A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Pillanatfelvétel az első országos népszavazásról
1989. november 26.
„ISMERETLEN MÉLY FÉRFI HANG az alábbi bejelentést tette: »Húsz perc múlva hagyják el az iskolát, mert bomba fog robbanni« – majd a beszélgetést megszakította. A bejelentést R. L. 56 éves, portás, IX., A. u. 12. fszt. 84. szám alatti lakos vette. Az iskola földszinti helyiségeiben a 47-es és 48-as választó-kerület kapott helyet. A szavazás 18.10 h-kor rendben befejeződött.”
A Magyar Közvélemény-kutató Intézet közvélemény felmérése a népszavazásról
a.
Vélemények a népszavazás törvénytervezetéről
Népszavazás
Az országgyűlés június eleji ülésszakán elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. Májusban - közvetlenül a parlamenti ülés előtt - kérdezték meg az embereket arról, hogy hogyan vélekednek a törvénytervezetről. 80%-uk értett egyet azzal, hogy ezen túl országos jelentőségű ügyekben népszavazást tartsanak. A legtöbben (70%) azt helyeselték, ha a jövőben az állampolgárok ilyen módon döntenének az új alkotmány bevezetéséről és a köztársasági elnök személyéről.
A Nemzeti Kerekasztal mellett született megállapodások közül a FIDESZ és az SZDSZ négy kérdésben nem fogadta el a kompromisszumot, s ezért aláírásgyűjtési akciót szervezett népszavazás kiírása érdekében. A megfelelő számú, hitelesített aláírás összegyűlése után a parlament 1989. november 26-át jelölte ki a magyar történelem első népszavazásának napjául. A népszavazásra bocsátott négy kérdés közül háromban: kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a vagyonáról, feloszlassák-e a munkásőrséget, már korábban kialakult az országban a domináns és stabil vélemény.
Az ősz elején a lakosság több mint kétharmada egyértelműen ellenezte a pártok működését bármiféle munkahelyen. Az MSZMP-vagyon részbeni felosztásának gondolatával, tavasszal a megkérdezettek mintegy fele azonosult, ősszel pedig már 72%-uk (ezen belül 34% a teljes felosztás mellett volt). Legkorábban és legszélesebb körben alakult ki az egyetértés a munkásőrség megszüntetését illetően. Márciusról májusra körülbelül 60-ról 70%-ra nőtt azok aránya, akik ezt kívánták. Szeptember és október fordulóján szintén az emberek mintegy 70%-a helyeselte ezt a tervet, döntően amiatt, hogy „a munkásőrség fenntartása túl sok pénzébe kerül az országnak".
A közvéleményt is és a politikai pártokat is az első, a köztársasági elnök megválasztásának idejére (és módjára) vonatkozó kérdés osztotta meg. Bár a népszavazást kezdeményezők - nyilatkozataik szerint - csak azt szerették volna elérni, hogy előbb az új parlamentet válasszák meg, s csak azután az államfőt, a képviselőház oly módon szövegezte meg a szavazócédulákra felírt kérdést, hogy az tulajdonképpen az elnökválasztás módjára (a lakosság vagy az országgyűlés válassza meg) vonatkozott. Az emberek túlnyomó többsége azóta, amióta a köztársasági elnöki intézmény újbóli bevezetésének gondolata széles nyilvánosságot kapott, azt szerette volna, hogy az elnököt közvetlenül választhassák meg. Még október végén - november elején is 63% nyilatkozott úgy, hogy ez lenne a legjobb megoldás. A négyes koalíció (SZDSZ, FIDESZ, FKgP, SZDP) hatásos kampányának következtében a népszavazást közvetlenül megelőzően a megkérdezetteknek már csak 41%-a mondta, hogy igennel és 4%-a azt, hogy valószínűleg igennel, tehát a Nemzeti Kerekasztal megállapodása és a parlament döntése ellen fog szavazni. 39%-nyian állították, hogy nemmel, s 3%-nyian azt, hogy valószínűleg nemmel voksolnak majd. Ezek az adatok már előre jelezték azt, ami a valóságban történt: a szoros végeredményt az első kérdésnél, az igen szavazatok enyhe fölényével, a másik három kérdésben az egyértelmű döntést, valamint a szavazáson résztvevők arányát.
A felvétel ideje: 1989. november 13-20.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
b.
Vélemények a népszavazásról
Vélemények a népszavazásról 1989 májusában
| A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1989 májusában a népszavazásról is megkérdezte az emberek véleményét. Az 1000 fős mintában szereplők az ország teljes felnőtt lakosságát reprezentálták. |
Budapest, 1989. augusztus
Az országgyűlés június eleji ülésszakán elfogadta a népszavazásról szóló törvényt. Májusban - közvetlenül a parlamenti ülés előtt - kérdeztük meg az embereket arról, hogyan vélekednek a törvénytervezetről.
A megkérdezettek 80%-a értett egyet azzal, hogy ezentúl országos jelentőségű ügyekben népszavazást tartsanak. Az általunk felsorolt témák közül legtöbben azt helyeselnék, ha a jövőben az állampolgárok népszavazás útján döntenének az új alkotmány bevezetéséről (71%) és a köztársasági elnök személyéről (70%). Annak ellenére, hogy a törvény kizárja azt, hogy a költségvetésről, a központi adónemről, illetve ezek mértékéről, valamint a nemzetközi szerződésekről népszavazást tartsanak, kétharmad körül mozog azok aránya, akik szerint a személyi jövedelemadó mértékéről, az áremelésekről és az állami pénzek elosztásáról népszavazásnak kellene döntenie. A lakosság 55%-a tartaná helyesnek, ha a nagymarosi vízi erőmű sorsáról az állampolgárok szavazhatnának (ez az arány korábbi felvételeinkhez viszonyítva csökkent a kormány azon intézkedése következtében, mely az építkezést leállította). A megkérdezetteknek mindössze 37%-a szeretné, ha a nemzetközi szerződésekről is a nép döntene.
A lakosság egytizede inkább a politikai jellegű kérdésekben, főleg a vízi erőmű, az ország címere és a köztársasági elnök személyének ügyében kíván népszavazást. Közöttük az átlagnál több budapesti és diplomás van.
Egy másik csoport szerint, amely a kérdezettek több mint 10%-át foglalja magába, a mindennapos megélhetést érintő, gazdasági jellegű problémákat, így az adózás, az áremelés és a költségvetés kérdését kellene népszavazásra bocsátani. Ez a gondolkodás a középfokú iskolai végzettségűek, a szakmunkások és a nem diplomás szellemi dolgozók körében gyakoribb az átlagosnál.
Azok aránya, akik az utóbbi időkben a népszavazással kapcsolatban már felmerült, s a tömegkommunikációs eszközök által is gyakran hangoztatott kérdésekben, mint amilyen a köztársasági elnök személye és az új alkotmány bevezetése, szeretnének népszavazást 20% körül mozog. Köztük a párttagok és a diplomások vannak az átlagosnál többen.
Végül a legnagyobb számú csoportot - a kérdezettek csaknem 40%-át - azok teszik ki, akik szerint a megadott problémák mindegyikében az állampolgárok szavazatának kellene dönteni. Az átlagnál nagyobb arányban képviselik ezt a véleményt a legfeljebb 8 osztályt végzettek, valamint a segéd- és betanított munkások. (A többiek nem adtak választ erre a kérdésünkre.)
Bár a kérdezettek több mint háromnegyede helyesli, hogy a jövőben népszavazásokat tartsanak, mégis sokaknak van ezzel szemben fenntartásuk.
Válaszadóinktól azt kérdeztük, hogy egyetértenek-e vagy sem az alábbi kijelentésekkel:
A népszavazást helyeslők véleményének %-os megoszlása
| egyetért | nem ért egyet | részben ért egyet | |
| 1. Az emberek többsége nem elég érett ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben döntsön. | 50 | 29 | 17 |
| 2. Az emberek többségének nincs elég ismerete ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben döntsön. | 67 | 14 | 16 |
| 3. A népszavazás komolytalan dolog. | 6 | 84 | 7 |
| 4. Népszavazás előtt a lakosságot nem fogják megfelelően tájékoztatni. | 41 | 30 | 20 |
| 5. Az emberek többsége nem mer majd a vezetés álláspontja ellen szavazni. | 28 | 51 | 15 |
| 6. Inkább kisebb jelentőségű országos ügyben fognak népszavazást tartani, fontosabb ügyben inkább nem. | 48 | 27 | 15 |
(A táblázat nem tartalmazza a „nem tudom" választ adók és a választ megtagadók adatait, így a %-ok összege nem 100%.)
A népszavazást helyeslők többsége úgy gondolja, hogy az embereknek nincs elég ismeretük ahhoz, hogy országos jelentőségű ügyekben dönteni tudjanak, és nem is elég érettek erre a feladatra. A népszavazást komoly és fontos dolognak tartják, s a többség szerint az emberek akkor is kinyilvánítják majd véleményüket, ha az a vezetés álláspontjának ellentmond. Sokan nem bíznak azonban abban, hogy a lakosságot megfelelően fogják tájékoztatni a népszavazások előtt, s úgy gondolják, hogy csak kisebb jelentőségű ügyekben fognak szavazást tartani.
Jelzet: MOL XIX-C-6-21-HCS/270-1989. (Magyar Országos Levéltár Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Elnök- és elnökhelyettesi iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő