Érvénybe lépett a budapesti Bethlen Gábor Kör alapszabálya.Tovább
A demokrácia megmentésének elbukott kísérlete
„Nagy Ferenc, Varga Béla és társai szökése után, Dinnyés Lajos miniszterelnöksége és Dobi István pártelnöksége kezdetén, a válság gyors megoldása következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a pártonkívüli képviselők, és az egész reakció meglepetésében és félelmében visszahúzódott minden akciótól.” – A közölt rendőrségi jelentések Z. Szabó Istvánról és a Kisgazdapárt belső ellenzéki, ún. Alkotmányvédő csoportjának tevékenységéről számolnak be.
Források
Jelentés a kisgazdapártról 1947. július 11-én
Tárgy: B. Szabó István és csoportjának manőverei és kapcsolatai a pártonkívüliekkel.
Jelentés
Budapest, 1947. július hó 11-én
Nagy Ferenc, Varga Béla és társai szökése után, Dinnyés Lajos miniszterelnöksége és Dobi István pártelnöksége kezdetén, a válság gyors megoldása következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a
és az egész reakció meglepetésében és félelmében visszahúzódott minden akciótól. Látszólag simán ment minden kb. egy-két hétig.A reakció mozgolódása először a pártonkívüliek csoportjában, név szerint Pfeiffer Zoltán és Zsedényi Béla személyén keresztül kezdődött meg. Rajtuk keresztül azután a Független Kisgazdapártban lévő jobboldali elemek is felébredtek. Pfeiffer Zoltán kifelé állandóan azt hangoztatja, hogy ki fogja békíteni Dobit B. Szabó Istvánnal, de befelé a parasztképviselőket és B. Szabó Istvánt állandóan lázította a pártvezetőséggel szemben való ellenállásra. Az első ilyen megbeszélés Pfeiffer és B. Szabó között június 7-én történt, amikor is arra bíztatta B. Szabót, hogy fogja össze a parasztképviselőket, és követeljék, hogy a kilépett képviselőket hívja össze a jelenlegi vezetőség.
A Független Kisgazdapártban már június 9-én hármas tagozódásról beszélnek a képviselők. Az első csoport, a jobboldali csoport, B. Szabó István körül csoportosul, és ezek sűrűn érintkeznek Pfeifferékkel. Középen fekszik egy kis blokk, amely a későbbiek folyamán lecsatlakozott B. Szabó Istvánékhoz. A második csoport Dobi István köré csoportosul, a mérsékelt baloldalt képviseli, míg végül a szélsőbaloldali csoport, az úgynevezett
Ugyanaznap este a „Debrecen-étteremben" B. Szabó Vezetésével 60-80 képviselő együtt vacsorázott, főleg parasztok, és itt B. Szabó, Bencze Imre, Vándor Ferenc, Pásztor Tamás vezetésével az elégedetlenség csíráit vitték be a parasztok közé.
Június 10-én a Parlamentben Guba Mihály felolvasta a Nagy Ferencet és Varga Bélát elítélő deklarációt, ahol közvetlen utána Pfeifferék Sulyokék és B. Szabóék most már minden gátlás nélkül uszították a parasztokat az új vezetőség ellen. Délután Szalay András, Vándor Ferenc, Gyulai József, dr. Bencze Imre felszólaltak a deklaráció ellen (ezek mind B. Szabó csoportjához tartoznak), és elégedetlenségüket fejezték ki a jelenlegi vezetőséggel szemben, követelték a
Közben Tildy Zoltánnal a Független Kisgazdapárt politikai bizottsága ülést tartott, és itt Tildy kijelentette, hogy a pártvezetőség tekintet nélkül zárja ki mindazokat az elemeket a pártból, akik a vezetőséggel szemben állnak. Elhatározták, hogy a közeledő B. Szabó Istvánt, Dobi fogadni fogja és megpróbálja felvilágosítani arról, hogy helytelen utakon jár.Június 13-án d. e. a pártközpontban megtörtént Dobi és B. Szabó megbeszélése, ahol látszólag B. Szabó biztosította Dobit támogatásáról, és lemondott arról, hogy a jövőben frakciózni fog. Ezek a beszélgetések még kétszer ismétlődtek meg.
Ennek dacára B. Szabó 18-án a pártközpontban, kb. 100 képviselő előtt kinevezte magát és csoportját „Alkotmányvédő csoport"-nak. Ezek az összejövetelek kimondottan a baloldali előretörés megakadályozására alapultak. Közben a pártvezetősége elhatározta, hogy a parasztokat uszító jobboldali képviselőket, Pásztor [Tamást], Dubay [Istvánt], Vócsa [Ferencet], Bencze [Imrét], Vándor [Ferencet] és Kiss Ferencet ki fogják zárni a pártból. Ezek ellen a kizárások ellen B. Szabó István és csoportja tiltakozott, sőt amikor Vándort és Kiss Ferencet a politikai bizottság kizárta a párból, az akkor tartott alkotmányvédő összejövetelen ezt alkotmányellenesnek tartotta, és nem fogadta el a pártvezetőség döntését.
Július 1-én a Parlament folyosóján Pfeiffer Zoltán és társai a parasztokat arra uszították, hogy a benyújtott sürgősséget a 3 éves terv törvényjavaslatával
Ezt az uszítást természetesen ismét B. Szabó István és csoportján keresztül csinálták. Közben azonban egy képviselői értekezleten Dobi és Dinnyés [Lajos] leszerelték ezt az akciót, mert Dinnyés bravúros húzással megdicsérte a képviselőket, akik morgásukkal, elégedetlenségükkel rákényszerítették őt, hogy komolyan foglalkozzon a kérdéssel, és ily módon születtek meg a szerencsés módosítások. B. Szabó hiúságánál fogva boldogan állt fel, és szavazott bizalmat, ez olyan hangulatot teremtett, hogy abban már senkinek sem jutott eszébe bizalmatlanságot érezni a pártvezetőséggel szemben. B. Szabó az egyik oldalon - úgy érezte legalább - dicséretet kapott, a másik oldalon Dobi és Implom közölte vele, hogy a párt a koalíciós megállapodás szelleméből származó kötelességét teljesíti, amikor vizsgálatot indít ellene, múltbeli magatartása és cselekedetei miatt, amelyeket a Kommunista Párt átiratban Ezáltal egy kissé B. Szabó meg lett félemlítve. A másik oldalon pedig a rákövetkező napon Dinnyés megpróbált B. Szabóval egyezkedni. Szerették volna B. Szabót a képviselői csoport elnökévé választani. Beleegyezik Pártay [Tivadar] visszavételébe is. Megígéri B. Szabónak, hogy elintézi a Kommunista Pártnál B. Szabó ügyét is. Közben azonban B. Szabóék tovább tartották a kapcsolatot Pfeifferékkel, illetve a kizárt képviselőkkel, és ennek hatására most már a nagyválasztmány összehívása és megszervezése körüli teendők megbeszélése miatt többször összejöttek. Így július 5-én a Parlament olvasótermében jöttek először össze, ahol megbeszélték, hogy minden kérdést, melyet a párt vezetősége a képviselői értekezlet elé utal, előre megbeszélik, és a képviselői értekezleten az előre megbeszélt irányelvek szerint fognak viselkedni.A július 8-i képviselői értekezlet előtt az „alkotmányvédők" közül Révész László, Balla Antal és Pártay Tivadar megbeszélték, hogy a képviselői értekezleten javaslatot fognak előterjeszteni, hogy a párt követelje Magyarország részvételét a
Ezt a javaslatot Révész László tényleg fel is olvasta a képviselői értekezleten, ahol - az alkotmányvédők többségben vannak - nagy többséggel elfogadták Révész javaslatát.Másnap, július 9-én a képviselő értekezlet előtt B. Szabóék újból összejöttek egy megbeszélésre, hogy a képviselői értekezleten történő elnök- és alelnökválasztásra kiket jelöljenek.
Az elnöki pozícióra Baráth Endrét, Guba Mihályt és Virágh Józsefet jelölték, akik közül Baráth Endre tartozik csak közéjük. Mivel biztosak voltak, hogy Baráth Endrét meg fogja választani a képviselői csoport elnöknek, látszólag a jelöltek közé tették a baloldali Guba Mihályt is, tudván, hogy azt úgysem fogják megszavazni. A képviselői értekezleten minden úgy történt, ahogy azt B. Szabó és csoportja előre kitervelte.
Előzőleg, július 8-án este B. Szabó felkereste Zsedényi Bélát, abból a célból, hogy felkérjék az „alkotmányvédők" nevében a Független Kisgazdapártba való belépésre.
Evvel párhuzamosan B. Szabó rendszeresen összejár a pártonkívüli képviselőkkel, de főleg Pfeifferrel és Reicher [Endrével], akikkel közösen dolgozzák ki az „alkotmányvédők" terveit a pártvezetőséggel szemben. A pártonkívüliek csoportja elkészített egy 14 pontos programot, melyet az „alkotmányvédők"-nek kell keresztülvinni. Ebben a programban többek között benne van az, hogy a párt vezetőségének és a párt politikai bizottságának megválasztása alulról felfelé történjen, kérik a szabadságjogoknak egyenként való törvénybe iktatását, a belügyi tárcának a többségi párt számára való követelését, a mezőgazdasági érdekképviseletek felállítását, a községi választások megtartását még az országos választások előtt, követelik, hogy idegen pártok ne avatkozhassanak be a Független Kisgazdapárt ügyeibe és azt, hogy semmiféle választójogi reformot, illetve jogfosztást nem fogadnak el, valamint kérik a kizárt és kilépett képviselőknek a párba való azonnali visszahívását. Ezen kívül követelik még Implom Ferenc főtitkár leváltását, és helyére Kővágó Józsefet jelölik. Beleegyeznek abba viszont, hogy Dobi maradjon a párt elnöke.
A pártonkívüli képviselők - így név szerint Pfeiffer és Zsedényi - valószínűnek tartják a jelenlegi politikai helyzet mellett, hogy a nagyválasztmány ilyetén való irányítása sikerülni fog, különösen azért, mert már az előbb említett alkotmányvédő csoport politikai ereje, az utolsó napokban erősen megnövekedett.
F[olyó] hó 10-én reggel az „alkotmányvédők" össze is jöttek B. Szabó vezetésével, és elfogadták a már fent leírt 14 programpontot, valamint kijelöltek egy jelölőbizottságot, mely a nagyválasztmányon a párt vezetőségét és tisztikarát fogja választásra kijelölni. Ennek a jelölőbizottságnak a tagjai: Antall József, Erőss János, B. Szabó István, Lénárt Iván, Dubay István, Kálmán Ferenc, Vócsa Ferenc, Gáspár Vince, Magyar, Miskolci, Lengyel, Keresztes [Tamás], Pécsi [József], Pásztor [Tamás], Barkóczi, Czeczel, Hompola [Mihály], és Pongrácz Tibor lenne. Mint ahogy délután már tudomásunkra jutott, ezt az elhatározásukat Potoczky Kálmánon keresztül a párt vezetősége is tudomásul vette.
Fentiekből tehát tisztán látható, hogy B. Szabón és csoportján keresztül a Független Kisgazdapárt vezetősége teljesen a jobboldali erők, illetve Pfeiffer Zoltán, Zsedényi Béla és a kizárt képviselők karmaiba került, s akkor buktatják meg a kormányt, s a jelenlegi pártvezetőséget, amikor nekik tetszik.
Gépelt, aláírás nélküli tisztázat. ÁBTL 3. 1. 5. 0-11246.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 01.
Cseres Tibor magyar író (†1993)Tovább
IV. Károly magyar király, I. Károly néven osztrák császár, valamint cseh király, az utolsó Habsburg uralkodó (*1887)Tovább
A müncheni bíróság Hitlert öt évre ítéli, azonban már év végén kiengedik (a börtönben írja meg „Mein Kampf” című programjellegű művét)....Tovább
Puskás Ferenc (sz. Purczeld), becenevén Puskás Öcsi, válogatott labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, A Nemzet Sportolója (†2006)Tovább
- 1 / 3
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő