A demokrácia megmentésének elbukott kísérlete

„Nagy Ferenc, Varga Béla és társai szökése után, Dinnyés Lajos miniszterelnöksége és Dobi István pártelnöksége kezdetén, a válság gyors megoldása következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a pártonkívüli képviselők, és az egész reakció meglepetésében és félelmében visszahúzódott minden akciótól.” – A közölt rendőrségi jelentések Z. Szabó Istvánról és a Kisgazdapárt belső ellenzéki, ún. Alkotmányvédő csoportjának tevékenységéről számolnak be.

Források

Jelentés a kisgazdapártról 1947. július 11-én

Tárgy: B. Szabó István és csoportjának manőverei és kapcsolatai a pártonkívüliekkel.

Jelentés
Budapest, 1947. július hó 11-én

Nagy Ferenc, Varga Béla és társai szökése után, Dinnyés Lajos miniszterelnöksége és Dobi István pártelnöksége kezdetén, a válság gyors megoldása következtében a Független Kisgazdapárt jobbszárnya a

és az egész reakció meglepetésében és félelmében visszahúzódott minden akciótól. Látszólag simán ment minden kb. egy-két hétig.

A reakció mozgolódása először a pártonkívüliek csoportjában, név szerint Pfeiffer Zoltán és Zsedényi Béla személyén keresztül kezdődött meg. Rajtuk keresztül azután a Független Kisgazdapártban lévő jobboldali elemek is felébredtek. Pfeiffer Zoltán kifelé állandóan azt hangoztatja, hogy ki fogja békíteni Dobit B. Szabó Istvánnal, de befelé a parasztképviselőket és B. Szabó Istvánt állandóan lázította a pártvezetőséggel szemben való ellenállásra. Az első ilyen megbeszélés Pfeiffer és B. Szabó között június 7-én történt, amikor is arra bíztatta B. Szabót, hogy fogja össze a parasztképviselőket, és követeljék, hogy a kilépett képviselőket hívja össze a jelenlegi vezetőség.

A Független Kisgazdapártban már június 9-én hármas tagozódásról beszélnek a képviselők. Az első csoport, a jobboldali csoport, B. Szabó István körül csoportosul, és ezek sűrűn érintkeznek Pfeifferékkel. Középen fekszik egy kis blokk, amely a későbbiek folyamán lecsatlakozott B. Szabó Istvánékhoz. A második csoport Dobi István köré csoportosul, a mérsékelt baloldalt képviseli, míg végül a szélsőbaloldali csoport, az úgynevezett

Ugyanaznap este a „Debrecen-étteremben" B. Szabó Vezetésével 60-80 képviselő együtt vacsorázott, főleg parasztok, és itt B. Szabó, Bencze Imre, Vándor Ferenc, Pásztor Tamás vezetésével az elégedetlenség csíráit vitték be a parasztok közé.

Június 10-én a Parlamentben Guba Mihály felolvasta a Nagy Ferencet és Varga Bélát elítélő deklarációt, ahol közvetlen utána Pfeifferék Sulyokék és B. Szabóék most már minden gátlás nélkül uszították a parasztokat az új vezetőség ellen. Délután Szalay András, Vándor Ferenc, Gyulai József, dr. Bencze Imre felszólaltak a deklaráció ellen (ezek mind B. Szabó csoportjához tartoznak), és elégedetlenségüket fejezték ki a jelenlegi vezetőséggel szemben, követelték a

Közben Tildy Zoltánnal a Független Kisgazdapárt politikai bizottsága ülést tartott, és itt Tildy kijelentette, hogy a pártvezetőség tekintet nélkül zárja ki mindazokat az elemeket a pártból, akik a vezetőséggel szemben állnak. Elhatározták, hogy a közeledő B. Szabó Istvánt, Dobi fogadni fogja és megpróbálja felvilágosítani arról, hogy helytelen utakon jár.

Június 13-án d. e. a pártközpontban megtörtént Dobi és B. Szabó megbeszélése, ahol látszólag B. Szabó biztosította Dobit támogatásáról, és lemondott arról, hogy a jövőben frakciózni fog. Ezek a beszélgetések még kétszer ismétlődtek meg.

Ennek dacára B. Szabó 18-án a pártközpontban, kb. 100 képviselő előtt kinevezte magát és csoportját „Alkotmányvédő csoport"-nak. Ezek az összejövetelek kimondottan a baloldali előretörés megakadályozására alapultak. Közben a pártvezetősége elhatározta, hogy a parasztokat uszító jobboldali képviselőket, Pásztor [Tamást], Dubay [Istvánt], Vócsa [Ferencet], Bencze [Imrét], Vándor [Ferencet] és Kiss Ferencet ki fogják zárni a pártból. Ezek ellen a kizárások ellen B. Szabó István és csoportja tiltakozott, sőt amikor Vándort és Kiss Ferencet a politikai bizottság kizárta a párból, az akkor tartott alkotmányvédő összejövetelen ezt alkotmányellenesnek tartotta, és nem fogadta el a pártvezetőség döntését.

Július 1-én a Parlament folyosóján Pfeiffer Zoltán és társai a parasztokat arra uszították, hogy a benyújtott sürgősséget a 3 éves terv törvényjavaslatával

Ezt az uszítást természetesen ismét B. Szabó István és csoportján keresztül csinálták. Közben azonban egy képviselői értekezleten Dobi és Dinnyés [Lajos] leszerelték ezt az akciót, mert Dinnyés bravúros húzással megdicsérte a képviselőket, akik morgásukkal, elégedetlenségükkel rákényszerítették őt, hogy komolyan foglalkozzon a kérdéssel, és ily módon születtek meg a szerencsés módosítások. B. Szabó hiúságánál fogva boldogan állt fel, és szavazott bizalmat, ez olyan hangulatot teremtett, hogy abban már senkinek sem jutott eszébe bizalmatlanságot érezni a pártvezetőséggel szemben. B. Szabó az egyik oldalon - úgy érezte legalább - dicséretet kapott, a másik oldalon Dobi és Implom közölte vele, hogy a párt a koalíciós megállapodás szelleméből származó kötelességét teljesíti, amikor vizsgálatot indít ellene, múltbeli magatartása és cselekedetei miatt, amelyeket a Kommunista Párt átiratban Ezáltal egy kissé B. Szabó meg lett félemlítve. A másik oldalon pedig a rákövetkező napon Dinnyés megpróbált B. Szabóval egyezkedni. Szerették volna B. Szabót a képviselői csoport elnökévé választani. Beleegyezik Pártay [Tivadar] visszavételébe is. Megígéri B. Szabónak, hogy elintézi a Kommunista Pártnál B. Szabó ügyét is. Közben azonban B. Szabóék tovább tartották a kapcsolatot Pfeifferékkel, illetve a kizárt képviselőkkel, és ennek hatására most már a nagyválasztmány összehívása és megszervezése körüli teendők megbeszélése miatt többször összejöttek. Így július 5-én a Parlament olvasótermében jöttek először össze, ahol megbeszélték, hogy minden kérdést, melyet a párt vezetősége a képviselői értekezlet elé utal, előre megbeszélik, és a képviselői értekezleten az előre megbeszélt irányelvek szerint fognak viselkedni.

A július 8-i képviselői értekezlet előtt az „alkotmányvédők" közül Révész László, Balla Antal és Pártay Tivadar megbeszélték, hogy a képviselői értekezleten javaslatot fognak előterjeszteni, hogy a párt követelje Magyarország részvételét a

Ezt a javaslatot Révész László tényleg fel is olvasta a képviselői értekezleten, ahol - az alkotmányvédők többségben vannak - nagy többséggel elfogadták Révész javaslatát.

Másnap, július 9-én a képviselő értekezlet előtt B. Szabóék újból összejöttek egy megbeszélésre, hogy a képviselői értekezleten történő elnök- és alelnökválasztásra kiket jelöljenek.

Az elnöki pozícióra Baráth Endrét, Guba Mihályt és Virágh Józsefet jelölték, akik közül Baráth Endre tartozik csak közéjük. Mivel biztosak voltak, hogy Baráth Endrét meg fogja választani a képviselői csoport elnöknek, látszólag a jelöltek közé tették a baloldali Guba Mihályt is, tudván, hogy azt úgysem fogják megszavazni. A képviselői értekezleten minden úgy történt, ahogy azt B. Szabó és csoportja előre kitervelte.

Előzőleg, július 8-án este B. Szabó felkereste Zsedényi Bélát, abból a célból, hogy felkérjék az „alkotmányvédők" nevében a Független Kisgazdapártba való belépésre.

Evvel párhuzamosan B. Szabó rendszeresen összejár a pártonkívüli képviselőkkel, de főleg Pfeifferrel és Reicher [Endrével], akikkel közösen dolgozzák ki az „alkotmányvédők" terveit a pártvezetőséggel szemben. A pártonkívüliek csoportja elkészített egy 14 pontos programot, melyet az „alkotmányvédők"-nek kell keresztülvinni. Ebben a programban többek között benne van az, hogy a párt vezetőségének és a párt politikai bizottságának megválasztása alulról felfelé történjen, kérik a szabadságjogoknak egyenként való törvénybe iktatását, a belügyi tárcának a többségi párt számára való követelését, a mezőgazdasági érdekképviseletek felállítását, a községi választások megtartását még az országos választások előtt, követelik, hogy idegen pártok ne avatkozhassanak be a Független Kisgazdapárt ügyeibe és azt, hogy semmiféle választójogi reformot, illetve jogfosztást nem fogadnak el, valamint kérik a kizárt és kilépett képviselőknek a párba való azonnali visszahívását. Ezen kívül követelik még Implom Ferenc főtitkár leváltását, és helyére Kővágó Józsefet jelölik. Beleegyeznek abba viszont, hogy Dobi maradjon a párt elnöke.

A pártonkívüli képviselők - így név szerint Pfeiffer és Zsedényi - valószínűnek tartják a jelenlegi politikai helyzet mellett, hogy a nagyválasztmány ilyetén való irányítása sikerülni fog, különösen azért, mert már az előbb említett alkotmányvédő csoport politikai ereje, az utolsó napokban erősen megnövekedett.

F[olyó] hó 10-én reggel az „alkotmányvédők" össze is jöttek B. Szabó vezetésével, és elfogadták a már fent leírt 14 programpontot, valamint kijelöltek egy jelölőbizottságot, mely a nagyválasztmányon a párt vezetőségét és tisztikarát fogja választásra kijelölni. Ennek a jelölőbizottságnak a tagjai: Antall József, Erőss János, B. Szabó István, Lénárt Iván, Dubay István, Kálmán Ferenc, Vócsa Ferenc, Gáspár Vince, Magyar, Miskolci, Lengyel, Keresztes [Tamás], Pécsi [József], Pásztor [Tamás], Barkóczi, Czeczel, Hompola [Mihály], és Pongrácz Tibor lenne. Mint ahogy délután már tudomásunkra jutott, ezt az elhatározásukat Potoczky Kálmánon keresztül a párt vezetősége is tudomásul vette.

Fentiekből tehát tisztán látható, hogy B. Szabón és csoportján keresztül a Független Kisgazdapárt vezetősége teljesen a jobboldali erők, illetve Pfeiffer Zoltán, Zsedényi Béla és a kizárt képviselők karmaiba került, s akkor buktatják meg a kormányt, s a jelenlegi pártvezetőséget, amikor nekik tetszik.

Gépelt, aláírás nélküli tisztázat. ÁBTL 3. 1. 5. 0-11246.

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők