Prohászka Ottokár magyar püspök, író, akadémikus (*1858)Tovább
Szabotázs Brennbergbányán
"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
Az Ü. B. nem hagyja annyiban a dolgot
[Az Üzemi Bizottság levele Nógrádi Sándor államtitkárhoz]
Másolat
Brennbergbánya, 1946. V. 18.
Államtitkár Úr!
Hivatkozással Államtitkár Úrnál Vajk Artúr bányaigazgató eltávolítása ügyében tett megbeszélésünkre, alábbiakban tisztelettel jelentjük azon esemény óta történt további fejleményeket:
Sajnos a vihar egyáltalán nem csillapodott le, hanem még jobban kiszélesedett, azzal a különbséggel, hogy az Ü. B. erélyes intézkedései, melyeket a rend és fegyelem teljes megőrzése érdekében végzett, teljes eredménnyel jártak, és az újjáépítő munka lázas ütemben folytatódott és folytatódik.
Az Ü. B-vel nem tért vissza Vajk bányaigazgató a telepre, hanem csupán folyó hó 14-én kedden jött vissza Budapestről. Addig is nyilvánvalóan Guttmann, az Ü. B. rossz szelleme a soproni újságban az Ü. B. vezető tagjait rágalmazó és Vajk bányaigazgatót dicsőítő cikket helyezett el. Mikor ezen szemenszedett valótlanságoktól hemzsegő cikk miatt nevezettet - az Ü. B. elnöki minőségében felelősségre vontam, erre egy a kezem között lévő bocsánatkéréssel válaszolt. A nyilatkozatát egyelőre elfogadtam. Közben f. hó 14-én Vajk bányaigazgató visszatért a telepre dr. Gattein miniszteri biztos úr kíséretében. Ekkor már egy újabb cikk volt a soproni újság részére, mint "államtitkári feljegyzés" leadva. De a fejleményekből látták azt, hogy az Ü. B. igaza tudatában nem hagyja magát eltántorítani, és már feljelentéssel fenyegetőztünk, súlyos pénzáldozatok árán a cikk második részének közlését, helyesebben napilapszerű megjelenését megakadályozták úgy, hogy egyszerűen megvették nevezett újság aznapi 2 oldalát úgy, hogy az csonkán jelent meg. Ennek dacára mintegy 150 példány, mely úgyszintén kezeink között van, közkézen forog. Bármikor bemutathatjuk államtitkár úrnak.
Dr. Gattein min. biztos úrnak ittlétekor az Ü. B. tagjai javaslatot tettek arra vonatkozóan, hogy az Ü. B. tagjainak a mindenkori kollektív szerződésben a mélyszíni munkásokra megállapított béreket utalják át. Ezt túlságosan szolgálatkészen és a még meg sem jelent béremelések figyelembe vételével nyert Guttmann úr - mint bérszámfejtő - által elintézést oly értelemben, hogy az Ü. B. 3 vezető tagjának [három név] összesen 33 milliárd 260 millió 300 000 pengő utánfizetést teljesített. Ez a megbeszélés alkalmával f. hó 15-ig megjelent összes béremelések figyelembevételével is oly túlzott, hogy ez csupán megvesztegetési célt szolgálhat. Rá 2 napra az Ü. B. másik 3 dolgozó tagjának, [három név] fejenként 1 800 000 000 pengőt utaltatott ki. Ezen összegre szintén nem tartjuk magunkat illetékesnek, főleg akkor, amikor a bányák államosítása folytán végeredményben az állam pénztárából, mint közpénzből utaltatott ki a dolgozók megkárosításával. Államtitkár Úrra bízzuk annak szíves eldöntését, hogy ezen összegeket fizessük-e vissza, vagy milyen célra ajánljuk fel.
Tisztelettel kérjük Államtitkár Urat, hogy immár ezen ügyet végleg lezárni, Vajk bányaigazgatót és a többi reakcióst eltávolítani szíveskedjék, hogy a kinevezendő új Igazgatósággal a zavartalan munka megindulhasson szeretett Hazánk újjáépítése érdekében.
Amennyiben Államtitkár Úr az "államtitkári feljegyzések" alatt megjelent újságcikkeket megtekinteni, akár további felvilágosításokat kapni óhajt, készséggel állunk rendelkezésére, mindenkor méltóztassék az Ü. B.-t kihallgatásra rendelni.
Jó szerencsét!
[négy aláírás, s. k.]
Jelzete: XXIX-F-32, Magyar Állami Szénbányák Rt. - 184. doboz - 92. tétel: Pártügyek
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 02.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő