A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai

„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”

Báró Korányi János ügyvezető igazgató feljegyzése 

Pro memoria
(báró Korányi János ügyvezető igazgató feljegyzése)

A közvéleményben és sajnos vezető politikai pártok, sőt kormányköröknél is elterjedt felfogás szerint a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok és érdekeltségek múlt év nyarán a "Göring Werke" tulajdonába mentek át. Ezt a felfogást alátámasztják a család tulajdonát képező konszern részvényeseinek külföldre való kiutazásával kapcsolatban a sajtóban egyre sűrűbben megjelenő cikkek is. Ezek téves információkból kiindulva, a család magatartását élesen bírálják és ezzel nemcsak az ő szerepüket helyezik érdemtelenül kedvezőtlen megvilágításba, hanem a fegyverszüneti szerződés feltételeire való tekintettel a konszern üzemi berendezéseinek és a család egyéb érdekeltségeinek hadizsákmányként való kezelését is előidézhetik. Utóbbi a magyar termelésben oly kiesést jelentene, amely az ország helyreállí-tását veszélyeztethetné - mindenesetre meglassítaná - és a jóvátételi szállításokat is, amelyek pontos keresztülvitele a magyar kormány erkölcsi kötelessége és országunk szuverenitásának mielőbbi visszaszerzésére is döntő befolyással van, lehetetlenné tenné.

Fentiekre való tekintettel kötelességünknek tartjuk a család magatartását a német megszállás óta és elhatározását megfelelő megvilágításba helyezni és tisztázni, de elsősorban szükségesnek tartjuk, hogy a család vezető tagjainak már a német megszállást megelőző időkben tanúsított politikai magatartását ismertessük:

Dr. Chorin Ferenc 1919 nyarán vette át a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat vezetését. Ekkor, dacára az úgynevezett kurzusidőknek, azonnal kapcsolatot keresett és talált a baloldali pártokhoz és mindenképpen igyekezett a munkásság bérkérdéseiben és egyéb szociális problémáinak megoldásánál az említett pártokkal szorosan együttműködni. 1926-tól kezdve, mint a felsőház tagja, ismételten felszólalt ipari kérdésekben és ezekben a felszólalásaiban mindig hangsúlyozta a munkavállalók és munkaadók közötti együttműködés és bizalom szükségességét. Ugyanez a felfogás érvényesült a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségében tartott elnöki beszámolóiban is. Hitler uralomra jutása után nagy aggodalommal figyelte a német befolyás térhódítását, különösen pedig Gömbös Gyula miniszterelnökségét. Ettől az időponttól kezdve a legélesebb harcot folytatta a jobboldali németbarát politika ellen. A kormányváltozások során befolyását mindenkor olyan irányban érvényesítette, hogy a különböző kormányokban mérsékeltebb elemek is helyet foglalhassanak, akik az egyre erősödő német politikai és gazdasági törekvésekkel szemben az ország igazi érdekeit képviselik. Bárdossy bukása után mindent elkövetett, hogy a kormány élére olyan politikus kerüljön, aki nem exponált németbarát és aki - már akkor előrelátva a háború kimenetelét - hajlandó lehet a kellő pillanatban különbéke megkötésére.

1943-ban a Kormányzó a GYOSZ által jelölt személyek közül újból felsőházi taggá nevezte ki. A német sajtó ezt a kinevezést a legélesebben elítélte, ugyanakkor az angolszász sajtó ebben a kinevezésben a magyarországi kijózanodás egyik tünetét látta.

Ezekben az időkben Chorin Ferencet több oldalról figyelmeztették, hogy németellenes politikai tevékenységével úgy sajátmagát, mint családját a legnagyobb veszélyeknek teszi ki és ezért helyesen tenné, ha politikai tevékenységét beszüntetve lakhelyét ideiglenesen semleges országba tenné át. Chorin erről hallani sem akart, sőt ellenkezőleg egyre jobban küzdött a fenyegető katasztrófa elhárításának érdekében. Ezzel kapcsolatban ismételten figyelmeztette Horthyt a magyar háborús politika végzetes hibáira és a háborúról való mielőbbi kiválás feltétlen szükségességére. Ezeket a célokat szolgálta a Magyar Nemzet című napilap, melyet sógorával, Kornfeld Móriccal hívott életre. Kornfeld Móric a Magyar Nemzet útján hirdette a munkásság, parasztság és értelmiség összefogásának és a szociális kiegyenlítődésnek szükségességét. Emiatt a jobboldali sajtó állandóan támadta a Magyar Nemzetet, népfront propagandával vádolta és a lap betiltását követelte. Személye is állandó támadások pergőtüzében állott. Ebben a vezetőszerepet Milotay István játszotta az Újmagyarság hasábjain. Kornfeld Móric közbenjárására láthattak csak napvilágot a Magyar Nemzet nyilvánosságán keresztül Kovács Imre és más parasztpárti vezetők írásai.

Így természetes volt, hogy 1944. március 19-et követőleg Chorin Ferencet és Kornfeld Móricot a Gestapo letartóztatta és külföldre szállította. Ugyancsak letartóztatták Weiss Jenőt és fiát, míg a család többi tagjai után a legnagyobb eréllyel nyomoztak és igyekeztek őket is hatalmukba keríteni. Letartóztatásba helyezték továbbá a Weiss Manfréd konszern néhány vezető zsidó származású tisztviselőjét is. Ezzel a vállalatok vezetése a tulajdonosok kezéből kiesett és a termelési egység fenntartása többé nem volt lehetséges. Az akkori magyar kormány nemcsak, hogy védelmet nem nyújtott az elfogottaknak, hanem saját intézkedéseivel még a megmaradt vezető tisztviselőket elbocsájtatta, új, a vállalat és az ország érdekeivel ellentétes vezetőséget helyezett ezek élére és hivatalos rendeleteken felül sajtópropagandájával oly légkört teremtett, amely a vállalatok magyar kézbe való megtartását is kérdésessé tette. Igazolja ezt, hogy a német pártkörökben nagy befolyással bíró és ezáltal az akkori magyar kormánynál mindenható Steyrwerke A. G. és Wienerneustädter Flugzeugwerke A. G. a háborús termelés fokozása címén olyan munkaközösségi szerződéseket erőszakoltak az új vezetőség és a kormány hathatós támogatása mellett a W. M. Repülőgép és Motorgyár r. t.-re, valamint a konszernhez tartozó Dunai Repülőgépgyár r. t.-re, amelyek közül különösen az első, a W. M. Repülőgép és Motorgyárnak teljes német kézbe való átjátszását jelentette. Ugyanakkor veszélyeztetve voltak a konszernhez tartozó élelmezési ipari vállalatok, mint a W. M. Konzervgyár és a Mauthner Ödön Magtermelési Rt. is, amelyeket a Német Követség erőszakos támogatásával a teljesen német befolyás alatt álló Mecsér-féle mezőgazdasági érdekeltségi csoportba akartak bevonni.

Ugyanekkor a Bécsben lévő család tagjainak élete veszélyeztetve volt és a rájuk nehezedő és effektív elszenvedett kínzások hatása alatt kénytelenek voltak egy az SS vezetőségétől kiinduló tárgyalási kezdeményezésnek eleget tenni. Ekkor a család tagjainak tulajdonát képező értékek már részben a Gestapo birtokában voltak, részben a magyar kormány zárolta azokat, mint zsidó tulajdont, úgyhogy a vállalat vezetésének még elméleti lehetősége sem maradt a család kezében. E körülmények között is a család tagjainak legfőbb törekvése a konszern egységének és így a nemzeti érdekek megóvása volt.

Különös érdeme a család tárgyaló tagjainak, hogy e rendkívül nehéz körülmények között is oly szerződést tudtak a németekkel kötni, amely a konszernvállalatok családi tulajdonát és ezzel a kétségen kívül azok magyar voltát is biztosította.

A német érdekek, amelyekkel a szerződés elérhető volt és amelyek azt német szempontból indokolták, a következők voltak:

  1. A termelés folyamatosságának biztosítása a háború alatt.
  2. A magyar gazdasági viszonyok befolyásolásának lehetősége a kezelési szerződés tartama alatt.
  3. A vállalatokból és érdekeltségekből származó haszon biztosítása a német érdekeltségek részére.

Hozzájárult a szerződés kedvező feltételek mellett való megkötésének lehetővé tételéhez a Göring Művek és az SS közötti versengés is. A Göring Művek mohóságával szemben az SS a két kormány jóváhagyását éppen a mérsékletével kívánta elérni.

Fenti körülmények között 1944. május 17-én létrejött szerződés lényege a következő:

A család tagjai a tulajdonukat képező vállalatokat és érdekeltségeket 25 év tartamára a német érdekeltség kezelésébe (Treuhänderische Verwaltung) adják. E kezelés keresztülvitele érdekében a család keresztény tagjai a tulajdonukat képező részvényeket a német csoport birtokába bocsájtják, a zsidó származású tagok pedig a zárolt letétben lévő részvényeikről szóló átvételi elismervényeket engedik át a csoportnak. A német csoport felhatalmazást nyer arra, hogy a birtokukba kerülő részvények alapján a részvényeseket megillető jogokat gyakorolja saját nevében. A szerződés tartama alatt a család tagjai a továbbra is tulajdonukat képező részvényeket sem el nem idegeníthetik, sem el nem zálogosíthatják. A német csoport köteles a kezelési szerződés lejártakor a vállalatokat lehetőleg ugyanabban az állapotában visszaadni, mint ahogyan azokat átvette és köteles a család tulajdonát képező érdekeltségi részvényeket is a család birtokába visszabocsájtani. Köteles a szerződés tartama alatt a jó kereskedő gondosságával eljárni, az esetleges erőhatalmi tények folytán beállott károkat (pl. bombakárok), amelyek kiegyenlítésére saját anyagi ereje nem nyújt fedezetet, a mindenkori rendelkezéseknek megfelelően a magyar kormánytól beszedni és a megfelelő helyreállításra fordítani. Amennyiben ezek az összegek nem fedeznék a tényleges károkat, úgy a kezelésbe adott vállalatok rá eső osztalékából kell a hiányokat fedeznie. A német csoportot a kezelésért a forgalom után 5 % jutalék, valamint a vállalatok és érdekeltségek 50 %-a illeti meg, míg a fennmaradó 50% a család tagjainak kezeihez fizetendő, legfeljebb azonban évi 1 millió pengő erejéig.

Hangsúlyozzuk tehát, hogy a vállalatok és érdekeltségek tulajdonjoga kifejezetten a család tagjaié marad, amit igazol a szerződésnek az a pontja is, amely szerint a kezelési szerződés lejártakor lejártakor a vállalatok egészbeni, vagy részbeni eladása esetén a német csoportot azonos feltételek mellett elővételi jog illeti meg még 1 év tartamára.

E szerződés aláírása után a németek biztosították a család tagjainak semleges külföldre való kiutazását, kivéve 5 családtagét, akiket mint túszokat Németországban védőőrizet alatt visszatartottak. Ezek között volt Weiss Alfonz gépészmérnök, ki politikával sohasem foglalkozott és kizárólag munkájának élt. Nevezett önként vállalta a túszok életveszélyes sorsát és a családjától való elszakítást azért, hogy ezáltal lehetővé tegye a politikai életben annyira exponált szerepet vivő sógorainak elutazását.

A szerződés által nyújtott lehetőségek megfelelő kihasználása a család Németországban túszként visszatartott tagjainak tudtával és beleegyezésével lehetővé tette a család által meg-bízott Budapesten működő néhány vezetőjének, hogy

  1. a vállalatoknak az orosz előrenyomulással kapcsolatban német részről tervezett és különösen a Szálasi féle kormány által erőszakolt kitelepítését megakadályozza, legalábbis késleltesse oly mértékben, hogy maga az anyaüzem gépfelszerelésének túlnyomó része Magyarországon maradt.
  2. Úgy a német, mint a Szálasi kormány által tervezett erőszakossági és robbantási szándékok kijátszhatók voltak, ami lehetővé tette az üzemeknek a felszabadítás utáni gyors megindítását.
  3. A család által megbízott vezetők, ellentétben a kormány által rákényszerített vezérigazgatóval, állandó érintkezést tartottak fenn az illegális mozgalmakkal és ezzel úgy a termelés, mint a kitelepítés ütemére a német és fasiszta érdekekkel ellentétes működést voltak képesek kifejteni. A megfelelő információk szolgáltatásával pedig elérték, hogy a kitelepítés késleltetése és az eredetileg német részről tervezett, de később a vezetőség közbenjárására elejtett robbantási szándékok a munkásság önfeláldozásának igénybevétele nélkül, tehát véráldozat nélkül voltak megakadályozhatók. Ugyancsak állandóan tájékoztatva volt a család az illegális mozgalmaknak juttatott támogatásokról is és beleegyezésével ez találkozott.

Megjegyezni kívánjuk, hogy a család tagjai a szerződésről annak véglegesítése előtt tájékoztatták a Kormányzó urat rámutatva arra, hogy e szerződéssel látják egyedül biztosíthatónak az adott körülmények között a magyar érdekeket. Hogy e szerződés aláírása kizárólag kényszerhelyzetükben történt még így is, hogy ebbe a kényszerhelyzetbe őket a magyar kormány intézkedései és a német megszálló hatóságok erőszakosságait nemcsak eltűrő, hanem alátámasztó magatartása hozta. Kérték, hogy a magyar érdekekre való tekintettel a Kormányzó úr e szerződést tudomásul vegye és annak megfelelő végrehajtása érdekében a család részéről megbízott vezetőket támogatásban részesítse. Ez meg is történt.

Megemlíteni kívánjuk, hogy a múlt világháború befejezése óta a Weiss Manfréd konszernhez tartozó vállalatok kapacitásának növelése kizárólag a polgári célokat szolgáló gyártás fejlesztését szolgálta és a lőszergyártási készültségen kívül tulajdonképpeni hadiipari termelést a család intencióinak megfelelően nem tartották fenn. Az európai háborús veszély növekedésével jelentkező konjunkturális haszon lehetősége sem csábította erre a vállalatot és a hadicélokat szolgáló üzembővítéseket csak a kormány kifejezett utasítására és nyomására hajtott végre, de sohasem kezdeményezett.

A családnak ez a magatartása mindezekre való tekintettel nem képezhet tehát támadási felületet, ellenkezőleg, elismerést érdemel és szerény véleményünk szerint nem képezheti politikai törekvések érvényesítésének eszközét. A család magatartásának elbírálásánál figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy Chorin Ferenc és Kornfeld Móric politikai tevékenysége révén úgy ők, mint családjaik fokozott veszélynek voltak kitéve. A bekövetkezett események igazolják, hogy a 38 tagú család, vagy annak nagy része a majdnem egy esztendős német és nyilas rémuralomnak áldozatul esett volna.

A család elleni támadások és a közfelfogás helytelen irányú befolyásolása lehetetlenné tennék a család tagjainak hazatérését, amivel magunk szolgáltatnánk olyan indokokat a fegyverszüneti szerződésnek tágabb értelmezésére, amely helytelen látszat egy fontos magyar termelési komplexumnak kiszállítását eredményezheti.

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezető igazgatóságának iratai, 489. tétel.

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők