Adolf Hitler öngyilkos lesz földalatti bunkerében.Tovább
Szabotázs Brennbergbányán
"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
A szabotázsvád
[Megjelent a kommunista párthoz kötődő "Új Sopron (demokratikus napilap)"-ban]
1946. május 12. vasárnap
Igazgatói szabotázs - bányabeomlás és rossz ellátás ellenére állandóan fokozódik a széntermelés Brennbergbányán
A széncsata sorsa eldőlt. Tatabánya lett a győztes. Brennbergbánya is győzhetett volna, hiszen az új üzemi bizottság megválasztása óta a termelés olyan iramban fokozódott, hogy már biztosnak látszott a győzelem, amikor utolsó pillanatban bekövetkezett a nem várt katasztrófa:
április 18-én leomlott egy frontfejtés.
Április elején olyan rohammal indult a munka, hogy 13-ra elérték a napi 29 vagont. Ez a termelés a beomlás után 13 vagonra csökkent. A leomlott frontfejtésből 10 vagon szenet termeltek naponta, a termelés azonban 16 vagonnal csökkent, mert a beomlás eltemetett sok - a termelésnél másutt is nélkülözhetetlen szerszámot. A bányászok azonban nem veszítettek munkalendületükből, és
a május 2-án termelt 13 vagont 3-ára 16 vagonra, 5-re 18 vagonra emelték. A termelés 6-án húsz vagonra, 7-én 22 vagonra és fél vagonra, 8-án 24 és fél vagonra emelkedett.
A termelés emelkedése naponként is kimutatható. Egy reggeli turnus 124 csille szenet termel, a délutáni 134-et, az éjszakai 144-et.
A beomlott frontfejtés kitisztítását már megkezdték. Megállapították, hogy a beomlás oka kettős. Rossz volt a bányafa, friss zöld fából készült és elhajolt - de nem is volt a fejtés még ezzel a fával sem kellőképpen előkészítve, biztosítva.
Tervbe vették, hogy a beomlott frontfejtést megtisztításával egyide-jűleg egy másik frontfejtést is kiépítenek,
így a termelést jóval az április 13-i fölé tudják emelni.
A legutóbbi időben Vajk igazgató zavarta meg Brennbergbánya nyugalmát. Vajk körülbelül 2 hónapig nem volt a bányában - a munkások szerint privát üzleti ügyeit bonyolította le. A bányát teljesen elhanyagolta, amivel - ha közvetve is - felelős a beomlásért. A bánya rendelkezésére állott száraz bányafa is, de a fuvarköltség megtakarítása miatt nedves bányafát használ-tatott. A munkások megsokallták az igazgató nemtörődömségét, és amikor éppen a bányában tartózkodott, felszólították, hogy "Most már aztán végleg hagyja el a bánya területét."
Vajk el is ment, és helyette a vezetést Fekete Sándor bányamérnök vette át.
Az igazgató ügyét később magasabb hivatalos körök is tárgyalták, végül az iparügyi miniszter úgy döntött, hogy a termelés érdekében Vajknak vissza kell mennie a bányába.
LESZÁMOLUNK A SZABOTÁLÓ NAGYTŐKE KÉPVISELŐIVEL!
A munkásság tudomásul veszi ezt a döntést, és nem zúgolódik ellene. Remélik, hogy az igazgató tanult a legutóbbi eseményekből, és megváltozott. Ha azonban azt tapasztalnák, hogy nem hagyott fel munkásellenes magatartásával, és ezután sem veszi komolyan a bánya ügyét, akkor nehéz lesz gátat vetni a bányászok akaratának
[A cikket az Üzemi Bizottság adta le az Új Sopronnak.]
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 30.
1945
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő