Archívum

Josida 1962. július 14-én kezdte meg budapesti külszolgálatát. A megérkezését követően a magyar kémelhárítás aktív feldolgozás alá vonta. Erről operatív terv is készült, amely megállapította: „Az amerikai ügyvivővel, valamint több vezető amerikai diplomatával szoros kapcsolatot tart. Az amerikaiak Yoshida magatartását barátinak és segítőkésznek értékelik.” 1964. június 1-től hazája első budapesti nagykövete, aki az állomáshelyéről – négy év után – végül 1966. november 20-án távozott.

A második világháború után a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) két törvényt alkotott a háború során vallási és faji okokból a náci Németország hatalmi szervei részéről sérelmet szenvedett és vagyonunktól megfosztott személyek kárpótlására: az 1956. június 29-i szövetségi kárpótlási törvényt (BEG) és az 1957. július 19-i szövetségi visszaszolgáltatási törvényt (BRÜG). Az egykori magyar miniszterelnök, Bethlen István felesége, Bethlen Margit (1882–1970) is megpróbált élni a német kárpótlási törvények által nyújtott lehetőséggel. 1944 november-decemberében ugyanis a német hatóságok internálták, és elkobozták tőle a személyes értékeit. A két részből álló forrásközlés azt mutatja be, hogy Bethlen Margit ügye hogyan illeszkedett az NSZK és a Magyar Népköztársaság közötti bilaterális kapcsolatok alakulásának függvényévé váló német kárpótlás folyamatába, illetve milyen okai voltak annak, hogy megpróbálta visszaigényelni a háború idején elkobzott ingóságai ellenértékét. A Bethlen Margit igényének hátterében álló motivációk megdöbbentő látleletet nyújtanak a magyar arisztokrácia 1945 utáni vagyon- és pozícióvesztéséről a társadalmi élet minden területén.

1944 nyarán a front egyre közeledett Magyarország keleti határaihoz. A román kiugrás romba döntötte a Kárpátok védelmére alapozott német–magyar katonai stratégiát a szovjet előrenyomulással szemben. Szatmár területén jelentősebb hadműveletek nem voltak, azok Szabolcs területére helyeződtek át, Nagykálló és Nyíregyháza környékére. Ennek ellenére a „Nyírségben” a front átvonulásának komoly hatásai voltak Szatmár területére is.

A második világháború után a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) két törvényt alkotott a háború során vallási és faji okokból a náci Németország hatalmi szervei részéről sérelmet szenvedett és vagyonunktól megfosztott személyek kártalanítására. Az 1956. június 29-i szövetségi kártalanítási törvényt (BEG) és az 1957. július 19-i szövetségi visszaszolgáltatási törvényt (BRÜG). Az egykori magyar miniszterelnök, Bethlen István felesége, Bethlen Margit (1882–1970) is megpróbált élni a német kárpótlási törvények által nyújtott lehetőséggel. 1944 november-decemberében ugyanis a német hatóságok internálták, és elkobozták tőle a személyes értékeit. A két részből álló forrásközlés azt mutatja be, hogy Bethlen Margit kárpótlási ügye hogyan illeszkedett az NSZK és a Magyar Népköztársaság közötti bilaterális kapcsolatok alakulásának függvényévé váló német kártérítés folyamatába, illetve milyen okai voltak annak, hogy megpróbálta visszaigényelni a háború idején elkobzott ingóságai ellenértékét. A Bethlen Margit kárpótlás iránti igényének hátterében álló motivációk megdöbbentő látleletet nyújtanak a magyar arisztokrácia 1945 utáni vagyon- és pozícióvesztéséről a társadalmi élet minden területén.

Ötven éve, 1975. május 6-án halt meg Bécsben Mindszenty József bíboros, prímás, érsek, augusztus 12-én pedig Innsbruckban Mons. Zágon József, a nyugati magyar papi emigráció vezető egyénisége, a római Szent István Alapítvány első elnöke, aki a bíborost 1971. szeptember 28-án a budapesti amerikai nagykövetségről Rómába kísérte. A kerek évforduló alkalmat kínál arra, hogy a római Szent István Alapítvány levéltárából közzé tegyünk Mindszenty József bíborossal kapcsolatos iratokat.

A két részből álló forrásközlemény azt mutatja be, hogy a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményben meghatározott propaganda-időszak alatt milyen események zajlottak Nógrád-Hont és Heves vármegye területén. A Külügyminisztériumban létrehozták a Csehszlovák különbizottsági osztályt, amelynek vezetésével Wagner Ferencet bízták meg. Wagnernek főösszekötői pozíciójában az volt a feladata, hogy az egyes körzetekbe küldött magyar összekötők szóbeli és írásbeli jelentéseit összegezze és azok segítségével tájékoztassa a magyar kormányzatot, elsősorban a külügyminisztériumban magas pozíciókat betöltő feletteseit. A cikksorozat első részében Nógrád-Hont vármegye keleti, második részében pedig nyugati területéhez kapcsolódó jelentések kerülnek közlésre.

Különös és mindeddig ismeretlen dokumentumra bukkantam néhány éve Déván az egykori román miniszterelnök, Petru Groza irattárában. A túlnyomórészt román nyelvű, de egy viszonylag hosszabb, magyarul lejegyzett részt is magában foglaló, 10 gépelt oldalnyi dokumentum egy 1929-es dévai spiritiszta szeánsz jegyzőkönyvét és annak Groza által aláírt „Pro domo” utóiratát tartalmazza. Ezt a jegyzőkönyvet és utóiratát publikáljuk lentebb, a román nyelvű szövegrészeket természetesen magyar fordításban.

A jelen írás egy kétrészes tanulmány első részeként eddig feltáratlan források alapján ismerteti a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) 1982-es létrejöttének, működésének és 1986-os pusztulásának körülményeit.

1918 őszén a 20. század legnagyobb méretű spontán paraszti forradalma bontakozott ki Magyarországon. A levéltári iratokban az 1918 őszi erőszakos események számos formájára találhatunk példát Szabolcs vármegyére vonatkozóan. A spontán lövöldözéstől kezdve, az olykor tömeges, máskor egyénileg elkövetett fosztogatásokon, lopáson át, a kegyetlen gyilkosságig minden megtörtént. Az erőszakos események forgatókönyve szinte minden esetben azonos volt: a hazatért frontkatonák a magukkal hozott fegyvereikkel lefegyverezték, máshol elüldözték a karhatalmat, majd kifosztották az üzleteket. Ezt követte a magyar közigazgatás helyi szereplőinek a megfenyegetése, megalázása, fizikai bántalmazása. Jelenlegi ismereteink szerint a féktelen lakossági erőszaknak Szabolcs vármegyében tizenhat halálos áldozata és négy súlyos sérültje volt.