Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább
Szabotázs Brennbergbányán
"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
Mi lehet Ilona-telepen?
| Pénzintézeti Központ | Budapest, 1957. január 22. |
Tárgy: Urikány-Zsilvölgyi Magyar
Kőszénbánya Rt. Helenen
schacht-i ingatlana
Hiv. sz.: 2344/25.
Előadó: dr. Dezséri
Melléklet.
Pénzügyminisztérium
Nemzetközi Pénzügyek Főosztálya,
Budapest.
A fenti ügyben 1956. szeptemberi budapesti látogatása alkalmával megbeszélést folytattunk dr. Hanacik wieni ügyvédünkkel, aki közölte, hogy a maga részéről az ügyben érdemleges lépést még nem tett, így különösen új ingatlankezelőt nem jelölt ki, mert ennek előfeltétele az, hogy mind a tényállás, mind pedig a jogi helyzet minden vonatkozásban tisztáztassék. Az új kezelőt határozott instrukciókkal kell ellátni a tekintetben, hogy milyen magatartást tanúsítson az ingatlanon lakó Urikány-nyugdíjasokkal szemben.
Tekintettel arra, hogy semminemű írásbeli bizonyítékunk nincs arra vonatkozóan, hogy az ingatlant és az azon emelt épületeket a bentlakók milyen jogcímen használják, kiszálltunk a Bicskén lakó dr. Gattein István ny. Urikány-ügyvezető igazgatóhoz, akitől az ide csatolt tájékoztatást nyertük. Ezek szerint a lakások szolgálati lakások, és használatunkért a lakók bért sohasem voltak kötelesek fizetni. (Megjegyzendő, téves dr. Gatteinnak az a feltevése, hogy az ingatlan tulajdonjoga Sopron városát illeti meg, és az Urikány csupán bérlő. A közelmúltban dr. Hanacik útján beszerzett telekkönyvi kivonat szerint az Urikány az ingatlanoknak az 1929. év óta tulajdonosa.)
Annak folytán, hogy a körülményekkel még leginkább tisztában lévő dr. Gattein szerint az Ilona aknát az ott lakók szolgálati címen ingyenesen kapták és használják, a terület - dr. Hanacik véleményéhez képest is - aligha lesz hamarosan értékesíthető.
PÉNZINTÉZETI KÖZPONT
[Olvashatatlan aláírás]
| Tudomásul szolgál [a/a olvashatatlan aláírás] |
A melléklet:
Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. Ilonatelepi
lakótelepének ügye
Múlt hó 29-én kiszálltam Bicskére dr. Gattein Istvánhoz a vállalat volt igazgató ügyészéhez, akitől a feltett kérdésekre az alábbi közléseket kaptam:
1. kérdés: Vannak-e alapszabályok?
| Kell lenni. Nála azonban semmiféle irat nincs, mert kitelepítették, és iratait nem vitte magával. Ott maradt a lakásán. Megérdekelendő volna, hogy volt lakásán, Izabella u. 49. I. 11. sz. alatt az utódbérlő mit csinált az otthagyott iratokkal. Dr. Fogarasinál, aki utódja az E. M. 1. sz. Kavicstermelő Vállalatnál és aki átvette az ő íróasztalának anyagát, Illés főkönyvelőnél ugyanazon vállalatnál Tállyán ugyancsak lehetnek iratok, vagy esetleg Várpalotán Faller bányamérnöknél. |
2. kérdés: Helenenschachton az a hír terjedt el, hogy ha a nyugdíjasok elköltöznek a lakótelepről, elvesztik nyugdíjukat?
| Semmi alapja nincs. Kizárólag nyugdíjas telep volt, aktív nem is lakhatott itt. |
3. kérdés: Hogy áll a lakások szabad bérbeadásának kérdése?
| Tudomása szerint 40 lakás van ott, és azokat csak az Urikány-Zsilvölgyi adhatja bérbe, illetve Sopron városa, mert emlékezete szerint a házak a város tulajdonát képezték. A vállalat csak bérlője volt az épületeknek. |
4. kérdés: A lakások szolgálati lakások-e?
| Igen. Mind szolgálati lakás. Bért nem fizetnek. Azok a nyugdíj kiegészítő részét képezték. A város kötelezettséget vállalt, hogy mindaddig, amíg nyugdíjasok laknak benne, nem érvényesíti tulajdonosi jogait. A lakások felmondására soha nem került sor. |
5. kérdés: Köteles volt-e a vállalat természetbeni lakást adni nyugdíjasainak?
| Igen. |
6. kérdés: Bányászati jogok kérdése? (Schurfrechte)
| Mindig az Urikány-Zsilvölgyi nevén volt. 1928-ban erre létesült egy államközi egyezmény (jogi jegyzőkönyv formájában), melyet mindkét állam ratifikált. Évente kellett a Schurfbewilligung-ot meghosszabbítani. Tudomása szerint ez 1948-ig meg is volt. 1949-ig zártkutatmányi jogunk volt, amely a céget ma is megilleti, bár ezt Ausztria megvonta. Ezt a pert dr. Adler wieni ügyvéd vitte (Elvesztettük.) |
Az értékesítésre vonatkozólag közölte, hogy Wienben lakik az Urikány-Zsilvölgyi bécsi megbízottja Ludwig Halász, emlékezete szerint Königlberggasse 6. vagy 8. sz. alatt, akinek széleskörű ismeretsége volt bányakörökben. Talán tudna valamit javasolni.
Áramszolgáltatás ügyében nem tud közelebbit mondani. Annakidején Brennbergbányán volt egy centrálé, és ez szolgáltatta Ilona telepre is az áramot.
Megállapítandó volna, hogy hol vannak az iratok, és hogy a nyugdíjasokat ki fizeti, mert ezekre a kérdésekre nem tudott választ adni. Közölte még velünk, hogy a Helenenschachton lakó nyugdíjasok tudomása szerint Ausztriától osztrák állampolgárságot kaptak.
Beszéltem az E. M. 1. sz. Kavicstermelő Vállalatnál Illyés főkönyvelővel. Ilona lakótelepre vonatkozólag ugyan nem sokat tud, de állítása szerint a magyar részen Brennbergbánya előtt is volt egy hasonló nyugdíjas telep (vagy 8 emeletes ház), ahol szintén nyugdíjasoknak adtak lakásokat, és itt emlékezete szerint szolgálati lakások voltak, melyeket nyugdíjas bányászoknak adtak bérfizetés nélkül.
Ebből következik, hogy egy vállalaton belül nyilvánvalóan egyforma elbírálás alá estek a nyugdíjasok Brennbergbányán és Ilonatelepen is, tehát ez megerősíti Gattein információját.
Budapest, 1956. október 1.
[Olvashatatlan aláírás]
Jelzete: XIX-L-1-k Pénzügyminisztérium, Nemzetközi Pénzügyek Főosztálya, 99. doboz
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő