Prohászka Ottokár magyar püspök, író, akadémikus (*1858)Tovább
Béres Lajos naplója
„Utász előtt nincs akadály..."
1. rész. A bevonulástól Erdély visszatéréséig
„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”
Július 14., vasárnap
Virradatra Keselymező-Iza-Huszt-Rakasz-Felsőveresmart-Nagyszőllősön át Tiszaújhelyre értünk, ahol pihenőt tartva megreggeliztünk. Utunk tovább folytatva Bene-Nagymuzsaly-Beregszász-Asztely-Beregsurányon át délután 17h-kor érkeztünk Tarpára és elszállásoltunk.
Július 15., hétfő, Tarpa
A század részére egész napos pihenő és
karbantartás. Mert a század fele indul aratási szabadságra, így én segítséggel írom a szabadságos nyomtatványokat, mert az idő rövid, éppen, hogy kész lettünk az indulásra. Ma arra sem volt időm, hogy szétnézzek a faluban.
Július 16., kedd
Az itt maradt fél századnak ma még pihenő és szerelvény karbahelyezés. Rajtunk kívül még pilóták vannak itt az iskolában szálláson. A tarpaiak között otthon érezzük magunkat, kik most végzik az aratási munkálatokat. A lakosság színmagyar, barátságos nép. A század irodát a falu főterén egy üresen álló üzletszerű helyiségben rendeztem be, melynek udvarán helyezkedtek el a szakácsok a konyhával.
Július 17-től Tarpa
A mai naptól a század itt maradt része - hogy legyen valami elfoglaltsága - a tőlünk 6 kilométerre lévő Tivadar alatti Tiszára jár vízigyakorlatra. Mivel alig van munkám, néha én is velük kerékpározok, hogy szétnézzek a tájon és néhány felvételt készítsek a vízigyakorlatról. Délutánokon csak beszélgetünk, nézegetünk a faluban, hol még van egy - apáink által emlegetett -
, de már nem üzemel, aránylag jó állapotban, amit a gyerekek játszóhelynek használnak. Szabadidőnket itt is kirándulásokkal töltjük. Járjuk a környék falvait és érdeklődve nézegetjük e tájnak a különféle építkezési stílusát, úgy a templomok, mint a házak, kapuk, górék terén. Délutánonként többször kimegyünk a tarpai kőbányába, mely különös látvány e sík határban kiemelkedő hegy maradványa, melyből évszázadok óta bányászhatják a követ. A már lemélyült kőbánya itt-ott meglévő peremén még látható néhány gondozatlan szőlőtőke azt mutatja, hogy valamikor szőlőhegynek használták. A lakosság a learatott gabonát a házuk udvarába hordja és rakja asztagba és csépli el, mert itt nincsenek tanyák a határban. A cséplési munkák idején segítettük a cséplőgépeket, kazánokat gépkocsival elvontatni egyik udvarból a másikba, mert igaerővel nehéz volt. Vasárnap délelőtt istentiszteletek vannak, délután szabadfoglalkozás. 29-éig megírtam a II. turnus szabadságos leveleit, mert ha megjönnek, mi azonnal indulunk a fehérgyarmati állomásra. A visszatérők közül - a tisztjeink által - kiválasztott szegény körülmények között élő több családos számára a II. turnusra is írattak szabadságos levelet, mellyel velünk már jöttek is haza, aminek nagyon örültek.
Július 31. - augusztus 14-ig
Mire hazajöttem szab[adság]ra, az aratás már az utolsó kaszacsapásoknál tartott. A határon a talajvíz rengeteg szántóföldet borít. Alig ismerek rá a határra. Minden idegen, mindenütt nagy felfordulás a víztavakkal borított határon. Most elébem tárult az Alföld, melyet a Tisza szabályozása előtti időkről rögzített a krónika. Csak a már kiépül műutaknak és vasútnak köszönhető, hogy nem ladikokkal kell evezni egyik településről a másikba. A tanyára is nehezen jutottam ki a dűlőutak hajlataiban lévő vizek miatt. Szántóföldünk hajlatait is víz borította, csak a partosabb foltonkénti területet lehetett úgy-ahogy megművelni. A város tele van mozgósított katonai egységekkel. A város erdőjében táborozik a szolnoki VI. utász zászlóalj is. Egyik nap lóhátra ültem és meglátogattam őket táborhelyükön. Örömmel fogadtak, és be kellett számolnom századunk hogylétéről. Amíg idehaza voltam, néhányan meglátogattak tényleges bajtársaim a lakásunkon.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 02.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő