos pesszimizmus, illetve az őszinte szembenézés igénye. A CSKP 1965. januárban és 1966. áprilisban megvitatott reformterve után 1966 májusában a külkereskedelem reformjára átfogó tervet bocsátottak ki. A külkereskedelmi monopólium fenntartása mellett az exportot illetően bizonyos áruféleségeknél lehetőséget láttak a termelő vállalatok közvetlen kereskedelmére (ott, ahol a műszaki szempontok vannak túlsúlyban), vagy a külkereskedelmi vállalattal való közvetlen kapcsolatban való kereskedelemre. Hasonló mechanizmust képzeltek el az import esetében. Az egészet az illetékes minisztérium irányítása alá helyezték. Egyben leszögezték, hogy kommerciális alapra kell helyezni kapcsolataikat a szocialista országokkal is, szellemi javaikat, műszaki ismereteiket ingyen nem adják át, kiterjesztik az ország részvételét külföldi vállalkozásokban, sokkal jelentősebb marketing munkát végeznek. A világpiaci áraknak a termelő és a külkereskedelmi vállalatoknál is éreztetni kell hatásukat. A belkereskedelmi szervek a rendelkezésükre bocsátott devizából közvetlenül, vagy közvetve külföldön vásárolhatnak. Ami a KGST kapcsolatokat illeti, itt az együttműködés bővítésének alapos elemzésre kell épülnie. Továbbá: „Arra kell törekednünk, hogy fokozatosan a termelés szférájában is kialakuljon a közvetlen együttműködés a különböző országok vállalatainak szintjén, különösen pedig a földrajzilag egymáshoz közelfekvő vállalatok ." Itt a csehszlovákok termelői közösségekben, társulásokban gondolkodtak, amelyek kutatásokat, fejlesztést, szabványosítást, szabadalmazást, stb. végeznének.

Ellenállás a szovjet KGST apparátusban mutatkozott, Leszecskó szovjet főképviselő képviselő úgy érvelt, hogy az integráció így is túlzott, hiszen a KGST országok egymás közötti kereskedelmének 70% fölötti a volumene. Ugyanez vonatkozott a Szovjetunió részesedésére. Leszecskó minden további növekedést a KGST-tábor autarchia irányába tett lépésének tekintett. A problémák tehát nem általánosak, bár a műszaki színvonalnál és a kooperációban látott gondokat. Reformcsúcsra, nagy közös kritikai elemzésre nincs szükség, elég a kétoldalú kritikai eszmecsere, aztán később lehet magasabb szinten is egyeztetni.

A hitellehetőséggel kapcsolatos vita is tovább folyt. A KGST Valuta és Pénzügyi Állandó Bizottságának ülésén 1965 májusában a szovjet delegátus véletlenül felvetette a transzferábilis rubel konvertibilissé tételének lehetőségét, de azután erre nem tértek vissza. Ugyan a következő ülésen a tagállamok megállapodtak egy 30 millió rubeles alap közös képzésében, de nem tudtak dűlőre jutni a befizetések országonkénti arányáról. (A magyar teher egyébként 2,1 millió transzferábilis rubel lett volna.) A kamatméretről is csak vita volt. 1965. szeptember 22-én a lengyelek most már a KGST VB ülésen vetették fel az erőforrások növeléséhez szükséges konvertibilis megalapozás kérdését. Álláspontjuk az volt, hogy végre el kell térni a kétoldalú egyensúlyra törekvő megállapodásoktól, csökkenteni kell a kamatmentes technikai hitelek keretét, erős célhitelrendszert kell megteremteni magas kamatlábakkal. Ezzel a magyarok nem értettek egyet. A kérdés le is került a napirendről, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank konvertibilis (arany és deviza) tőkeemelésére az erre képes Szovjetunió 

.

1966 februárjában elkészült a KGST országok gazdasági együttműködésének továbbfejlesztéséről szóló anyag újabb változata, amit Szita János véleményezésre 

. A pártközpont apparátusából származó vélemény alapvetően támogató hangvételű volt. Ezt követően március 16-án újabb változat indult útnak, most már 200 példányban. (Lásd az általunk közölt forrást!) A vitára azonban még várni kellett. Időközben a KGST diplomáciájában ugyanis figyelemre méltó események zajlottak.

1963 után három év telt el. Ez, és a feszültségek folyamatos erősödése a KGST apparátus és Leszecskó ellenkezése ellenére magas szintű egyeztetést követelt, amit már nem lehetett tovább halogatni. A különböző országok vezetői más-más szándékkal készültek a találkozóra. Miután a magyar pártvezetés nyakig benne volt az új gazdasági mechanizmus kialakításának gondjaiban, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1966 nyarára tervezett értekezleten sem túlzott kritikát nem kíván gyakorolni, sem különösebb javaslatokat nem kíván tenni. A viták kiéleződésétől pedig kifejezetten tartózkodik. Kivár. Nem lehetett tudni, hogy a találkozó a problémák szőnyeg alá söprésével telik, vagy történik-e valami más is. A KGST apparátus 100 oldalas jelentésében nemigen fogalmazott meg problémákat, mindent nagyon szépnek, jónak ábrázolt, mindennel meg volt elégedve. Ez egy formális találkozó képét vetítette előre. A magyar javaslat azért a vállalati szintű kapcsolatok, az idegenforgalom és a fogyasztási cikkek kereskedésének bővítését és a „kis-KGST" lehetőségének megteremtését óvatosan megfogalmazta, már csak az 1963-as javaslatok fenntartása miatt is. A szorosabb együttműködés szorgalmazásától nem várt eredményt, inkább a kétoldalú kapcsolatokra épülő kereskedelem és közös tervezés felé 

.

A Varsói Szerződés csúcstalálkozójához kötődő KGST megbeszélésre 1966. július 7-én 

. A románok minden kérdésben igyekeztek az együttműködés szorosabb, vagy új formáit elutasítani, illetve a meglévőkön lazítani. Ceauşescu támadta a közös vállalatok alapítását, a tervkoordinációt, a szakosítási szerződési . Ezzel szemben a lengyelek türelmetlenségüknek adtak hangot, a bolgárok a mezőgazdasági árak emelését akarták eléri - sikertelenül, a csehszlovákok a piaci kapcsolatok, az árak a gazdasági eszközök alkalmazásáénak bővítését, az NDK egy belső átalakítással foglalkozó megtartását szorgalmazta. Koszigin is kiállt a közös vállalatok alapítása mellett. Semmilyen határozat nem született, a tehetetlenkedés és a halasztó taktika szembeötlővé vált. A románok ugyan elszigetelődtek, de ez legkevésbé sem zavarta őket. Olyan feszültség alakult ki a találkozón, amely mutatta, hogy ez az állapot nem tartható sokáig. A magyar delegáció igyekezett a konfliktusból kivonni magát, de idehaza világossá vált, hogy az ellentétek elérték azt a fokot, ahol cselekvésre lesz szükség.

Erre a helyzetre reagálva készített el az Országos Tervhivatal Nemzetközi Együttműködési Főosztálya 1966. szeptember 17-ei dátummal egy javaslatot. A KGST-országokkal való együttműködés kérdései címmel, és 

a pártközpontba. A bukaresti felső szintű tanácskozás tapasztalatait figyelembe véve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a KGST szint helyett a problémák megoldására alkalmasabb a kétoldalú, vagy csak néhány ország között kialakuló többoldalú kapcsolati forma. Ugyanakkor ki kell alakítani egy átgondolt és megalapozott álláspontot és azt képviselni kell a KGST-ben annak érdekében, hogy a felgyülemlett problémák tisztázódjanak. A legfontosabb kérdések a következők: a tervek koordinálásának tartalma, módszere, a szakosítás módszerei, az árak kérdése, a műszaki-tudományos együttműködés finanszírozása. Az anyag nyomatékosította, hogy a sokoldalú helyett a többoldalú együttműködésre kell a hangsúlyt helyezni. Hatékonnyá kell tenni a már meglévő közös intézményeket. Az együttműködés szűkebb körét Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK között húzta meg azzal, hogy ügyelni kell, hogy Bulgária ne érezze magát ellenzékben. A többoldalú együttműködés első és legfontosabb területének a híradástechnika ún. stabil alkatrészei gyártását jelölte meg. „A piaci kapcsolatok fejlesztése érdekében törekedni kell egy országgal - Csehszlovákiával - olyan megállapodást kötni, hogy egyes ágazatokban és megjelölt árucikkekben (cikkcsoportokban) az áruforgalmat mindkét országban kölcsönösen szabaddá ."  Mindezt azonban úgy, hogy a hazai gazdasági érdekek képviselete és érvényesülése ne csorbuljon. Mindennek érdekében aktívabb és konkrétabb kezdeményezéseket kell tenni, vagyis jelentősen szélesíteni kell a gazdasági diplomáciát, a nem hivatalos egyeztetéseket. A javaslat szerint ennek érdekében a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságát bővíteni kell, meg kell erősíteni a diplomáciai szerveket.

Ezen a napon történt november 21.

1905

Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább

1910

Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).Tovább

1916

I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább

1956

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.Tovább

1956

Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő