Megkezdõdik a dualista Magyarország utolsó választása, mely a Függetlenségi Párt bukásával és a Tisza-féle Munkapárt gyõzelmével végzõdik...Tovább
Béres Lajos naplója
„Utász előtt nincs akadály..."
1. rész. A bevonulástól Erdély visszatéréséig
„a késő délutáni órákban érkeztünk uticélunk határába. E helység is félreesik a bevonulási útvonaltól, de azért ők is várták tegnap a honvédeket. Mivel ma már visszatértek a soros munkához, annál nagyobb meglepetés volt a számunkra a mi ma délutáni megjelenésünk, ami megelőzött ugyan bennünket, mert mire odaértünk, a lakosság egy része a határból futott össze – munkáját otthagyva- fogadtatásunkra. Az egész falun látszott, hogy várta a honvédeket, mert a községbe vezető út két oldalán rögtönzött fenyők vannak ültetve, a község bejáratánál pedig diadalkapu áll.”
Augusztus 14. - 15.
Szabadságom végén vonatra szálltam és a keserves utazással másnap reggel a fehérgyarmati állomáson találkoztak a szabadságról visszatértek. A Tarpára érkezésünkkor századparancsnokom szemrehányást tett, hogy miért állítottam ki olyan két ember részére duplaturnus szabadságlevelet, akik - szerinte - nem voltak a listára felírva. Természetesen én tagadtam, és mivel a listát sem találtuk már sehol, így állításom mellett kitartottam. Igaz, hogy ő sem emlékezett pontosan, csak feltételezte. Mindenesetre bárhogy is volt, a két bajtárs hálás volt nekem, mert - mint mondták - az egy hónapi szabadságuk alatt családjuknak megkeresték az aratási, cséplési munkálatokkal az egész évre szóló kenyérre valót. Úgy vélem, e két ember körülményeivel századparancsnokom is tisztában volt, így nem is csinált ügyet belőle. Két ember nélkül megvolt a század.
Augusztus 16. - 17., Tarpa
Mindkét nap szerelvény rendezés, kerékpár-karbantartás, szabadfoglalkozás volt.
19-én: kerékpáros menetgyakorlat Tiszakóródra, hol málházási gyakorlattal folytatódott.
20-án: Szt. István ünnepe. Istentiszteletek felekezetek szerint. Délben ünnepi ebéd, délután szabadfoglalkozás.
21-én: a század egész nap az utcák rendbehozatalával és a vízlevezető árkok helyreállításával foglalkozott.
22-én: reggel parancs érkezett, hogy a 23-24-én megtartandó hadgyakorlaton való részvétel miatt a század vonuljon Salánkra. Délelőtt teljes menetkészültség és az ebéd elfogyasztása után a század elindult. Az út kb. 50-60 km. Beregszász határában egy hatalmas záporesőtől teljesen bőrig áztunk, hogy csizmáinkból is ki kellett a vizet önteni. Csurom vizesen este értünk Salánkra, ahol már annyi volt a katona, hogy egymást érte. Az utcákon borzalmas volt a sár, szállás nincs, mindenki kezd fázni a vizes ruhában. Végre sikerül fedél alá jutni. Kerékpárjainkat az udvarokon állítottuk össze bokáig érő sárban. Az üres helyiségekbe, padlásokra szalmát hordtunk és valósággal egymásra feküdtünk a helyszűke miatt. A salánkiak a pokolra kívánták ezt a rengeteg katonát ilyen időben. Teljesen igazuk is volt. Éjszaka a vizes ruha gőzzé vált rajtunk, de legalább nem fáztunk.
23-án, péntek
A sötét hajnalon már a gyalogos csapatokat irányítják a tüzelőállásokba. a páncéltörőket a kezelők húzzák káromkodva a bokáig érő sárban. Nehezen indul minden. Mi még az udvarról nézzük a kínlódásokat. Az idő teljesen borult, azért is virrad nehezen. Alig indult el a csapatok eleje, ismét esik az eső. Mivel nincs kilátás jó időre, a vezérkar visszarendel minden csapatot a szállására.
24-én, szombat
Lefújják az egész hadgyakorlatot és elrendelik az alakulatok visszavonulását állomáshelyükre. Ez a salánki határ olyan gyakorlóhely, mint Hajmáskér a Dunántúlon. Visszafelé menet déltájban az idő kiderült és délután, mire Tarpára visszaértünk, a ruhánk teljesen megszáradt. Ezek után elmondhattuk, hogy „két jó hosszú kerékpárút és egy bőrig ázás árán" ezt a hadgyakorlatot megúsztuk. A jó szállásainkon mindannyian mély álomba merültünk.
Augusztus 25., vasárnap
Az elmúlt két nap viszontagságai és fáradalmai után a század a szerelvények rendbetétele után szabadfoglalkozást kapott. A jó vasárnapi ebéd után - mivel Lajos napja is van - többen a kocsmába mentek az időt tölteni. Mint derült égből a villám, 19h-kor a század kürtös riadót fúj, és elrendeltetik a málházás. Egy félóra múltán az egész század az utcán indulásra kész, csak Varga szakaszvezető
és Balogh törzsőrmester nincs sehol. Négy embert gyorsan értük küldök a kocsmába, hogy ha ittasok is, hozzák őket ide, míg a tisztek meg nem érkeznek. Varga szakaszvezető még ittasan is csendes volt, így őt könnyen feldugtam az irodakocsira, de Balogh törzsőrmestert nem sikerült, annyi ideig vitatkozott velünk. A század-parancsnokhelyettessel is összevitatkozott, aki végül letartóztatta és két szuronyos őr közé kocsira ültette. Engem bántott az eset, hogy az öreget a makacssága miatt nem tudtam a tisztek szeme elől eldugni. Az eljárás is szabálytalan volt vele szemben, de ez már megtörtént. A sötétség beálltával elhagytuk Tarpát.
Augusztus 26., hétfő
Egész éjjeli menet után hajnali 4h-kor Tiszasásvárra értünk, hol egy uradalom dohánypajtájába beszállásolás után lepihentünk. Ez a falu egy
birtokához tartozik és a lakosság az uradalomban dolgozik. Itt-tartózkodásunk ideje alatt a közeli Tiszára jártunk robbantási gyakorlatra. Bécsben most tárgyalják az erdélyi kérdést és minden nap izgatottan várjuk a híreket az uraság rádiójából. Ez a várakozás egészen 30-áig tart. 30-án reggel türelmetlenül várjuk a híreket, de még mindig semmi eredmény. A század kivonul gyakorlatra. Egyszer jön a hír a döntésről. Az öröm nagy, de nem teljes, mert csak a fél Erdély visszaadásáról van szó, amelyről egész nap fejtegetjük a véleményeinket. 31-én egész nap ünnepies a hangulat. A lakosság zászlódíszbe öltöztette a falut. Századunk az uraságtól ünnepi vacsorát és bort kap.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 01.
1910
1916
Véget ér a jütlandi csata (más néven skagerraki ütközet), az elsõ világháború legnagyobb tengeri csatája a dániai Jylland-félsziget...Tovább
1941
II. világháború: Német csapatok elfoglalják Krétát.Tovább
1941
Brit megszálló csapatok vonulnak be Bagdadba, hogy megelőzzék a nácibarát hatalomátvételt.Tovább
1950
A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése első alkalommal.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő