N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Szabotázs Brennbergbányán
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
A PÁRT igazságot akar tenni
[A feljegyzést a kommunista pártszervezet írta a MÁSZ Rt. központi szervezetéhez, idézve az Ü. B. állásfoglalását.]
Budapest, 1947. április 2.
K. 7.
Feljegyzés
Tárgy: Brennbergi jelentés
Brennberg az osztrák határ mellett, Soprontól 11 km-re fekszik. A dolgozók közül a mélyszíniek majdnem teljesen németajkúak, felszínen, műhelyekben és irodákban vannak magyar ajkúak. Brennberg az ország legmélyebb bányája, a Szent István akna, ahol jelenleg termelés folyik, 556 m mély. Napi termelés 30-32 vagon. Március 24-ig az osztrák területen lévő Jóremény akna feltárása folyt, amely azonban rosszminőségű szén miatt be lett szüntetve.
Az Ü. B. jó. Tekintélye van úgy a munkások, mint az igazgatóság előtt. Schenk Károly Ü. B. elnök egy ideig tagja volt a Magyar Élet mozgalomnak, ahol azonban aktív szerepet nem vitt. Jelenleg kitűnően végzi munkáját, és minden vonalon megbecsülésben részesül. Ő végzi az Ü. B. adminisztrációs munkáit. Trimmel József a felszíni munkások képviselője az Ü. B.-ben. Harcos kommunista. Öccse, a mélyszíni munkások képviselője az Ü. B.-ben, fiatal, heves ember, még sokat kell fejlődnie. M. K. P. tagok száma 7-800 között mozog. A titkár budapesti, ipari munkás. Jól dolgozik. Panaszuk az, hogy a Kom. Párt központja részéről nem fordítanak elegendő súlyt a brennbergbányai pártszervezetre. Az Sz. D. P. kihasznál minden alkalmat, és gyakran látogatják is ismert szoc. dem. funkcionáriusok a bányát. Legutóbb Bán és Zentai elvtársak voltak ott. Kérik azt, hogy az M. K. P. központ részéről is küldjenek ki ismertebb funkcionáriust.
Az értelmiség részéről közeledés van a párt felé. A. főmérnök, B. főintéző, C. főtanácsos, D. mérnök több ízben nyilatkoztak már úgy, hogy be akarnak lépni a pártba. Jó hatást tenne rájuk az, ha az előbb említett kérést, a központi előadó kiküldését, teljesítenék. Olyan véleményt nyilvánítanak, hogy az Ü. B. kommunista tagjainak, különösen Schenk és Trimmel elvtársaknak jó munkáját nagyra becsülik.
A Szoc. Dem. párt kb. 100 tagot számlál. Fizető tag ebből kb. 40. Az Sz. D. P. titkára Wiboray. Eredetileg kommunista volt, ő alapította meg a telepen az M. K. P.-t, onnan személyi okokból kilépett, és megalapította az Sz. D. P.-t. Ez a személyi ellentét még mindig fennáll, és ezért rossz a viszony a két munkáspárt között. Rontja még ezt az, hogy Vajk igazgató, akivel szemben a munkásság nagy ellenszenvvel viseltetik, szintén az Sz. D. P. tagja. Az Sz. D. P. minden pozíciót betöltő kommunistát kikezd. Legutóbb az orvos és a rendőrparancsnok ellen indítottak hajszát.
Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony. Az ellentét gyökere még a múlt rendszerben van. Az alábbiakban az Ü. B. állításait közöljük minden kommentár nélkül.
(Az Ü. B. állításai)
Vajk igazgató 25 éve van Brennbergbányán, mint az Urikány-Zsilvölgyi megbízottja és állítólagos részvényese. A fasiszta időkben háttérbe szorították zsidó származása miatt. A felszabadulás után ennek ellenére állandó ellentétben állt a munkásokkal, akik beleszólva az üzem vezetésébe, korlátozták hatáskörét. Ennek ellensúlyozására állandóan általánosítva Volkbundistáknak és SS-eknek nevezte a munkásokat.
Ez ellen a módszer ellen az Ü. B. erélyesen fellépett, látva ennek káros következményeit. A munkások már a múltban sem szerették Vajkot, jelenlegi viselkedésével pedig a legteljesebb gyűlöletet vonta magára. Az Ü. B. ebben a harcban maga mögé állította az egész munkásságot. Az Ü. B. nem csak azért állt szembe Vajkkal, mert viselkedésével maga ellen haragította a munkásságot, hanem azért is, mert szerintük elhanyagolja a bányát, nem törődik a termeléssel, sőt egyesek szerint egyenesen akadályozza a termelést.
Vajk volt az, aki erőltette az osztrák területen lévő Jóremény akna munkálatait, pedig az eredmények világosan megmutatták, hogy ott már nincs szén. Célja ezzel az, hogy a termelést osztrák területre helyezze át, ezzel az Urikány-Zsilvölgyinek téve jó szolgálatot.
Gazdag széntelepek vannak Ágfalva felé, melyeknek feltárását Vajk nem akarja megkezdeni. A szóbeszéd szerint azért, mert politikai fordulatra vár, és át akarja menteni az Urikány-Zsilvölgyinek a szénvagyont. Ez a mező a szakértők szerint 10 évre napi 50 vagon szén termelését biztosítja. (Eddig tart az Ü. B. állásfoglalása.)
Az Ü. B. által előadottak ellenőrzésére felkerestük A. főmérnököt, aki a következőket mondotta: 1944-ben került az Urikány-Zsilvölgyi erdélyi aranybányájából a brennbergi üzemhez. Akkor az volt a terv, hogy a Borbála aknáról párhuzamos vágatokkal jönnek a szénnek. Ez a németek bevonulása miatt elmaradt, a vállalat nem akarta a feltárást a háború miatt végrehajtani. Kutatásokat A. nem végzett. Vajkkal folytatott személyes beszélgetésből úgy tudja, hogy a szénmennyiség 10 évre napi 50 vagonos termeléshez elegendő. Arra a kérdésre, hogy miért nem tárják fel, Vajk azt a feleletet adta, hogy a Jóreményben még sok szén van.
D. mérnök, a Jóremény akna vezetője, elmondja, hogy ő már régen látja, hogy a Jóremény akna feltárásai hiábavalóak, csak Vajk ragaszkodott a munkák továbbfolytatásához. Ő is Vajkkal való beszélgetésből tud a feltáratlan szénről, aminek fel nem tárását néki azzal indokolta, hogy a szén tartaléknak kell.
Továbbiakban beszélgetést folytattunk még C. főtanácsossal és B. főintézővel, akik burkoltan szintén úgy nyilatkoztak, hogy az üzem vezetésében hiba van. Példaként A. főmérnököt állították elő, mint az üzem lelkét. Nagy megbecsüléssel nyilatkoztak az Ü. B. elnökről, Schenk Károlyról.
1946. májusában a munkásság felszólítására Vajk igazgató elhagyta a bányatelepet. Budapesten az Sz. D. P.-n és Bán Antal iparügyi miniszteren keresztül elintézték visszatérését a bányához.
Az előbbiekben felhozott vádak Vajk személyével szemben indokolttá teszik működésének felülvizsgálatát és a megfelelő intézkedések megtételét. Ha mindezeket jelentette Vajk a központban, akkor ezt a munkásságnak kell tudomására hozni, és meg kell teremteni a jó viszonyt az Ü. B. és Vajk között.
A széncsatában Brennbergbánya alulmaradt, holott úgy indult, hogy megnyeri azt. A soproni újságban ennek okáról mint az igazgató szabotázsáról írtak. A választ a kisgazdapárti sajtóorgánumban Erdős Aladár szerkesztő adta meg. Megvédi Vajkot, majd a továbbiakban személy szerint támadja az Ü. B. tagjait. A cikk aznap nem fejeződött be, másnapra ígérték a folytatást. A következő folytatás azonban nem jelent meg az Ü. B. fenyegetése folytán. A szóbeszéd szerint Gattein igazgató még aznap megérkezett oda, és összevásárolta a lapnak minden fellelhető példányát. Ugyanakkor egy nyilatkozat látott napvilágot, amelyben Vajk igazgató kijelenti, hogy a bányáról írt cikkhez az anyagot nem ő adta. Guttmann Izidor, Vajk bizalmasa, akivel együtt volt fenn előzőleg Budapesten, egy nyilatkozatot adott, melyben sajnálkozását fejezi ki, hogy az ő magyarázatát elferdítve hozták le a lapban. Az idevonatkozó cikk és nyilatkozat a birtokunkban van. Az Ü. B. nem akarva a kérdést kiélezni, csupán Nógrádi elvtársnak küldött jelentést.
Megvizsgáltuk az Ü. B. működését. Megállapítottuk, hogy a lehetőséghez mérten nem csak jól, hanem nagyon jól dolgoznak. Vajk eltávozása után, amikor egy hétig nem volt a bányánál, a termelés emelkedett. A kimutatásokból megállapítottuk, hogy Vajk távozása előtt a heti átlag 119 vagon volt, azon a héten, amikor távol volt, a termelés 147 vagonra emelkedett. Ez a termelés meg is maradt.
A szoc. dem-ek részéről voltak kísérletek, hogy az Ü. B.-t kompromittálják. A fent leírt eset után Budapestről lent járt Dutka Károly Sz. D. P. funkcionárius, aki megkérdezte a munkásoktól, hogy alkalmasnak találják-e az olyan embert Ü. B. elnöknek, aki töltőtollat használ /az Ü. B. Gattein kormánybiztostól kapott ajándékba egy töltőtollat, amelyik "mindenkori Ü. B. tulajdona" felírással a falon függ/. Dutkát alig tudták megmenteni a munkások dühétől.
A telep kívül esik minden főútvonaltól, 11 km-re van Soprontól. Semmi kulturális lehetőség nincs. A bányairodától kb. 3 km-re Görbeházán van egy mozi helyiség, ahonnan megvonták az engedélyt, mert nincsen vizsgázott mozigépész. Most a Budapesti MNDSZ igényelte és kapta meg a mozit. Javaslat van, miszerint a telepen egy központi helyen, a Borbála aknánál kellene mozit felállítani, ahol van helyiség is, amely kis átalakítással felhasználható lenne.
Rendkívül panaszolják a közlekedés hiányát Sopron felé. Régen volt autóbuszjárat Sopronba. Az Ü. B. kéri, hogy a MÁSZ indítson egy járatot, ez feltétlenül kifizetődne. A telepen van 30 iskolás, akiknek minden nap be kell járni a városba, ezenkívül a bányászasszonyok bevásárlásaikat intézve kénytelenek gyalog járni.
Jó szerencsét!
[aláírás]
Jelzete: Magyar Állami Szénbányák Rt. XXIX-F-32 - 184. doboz - 92. tétel: PártügyekTartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő