Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról

1989. november 26.

„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. kérdőíves felmérése az MSZMP vagyonáról

a.
Kié legyen az MSZMP vagyona

A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989. szeptember 29. és október 6. között kérdőíves felmérést végzett az ország felnőtt lakosságát reprezentáló 1000 fős mintán. Véleményeket kértünk az MSZMP vagyonának további sorsáról, a pártok bevételeiről.

Budapest, 1989. november

Sokakat foglalkoztató kérdés ma az, hogy mi legyen a sorsa az MSZMP többmilliárdos vagyonának. (Egyes politikai szerveződések azt is vitatják, hogy az MSZP rendelkezhet-e felette, tárgyalhat-e róla más pártokkal, mivel nem ismerik el a szocialista pártot a volt MSZMP egyetlen jogutódjának.) Maradjon-e ez a vagyon az MSZP kezelésében, vagy részben, esetleg teljes egészében kerüljön másnak birtokába? Osszák-e föl a többi párt között vagy fordítsák közcélokra? Miből gazdálkodjanak a különböző pártok: csak a saját bevételeikből vagy kapjanak állomi támogatást is? Ezekről a vitás kérdésekről kértük az emberek véleményét még az MSZMP október eleji kongresszusa előtt.

A közvéleményt nagymértékben megosztó témának bizonyult, hogy fel kell-e osztani a volt MSZMP vagyonát a többi párt között, s ha igen, mekkora hányadát. Az emberek 34 százalékának véleménye az, hogy a pártvagyont teljes egészében szét kellene osztani a többi párt között, 38 százalékuk szerint a részbeni felosztás lenne kívánatos, s 16 százalékuk gondolja úgy, hogy a felosztásra egyáltalán nincs szükség. (A megkérdezettek 12 százaléka nem akart vagy nem tudott válaszolni kérdésünkre.)

Az MSZMP vagyonának teljes felosztását az idősebbek, illetve a vidéki városokban élők javasolták másoknál gyakrabban. A részbeni felosztást elsősorban a fiatalok, a budapestiek, a magasan kvalifikáltak, a diplomával nem rendelkező szellemi foglalkozásúak, az értelmiségiek és vezetők helyeslik; míg a felosztást szükségtelennek tartók nagyrészt a falvakban élők, az alacsony iskolai végzettségűek és beosztásúak, a középkorúak, valamint az MSZMP-tagok közül kerültek ki. Mint ahogy majdnem mindig, most is az átlagosnál gyakrabban tértek ki a válaszadás elől a befejezetlen általános iskolai végzettségűek, az alacsony beosztásúak, a falvakban élők és az idősebbek.

Próbáltuk megtudni azt is, hogy mivel indokolják az emberek ebben a kérdésben elfoglalt álláspontjukat. (Értelemszerűen mindenkinek az előző válaszához illő kérdéssort tettük fel, így az alábbi táblázatok adatai nem az összes megkérdezettre, hanem azok megfelelő hányadára vonatkoznak.)

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy az MSZMP vagyonát azért kellene felosztani a többi párt között, mert ...
(a válaszok százalékos megoszlása azok körében, akik a teljes vagy részbeni felosztás mellett vannak)

 

egyetért

nem ért egyet

nem tud/nem akar válaszolni

... az a nép vagyona?

95

4

1

... a most alakult pártoknak is szükségük van vagyonra?

82

14

4

... az MSZMP nem érdemli meg, hogy ekkora vagyona legyen

81

15

4

... az MSZMP egy gazdag párt?

74

17

9

... az MSZMP ehhez a vagyonhoz ingyen jutott hozzá?

74

21

6

... az MSZMP azt más pártoktól vette el?"

49

41

10

Az MSZMP vagyonának teljes vagy részbeni felosztásával egyetértők indokait két fő csoportba sorolhatjuk. A vagyon felosztása mellett szóló érvek egy része független magának az MSZMP-nek a megítélésétől, annak múltban vagy jelenben játszott szerepétől. Azzal a két megállapítással, hogy az MSZMP vagyonának felosztása miért lenne kívánatos, mert „az a népé", s „a most alakult pártoknak is szükségük van vagyonra", a megkérdezettek túlnyomó része egyetértett. Ezek mögött a válaszok mögött valószínűleg az a félelem is meghúzódik, hogy a többpártrendszerben valamennyi párt igényelni fog épületeket, felszereléseket, eszközöket. Az emberek azt szeretnék, ha ezek előteremtése nem számukra jelentene pluszterheket.

A lehetséges magyarázatok másik fő csoportja az MSZMP-nek a múltban, illetve a jelenben játszott szerepére utal. A válaszok egyrészt azt sugallják, hogy az emberek szerint a párt „teljesítménye" nem áll összhangban vagyonának nagyságával, másrészt pedig a vagyonszerzés módját tartják jogtalannak. Ez utóbbi nézettel az átlagosnál gyakrabban értettek egyet a fővárosban élők, a férfiak és az idősebbek.

„Ön egyetért vagy nem ért egyet azzal, hogy az MSZMP vagyonát azért nem kellene felosztani a többi párt között, mert ...
(a válaszok százalékos megoszlása azok körében, akik ellenzik a felosztást)

 

egyetért

nem ért egyet

nem tud/nem akar válaszolni

... ezt a vagyont át kellene adni a kormánynak?

70

23

7

... minden párt maga szerezze meg a vagyonát?

62

33

5

... az MSZMP megdolgozott érte?"

36

59

5

A vagyon szétosztását ellenzők egy májusi, hasonló tárgyú vizsgálat során a fenti táblázatban szereplő három érvet említették leggyakrabban spontán megnyilatkozásaikban. Ezért kértük ki mostani felmérésünkben a vagyon felosztását ellenzők mindegyikének véleményét ezen érvelésekkel kapcsolatban. Tavasszal a legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az MSZMP „megérdemli" ezt a vagyont, mert „megdolgozott" érte. Ezt a véleményt - akkor is és most is - az átlagosnál gyakrabban vallották az alacsony iskolai végzettségűek, a segéd- és betanított munkások, az idősebbek. A másik két - a táblázatban feltüntetett - magyarázatot májusban a megkérdezettek nagyjából ugyanolyan arányban említették, és most is hasonló azoknak az aránya, akik szeretnék, ha e vagyont közcélokra fordítanák, és azoké, akik úgy vélik, hogy mint ahogy az MSZMP, úgy a többi párt is szerezze meg maga a vagyonát. Azonban a hasonló arányok eltérő társadalmi összetételű csoportokat takarnak. Az előbbi nézetet vallók nagyrészt a magas iskolai végzettségűek, a szellemi foglalkozásúak, az értelmiségiek, valamint a városokban lakók közül kerültek ki, míg a második magyarázatot ők fogadták el a legkevésbé.

Az október közepén megtartott országgyűlés elfogadta a 

amely megszabja, hogy milyen bevételekből gazdálkodhatnak a pártok. Eszerint saját jövedelmük mellett a jövőben a parlament által meghatározott mértékben állami költségvetési támogatásban is részesülni fognak. Október elején az általunk megkérdezettek ebben a kérdésben ettől merőben eltérő állásponton voltak: 70 százalékuk azt tartaná jobb megoldásnak, ha a pártok csak a saját bevételeikből gazdálkodhatnának. Ilyen választ elsősorban a középfokú végzettségűek, a szakmunkások, a középkorúak adtak. (Májusban a megkérdezetteknek szintén körülbelül háromnegyede értett egyet azzal, hogy a pártok csak saját bevételeikből gazdálkodhassanak.)

Az emberek különbözőképpen vélekednek az MSZMP-vagyon jövőbeni sorsáról, más-más elképzelésük van a felosztás mértékéről is, nagy részük azonban egyetért azzal, hogy több párt működése sem jelenthet az állam számára az eddiginél nagyobb anyagi terheket. Úgy érzik, hogy a költségvetés által erre a célra fordított pénz valamilyen - akár közvetlen, akár közvetett - módon az ő terheiket növelheti.

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-4950-1-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

b.
MSZMP-vagyon

Az első felvétel ideje: 1989. április 28. - május 3.
A második felvétel ideje: 1989. szeptember 29 - október 6.
Az első felvétel helyszínei: Budapest, Győr, Pécs, Ebes, Nagyhegyes, Sáránd, Vámospércs.
A második felvétel helyszínei: Budapest, 22 vidéki város, 42 község.
A megkérdezettek száma az első felvételben 700, a másodikban 1000 fő.
A válaszmegtagadók száma az első felvételben a kiválasztás módja miatt nem megállapítható, a másodikban 51 fő.
A kiválasztás módja az első felvételben: a minta az általunk megválasztott településeken arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyek a városok esetében életkor, nem és iskolai végzettség, a községek esetében életkor és nem szerint az adott település felnőtt lakosságának összetételét tükrözik.
A kiválasztás módja a második felvételben: a minta kétlépcsős, arányosan rétegzett. A mintába kerülő személyeket véletlenszerűséget biztosító matematikai-statisztikai módszerekkel választottuk ki úgy, hogy az ország 18 éves és idősebb népességét reprezentálják.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A forrásból kihagyott rész megtalálható az előző dokumentumban."]
A közvéleményt nagymértékben megosztó témának bizonyult, hogy fel kell-e osztani a volt MSZMP vagyonát a többi párt között, s ha igen, mekkora hányadát. Az emberek 34%-ának véleménye az, hogy a pártvagyont teljes egészében szét kellene osztani a többi párt között, 38%-uk szerint a részbeni felosztás lenne kívánatos, s 16%-uk gondolja úgy, hogy a felosztásra egyáltalán nincs szükség. (A megkérdezettek 12%-a nem akart vagy nem tudott válaszolni kérdésünkre.)
[...]

Jelzet: MOL XIX-C-6-21-4950-1-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)

 

Ezen a napon történt december 04.

1914

Az első világháború orosz frontján megkezdődik a limanowai csata.Tovább

1944

A szovjet Vörös Hadsereg elfoglalja Miskolcot.Tovább

1956

Az asszonyok tüntetése a budapesti Hősök terén.Tovább

1978

Budapesten rendezték meg az I. Országos Gyermekkönyvhetet, amit az ENSZ által kezdeményezett nemzetközi gyermekév keretében tartottak meg...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő