A kommunista államtitkár megvédi Vajkot!

[Megjelent a Soproni Újságban]

1945. május 15. szerda

KIK ÉS HOGYAN SZÍTJÁK A BRENNBERGI TÜZET?
A igazság Vajk Artúr bányaigazgató ügyében

Brennbergbányán, a fekete gyémánt birodal-mában, a kies völgykatlanban immár hónapok óta megtört a szivárvány fénye. Egyre sötétedő felhők kerekednek, gomolyognak, és időnként villámokat szórnak nagy dörgések között, az igazgatósági épület s főként Vajk Artúr bányaigazgató feje fölé.

Hetek, sőt hónapok óta figyeljük kidülledt szemekkel a nagy viharzást, a mesterkélt vihart, amelynek magját kicsit a múltba visszatopogva tudnánk csak kiásni. Ezzel azonban sem önmagunkat, sem olvasóinkat nem akarjuk fárasztani, már csak azért sem, mert nagyon is elkerülhető ez a felesleges munka: a mag kihullik maga is a földből, nem szökken szárba, és ha egy kis időre vadhajtást növel is, élvezhetetlenül rossz, kesernyés, fanyar íze lesz annak a gyümölcsnek egy bizonyos, ma még talán meghatározhatatlan mellékízzel

Ez volt a mi hitünk és meggyőződésünk elejétől kezdve a "brennbergi tűzről", amelyet most, úgy tűnik, lokalizálni is fognak az erre illetékesek. A tűz elfojtása után azonban meg szokták vizsgálni a tűz keletkezésének okát is. Ezzel a múltba lépegetéssel, mondom, mi most nem kívánunk foglalkozni, inkább odatekintünk, ahonnan újra lobbant a láng. Ez az Új Sopron vasárnapi számában történt, háromhasábos cikkel, amelynek címe az, hogy: Igazgatói szabotázs - bányabeomlás és rossz ellátás ellenére állandóan folyik a széntermelés Brennbergbányán- Egyik passzusa pedig alaposan elintézi Vajk Artúrt, a bánya igazgatóját.

Azt a Vajk Artúrt, akit mi soproniak jó néhány évtizede ismertünk munkahelyén, működési területén kívül is, meg azon belül is. Azt a Vajk Artúrt, akivel jó néhányszor évtizedeken át megjártuk a bánya mélyét, akinek jelenlétében munkások csoportjával két évtizednél is régebb idő óta megszámlál-hatatlanul sokszor elbeszélgettünk. Azt a Vajk Artúrt, akinek munkásbarát mentalitását a soproni baloldali sajtó is unalomig fotografálta és példák sokaságával illusztrálta és (nem is legvégül, de talán legelsősorban említendő) azt a Vajkot, akit tűzön vízen át üldöztek a náci- és nyilas banditák, majdhogy süketre verték, börtönök mélyére dobták, és végigszenvedtették vele minden lehetséges borzalmukat, mígnem "két lábon járó csoda" lett belőle is.

Ezt a Vajk Artúrt döfi le vasárnapi számában az Új Sopron asszisztenciával és olyan vádakkal, amelyekről most nem mi, hanem illetékes hely ad fotográfiát, "feljegyzések" keretében. Érvek és ellenérvek helyett ideiktatjuk most a kezeink között lévő, az iparügyi államtitkárságon készült feljegyzé-seket minden további kommentár nélkül. Olvassák végig mindazok, akiket érdekel, meg fognak győződni arról, hogy amit biztosan tudunk, hogy a gomolygó felhőkön Vajk Artúr további munkálkodásán újra át fog törni a szivárvány fénye.

A Vajk-ügy margójára ennyit akartunk egyelőre feljegyezni. Most pedig átadjuk a szót a "feljegyzések"-nek, amelyek hiteles tanúvallomások tükrében villogtatják és illusztrálják az igazságot.

ERDŐS ALADÁR

Feljegyzés, készült 1946. május 8-án Budapesten,
Nógrádi államtitkár úrnál.

Jelen vannak: Nógrádi államtitkár, Székely Pál bányahatósági főtanácsos, Zgyerka János szakszervezeti főtitkár, Eötvös János szakszervezeti titkár, dr. Gattein István miniszteri biztos, Vajk Artúr bányaigazgató és az egész Üzemi Bizottság, név szerint:

Schenk Károly üzemi bizottsági elnök,
Wyboray Ferenc üzemi bizottsági alelnök,
Cichlar János, Friedl János, Guttmann Izidor, Trimmel József, Bugledics Ignác és Ramberger József.

A vád

Nógrádi államtitkár felkéri az Üzemi Bizottság elnökét, hogy nyilatkozzon, mi okozta a bajokat az utóbbi időben Brennbergbányán.

Schenk Károly üzemi bizottsági elnök rámutat először arra, hogy a f. hó 5-én tartott gyűlésen a munkásság egyhangúlag követelte Vajk igazgató úrnak azonnali eltávolítását, mivel Vajk igazgató úr a munkásságot 25 éve nyomja, reakciós, nem törődik az üzemmel, politizál, kereskedelemmel foglalkozik, és azt a kijelentést tette, hogy az Üzemi Bizottság az üzemet csődbe viszi.

Vajk Artúr válasza

Ez után Nógrádi államtitkár úr Vajk bányaigazgató urat kérte fel arra, hogy nyilatkozzon az utóbbi napokban történtekről.

Vajk bányaigazgató úr közölte, hogy május 4-én, szombaton, Sopronból kiszállt Brennbergbányára egy bizottság, amely pártagokból, a Nemzeti Bizottságból és a politikai rendőrségből állott. Kérdést intézett az Igazgatósághoz és az Üzemi Bizottsághoz, hogy melyek az okai a nagy termeléscsökkenésnek. Vajk bányaigazgató ekkor közölte, hogy legelsősorban a nagy műszakmulasztás, a kitelepítéssel járó izgalmak, az új Üzemi Bizottságnak tevékenysége oly irányban, hogy nem tart eléggé fegyelmet és rendet a munkásság között, nem elég erélyes, akkor, amikor pl. az üzemvezető szabadságot nem engedélyez, az Üzemi Bizottság, csak azért, hogy jó hírnevét megtartsa, szabadságot engedélyez. Kijelentette Vajk igazgató úr, hogy így üzemet vezetni nem lehet. Kijelentette, hogy az Üzemi Bizottságnak egyik frakciója mögött sorakoznak azok az elemek, akik a legvadabb fasiszták voltak, és csupán azért, mivel ő ismeri ezeknek a múltját, hogy múltjukat felejtessék, takargassák, hangoskodnak. Kijelentette, hogy a f. hó 5-én lezajlott gyűlésen legfeljebb 200 ember volt jelen, a terem közepén a le nem igazolt iskolaigazgató körül tömörültek azok az elemek, akik zöld ingben jártak, esetleg még nem is olyan régen barna ingben, és csak az Üzemi Bizottság bérelt emberei hangoskodtak.

Vajk igazgató úr felhívta Nógrádi államtitkár úr figyelmét arra, hogy nem is olyan régen jelent meg az államtitkár úrnál országos jelentőségű döntések miatt, reggeltől estig szakadatlanul dolgozik az újjáépítésért, a leltározás miatt olyan munkamennyiség tömörült fel, ami miatt egy szabad perce sem volt. Nem jelenti ez azt, hogy azért az üzemmel nem törődött volna. Igenis bányajárást végzett a Jóremény bányán, megvizsgálta 2 ízben a Borbála- és Hermes aknákat, szemlét tartott a külszíni üzemeknél, csak a Szent István aknába nem szállt le. A Szent István aknáról azonban minden nap pontos jelentést kapott reggel és este. Szent István aknán tartózkodik egy állandó bányamérnök és bányamester, akikkel minden nap a bánya menetéről megbeszélést tartott. Naponta tájékoztatva volt a pontos helyzetről, és minden nap utasította a mérnököt és aknászait a munka további menetéről.

Akinek fején
még láthatók a "csodaszarvas" szarvai.

Foglalkozott továbbá avval is, hogy az Üzemi Bizottság elnöke, kinek fején most is láthatók a csodaszarvas szarvai, MÉP titkár volt, Trimmel József pedig néhány évvel ezelőtt összekötő szerv volt a német Gestapó és a Magyarországon lévő Volksbund között. Megmondta azt is, hogy Trimmel József, az Üzemi Bizottsági tag, aki angol ejtőernyősnek óráját, kesztyűjét és egyéb értékeit elszedte. Ha ő akkor az angol ejtőernyőst magyar hatóságoknak adta volna át, valószínűleg életben maradhatott volna.

Kifejtette továbbá, hogy az Üzemi Bizottságnak ezen 2 tagja állandóan a rendőrséggel fenyegetve izgatják, lázítják a munkásságot, ami miatt a telepen óriási a nyugtalanság és a félelem.

Avval fenyegetőzött Schenk, hogy aki az ő parancsát nem hajtja végre, kitelepítteti. Azt hangoztatta, hogy ő nem tartja a hátát a német munkásokért, aki nem engedelmeskedik, azt vigyék. Kérem most államtitkár úr, ki a fasiszta? Én, akinek meghurcoltatásban volt részem, vagy az az Üzemi Bizottságnak ezen tagjai, akik a reakciót támogatják?

(Az államtitkári feljegyzéseket holnap folytatjuk.)

[A cikk írója ismeretlen.]

[Eddig tart az újságcikk. A folytatás a XIX-L-1 k Pénzügyminisztérium, Nemzetközi Pénzügyek Főosztálya 99. dobozban lévő dokumentumokban található. A kinyomtatott, de meg nem jelent, ám az Ü. B. szerint "közkézen forgott" újságcikket lemásolták.]

Másnap az államtitkári feljegyzések helyett a Soproni Újság május hó 16-i számában a következő nyilatkozat jelent meg:

Lapunk mai száma nyomdatechnikai okok miatt csak két oldalon és elkésve jelenik meg, amiért olvasóink elnézését kérjük. Brennbergről szóló cikkünk folytatásától is eltekintünk fenti okok miatt, és mivel megelőző számunkban már az ügy lényegével már foglalkoztunk, most a megértést és megbékélést szeretnénk szolgálni.

Ugyanakkor a brennbergbányai Üzemi Bizottság tudomására jutott, hogy a Soproni Újság 1946. május 16-i újságában az állítólagos államtitkári feljegyzéseket kinyomtatták, de nem lett kiadva. 35 ezres példányszámot megvett valaki, hogy az előtte való napi cikk ne kerüljön az olvasóközönség elé.

Az Üzemi Bizottság hozzájutott egy ilyen ki nem adott újságcikkhez, amelyet a következőképpen ismertetünk:

Ma befejezzük az államtitkári jegyzőkönyv ismertetését, amely teljes igazságot szolgáltatott és igazolta Vajk Artúrt.

Vajk Artúr kihallgatása után Nógrádi államtitkár úr Wyborayt kérte fel nyilatkozatra. Wyboray hivatkozott Turik őrnagy úrnál tett kijelentéseire, amiket Nógrádi államtitkár előtt is hangoztatott. Őt is avval fenyegették, hogy Vajk igazgató után őt dobják ki a telepről. Valószínűnek tartja, hogy Budapesten a Bányamunkás Szakszervezetnél, ahol régi barátai vannak (kik jelen is vannak: Zgyerka és Eötvös) jobban ismerik Vajk igazgató úr és az ő működését, mint az Üzemi Bizottságnak ezen fiatal tagjai. Ezek az elemek, akik 1 és fél évvel ezelőtt zöld ingben jártak, 2 évvel ezelőtt még barna ingben voltak, kik akkor támadták a zsidókat, ma is nyíltan személyi kérdést csinálnak az egészből, és őket támadják. Nyíltan hangoztatják, hogy addig, amíg ennek a 2 zsidónak a nyakát ki nem törjük, nem fogunk nyugodni. Kérdem én, nem volt Vajk igazgató rendes ember? Én azt gondolom, hogy igen, mert ő volt az, aki Brennbergbányát újjáépítette, a brennbergi munkásságnak megélhetést biztosított, a brennbergi munkásságot a legnagyobb veszedelmek közepette a legmesszebb-menően támogatta, még az Üzemi Bizottság elnöke (Schenk) szüleinek is kenyeret és védelmet biztosított azokban a legveszélyesebb napokban, amikor ha valaki egy kommunistát támogatott, kötél járt volna érte. Vajk igazgató ezekben a napokban mutatta meg azt, ellentétben Schenk úrral, hogy nem félt, és a veszedelem ellenére Schenk szüleit felvette és megmentette ezáltal a nyomorúságtól. Rámutatott arra, hogy Vajk bányaigazgató az 1938-as éhségsztrájk alkalmával egyedül szállt le a bányába a munkások közé, ahol mindenki szeretettel fogadta. Kérdem most államtitkár úrtól, ha annyira elnyomott volna bennünket, nem történt volna-e Vajk igazgató úrnak bántódása? Ez nem állott fenn. Kifejtette továbbá, hogy amióta Vajk igazgató urat ismeri, a munkássággal szemben a legszociálisabban viselkedett, és a munkásságot a legmesszebbmenően támogatta.

Egy másik tanú vallomása:

Guttmann csak az újonnan alakult Üzemi Bizottság működéséhez és munkájához és a vasárnapi gyűléshez és a következőképpen szólott hozzá:

Rámutatott először is, hogy az Üzemi Bizottságban 8 ember van, 4 kommunista, 4 szociáldemokrata. Az összhang az együttműködéshez az első perctől kezdve nem volt meg. Hangoztatta azt, hogy a gyűlésen csak a munkásságnak egy töredéke volt jelen, és azoknak is csak az a része tüntetett, akik egy évvel ezelőtt még zöld ingben és nyilas karszalaggal jártak. Rámutatott először arra is, hogy még az Üzemi Bizottság szocialista alelnöke sem tudott arról, hogy Vajk bányaigazgató urat azonnali hatállyal el akarták távolítani. Felteszi a kérdést, hogy határozhat-e ilyen kérdésben a fél Üzemi Bizottság.

Az iparügyi miniszter és államtitkárja álláspontja:

Vajk igazgató helyén marad.

Ezután Nógrádi államtitkár szólal fel, és a következőket közölte az Üzemi Bizottsággal: Az Iparügyi Miniszter Úr és az én változatlan álláspontom továbbra is, hogy Vajk igazgató helyén marad. Felkérem az Üzemi Bizottság elnökét, hogy egy ugyanolyan gyűlést hívjon össze, azon a gyűlésen az Üzemi Bizottság elnöke hirdesse ki, hogy az Üzemi Bizottságnak, sem a népnek nincs joga arra, hogy egyszerű népítélettel egy 25 éves múlttal rendelkező olyan igazgatót, aki munkájában nélkülözhetetlen, aki szorgalmával és működésével országosan ismert eredményeket ért el és az ország újjáépítésében olyan áldozatokat hozott és hoz, aki a munkásság mellett 25 éven keresztül kiállt, elmozdítson. Közölte az Üzemi Bizottság elnökével, hogy hozza a munkásság tudtára, hogy ítélkezzen, csak az iparügyi miniszter. Hirdesse ki, hogy a munkásságot félrevezették, és a nyugalom álljon helyre, mert azok a brennbergbányai munkások, akik a Volksbundnak vagy bármely más pártnak tagjai voltak, kitelepítve nem lesznek, és ugyanolyan egyenjogú állampolgárok a mentesítés pillanatában, mint a többi magyar állampolgár.

Felhívta az Üzemi Bizottság elnökét, hogy a rendet és nyugalmat ne bolygassák, és hogyha a legcsekélyebb nyugtalanság, termeléscsökkenés előfordul, személyileg őt fogja felelősségre vonni. Felhívja az Üzemi Bizottság figyelmét, hogy a B-lista összeállítására nem ők illetékesek. Felhívta az Üzemi Bizottság elnökét, hogy az országnak mérnökökre, tisztviselőkre éppen úgy szüksége van, mint munkásokra. Nem lehet B-listára tenni olyan tisztviselőket, akik munkájukban nélkülözhetetlenek. Továbbá, hogyha valaki munkájában becsületes és dolgozik, nem lehet elítélni, mert ha valaki privát életében bűnös, akkor azért úgyis külön büntetést kap. A tisztviselői kar privát életébe az Üzemi Bizottságnak nincs beleszólása. Közölte az Üzemi Bizottság elnökével, hogy a két munkáspárt dolgozzon együtt, teremtsék meg legelőször az összhangot, hogy így együtt haladva menjenek támadásba a reakció ellen.

Zgyerka, Eötvös, Székely és Friedl is Vajkot védi.

Zgyerka és Eötvös is Vajk és Wyboray mellé állottak, hivatkozva arra, hogy 100 százalékban megbíznak az ő szavukban, és ismerik tisztes és őszinte múltjukat. Látják, hogy nem az igazgató mögött van a baj, hanem az Üzemi Bizottság kebelében és a pártok között. Felhívta az Üzemi Bizottság figyelmét, hogy az együttműködést segítsék elő, hogy a rend és nyugalom helyreálljon, hogy a termelés fokozódjék.

Székely bányahatósági főtanácsos közölte azt is Schenk úrral, hogy ő és Vajk igazgató volt az, aki nem is olyan régen a kitelepítéssel járó kellemetlenségekből rántotta ki Schenk Ü. B. elnököt, és érthetetlen előtte, hogy Schenk oly hirtelen Vajk igazgató ellen uszít.

Friedl főaknász megemlékezett arról, hogy az új Üzemi Bizottság megalakulásától Trimmel üzemi bizottsági tag a bányánál kapott beosztást, de azóta a bányába csak néhányszor szállt le, feladatával egyáltalán nem törődik. Folyton csak lázít, és hangulatot akar kelteni maga mellett. Hangoztatja, hogy a Turik őrnagynál elhangzott fegyelmezetlenségük az oka az egyenetlenkedésnek és fegyelmezetlenségnek. Nem az igazgató úr az oka a frontfejtés összeomlásának, hanem egyedül az, hogy az Üzemi Bizottság nem volt képes arra, hogy a munkásságot csak egyszer is munkára serkentse.

Nógrádi államtitkár ezután még az Üzemi Bizottság helyes és igazi munkájával foglalkozott. Leszűrte még egyszer azt, hogy csak összmunkával, összefogással lehet az országot felépíteni, nem pedig széthúzással. Kérte az Üzemi Bizottságot, hogy szüntessék meg ezt az ország újjáépítése érdekében úgy az Üzemi Bizottságon belül, mint az igazgatóval szemben. Legsürgősebben teremtsék meg az összhangot, hogy a nyugodt és zavartalan élet helyreálljon.

Ennyiben ismertettük az iparügyi államtitkárnak lefolytatott tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvet, amely teljes fényt derít a háttérre, arra nevezetesen, hogy kik, hogyan és miért szítják a "brennbergi tüzet". És most befejezzük azzal, amivel az iparügyi miniszter és államtitkára zárta le az ügyet:

"Sem az Üzemi Bizottságnak, sem a népnek nincs joga arra, hogy egyszerű népítélettel egy 25 éves múlttal rendelkező olyan igazgatót, aki munkájában nélkülözhetetlen, aki szorgalmával és működésével országosan ismert eredményeket ért el és az ország újjáépítésében olyan áldozatokat hozott és hoz, aki a munkásság mellett 25 éven keresztül kiállt, [elmozdítson], (ezt újra és újra tanúsítjuk bármikor is.). A munkásság tévedett. Vajk igazgató a helyén marad - mondotta az iparügyi minisztérium, és mi ezt az igazságszolgáltatást Vajk Artúr védelmében igen nagy megnyugvással és hálával fogadjuk.

Félreértések elkerülése végett, tisztán az igazság kedvéért megjegyezzük, hogy Vajk Artúrtól nem kaptunk semmiféle adatot cikkünk megírásához, nem kértünk és nem is kaptunk. Vele cikkünk anyagáról egyáltalán nem tárgyaltunk, aminek bizonysága az is, hogy csak kedden este érkezett vissza Budapestről Sopronba, amikor cikkünk első része már nyomtatva volt. (A szerk.)

Amikor ez a cikk a Soproni Újságban megjelent, de nem jött ki az olvasóközönség elé, az Új Sopron napilapban megjelent egy nyilatkozat

Nyilatkozat.

Alulírott Vajk Artúr okl. bányamérnök kijelentem, hogy a személyemmel kapcsolatban a "Soproni Újság" május 15-i számában megjelent cikk megírásáról nem tudtam, ahhoz adatokat nem szolgáltattam, annak tartalmával nem értek egyet, és kérem, hogy további közlésektől tekintsenek el.

Jelzete: XIX-L-1 k Pénzügyminisztérium, Nemzetközi Pénzügyek Főosztálya 99. doboz