Román csapatok átkelnek a Tiszán, és megindulnak Budapest felé. Két nap múlva elbukik a Magyar Tanácsköztársaság.Tovább
Szabotázs Brennbergbányán
"Központi probléma Brennbergbányán Vajk igazgató és az Ü. B. közti rossz viszony."
Brennbergbányát 1951-ben, egy vízbetörés után bezárták. A bánya vezetői már 1944-ben felhívták a vállalat igazgatóságának figyelmét arra, hogy a bányakitermelés egyre kevésbé gazdaságos, és 1946-ban is a bánya rövid időn belüli beszüntetését prognosztizálták. Ma sem eldöntött, hogy politikai vagy gazdasági szempontok voltak a meghatározók. 1946–1947-ben a jogi bonyodalmakról mit sem tudó, a bánya geológiai adottságait kevéssé ismerő Üzemi Bizottság elhatározta a termelés jelentős mértékű növelését és ezért megvádolta a bánya vezetőjét.
Források
Vajk Artúr jelentése a bányaigazgatóságnak
| Brennbergbánya | 1945. IV. 25. |
Tekintetes Igazgatóság!
A rendes postajárat megindítása után a hivatalos kapcsolatot azonnal fel fogjuk venni, de ma módom van arra, hogy néhány sorban jelentést tehessek.
Breuer igazgatóval és annak nejével együtt január 12-én letartóztattak. A brennbergi pártirodában detektívek és nyilasok engem, Füredi építészt és dr. Keresztest, valamint Pénzes Pál vájárt súlyosan bántalmaztak. 18-án a kőhidai fegyházba kerültünk, ahol a legfelső politikai számon kérő bíróság a vádat ellenünk elejtette. Keresztes dr. ügyével kapcsolatban Fluck dr. vezérigazgató is Kőhidán volt letartóztatva. - Febr. 20-án a fentnevezettek mindnyájan Sopronba kísértettünk, ahol Fluck dr., Breuerné és Pénzes a rendőrségi zárkába, Breuer az ügyészség fogházába, a többiek a hadbíróság börtönébe kerültek mint vizsgálati foglyok. Innen az oroszok bejövetelekor mindnyájan kiszabadultunk. Én és Breuer már ápr. 2., ill. 3. óta rendesen ellátjuk szolgálatunkat Brennbergbányán.
W., R., L., H. elmenekültek, s nem is tértek vissza. I., N. menekültek, de Ritzingből visszajöttek.
Az oroszok bejövetelekor azok és a brennbergi csőcselék kifosztották az élelemtárat és a Breuer lakást. Bajkó főtanácsos úr megalakította az üzemi tanácsot, melyben Wiboray és 3 társa, Bajkó és Illyés foglalt helyet.
Visszaérkezésünkkor ez a tanács feloszlott, s folyó hó 22-én Wiboray megalapította a helybeli kommunista pártot egy 20 tagú munkástanáccsal. Tisztviselő és havidíjas tagja nincs. Velem és az üzemvezetőséggel jó viszonyt tartanak fenn. Megállapodtunk, hogy ők gondoskodnak a munkások szociális helyzetéről (élelem, bérezés, fegyelmi kérdések, felvétel stb.), mi az üzem vezetéséről.
A Volksbund és nyilas vezetőket [négy név] letartóztatta a G. P. U.
Az üzem nagyon vontatottan indul. Az utolsó hónapokban a fenntartást és feltárást teljesen elhanyagolták, mert csak a termelés volt fontos. Szénvagyonunk jelentéktelen. A munkások éjjel nem mernek munkába jönni, mert az oroszoktól félnek, kik az asszonyokat veszélyeztetik. A mélyszinti létszám 100 fővel megcsappant, mert a munkaszolgálatosok, rábaköziek, stb. elmentek. Napi 8-10 vagon a termelés. Eddig csak egyszer kaptunk vonatot, amikor a Gysev és a villanytelep részére szállítottunk, de napi 10-20 teherautóval orosz katonák szállítják el tárolt készletünket, főleg a kőhidai fegyház és az orosz kórházak számára. Írást sem adnak az átvételről. Erről minden orosz parancsnokságnál jelentést tettünk, s az orvoslást kilátásba helyezték. Tegnap két orosz mérnökkari tiszt volt itt. Felvették az összes technikai és kerüköltség adatot, felszólítottak, hogy anyagigénylésünket állítsuk össze, és kilátásba helyezték, hogy ezt kielégítik. Előirányzatunk szerint május 1-re napi 20 vg-ra tudunk felmenni, ha addig élelmet kapunk. Óbrennbergen fúrunk, s ott új üzemet akarunk nyitni kisebb mélységre.
Fluck vezérigazgató urat felkértem, hogy működésemet ne irányítsa, s így ő Illyés úrral együtt csak a központi igazgatóság ügyeivel foglalkozik.
T-né sorsáról nem tudunk; őt január elején Szombathelyre internálták.
Sürgetés következtében jelentésemet be kell fejeznem.
Teljes tisztelettel
Vajk Artúr
Illyés úr Wiedner munkakörét látja el.
A társpénztári ügyeket Koltai menekült salgótarjáni ügyvezető vezeti.
Jelzete: Z 292, Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt., Titkárság, 43. csomó, 122. tétel: Vajk Artúr levelezése
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 30.
1919
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő