Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Hubay Miklós tájékoztatója a könyvtár fejlesztési terveiről
1946. augusztus 10.

Genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár fejlesztésének ügyében

Könyvtárunk fejlesztésének két útját látom:
a) a mai keretben való gazdagítása,
b) tudományos intézetté való bővítése, különös tekintettel a Genfben mind gyakrabban megforduló magyar delegációk szükségleteire.

Legyen szabad az a) ponthoz vágó javaslatként csatolnom azoknak a friss könyveknek a jegyzékét, amelyekre leginkább szükség volna, addig is, amíg a régibb kiadású alapvető munkák sorra beszerződnek.

A könyvtárnak tudományos intézetté való bővítésével meg lehetne oldani egy igen égető problémát: ez a Genfbe jövő magyar delegációk irodájának elhelyezése. A népszövetségi időkben mindvégig működött itt egy ilyen iroda, amit azután Magyarországnak a Népszövetségből való kiválásakor Főkonzulátussá kereszteltek és bővítettek. Minden jel arra vall, hogy külügyi kormányzatunk jelenleg az ésszerűbb és gazdaságosabb megoldást választja és nem nyitja ki a genfi főkonzulátust. Tekintettel arra, hogy a jövőben valószínűleg úgyis inkább szakemberek és nem politikusok fogják látogatni Magyarországról az

[, az] Interparlamentáris Uniónak genfi üléseit, valamint a Vöröskeresztet, az a benyomásunk, hogy egy jól felszerelt magyar információs könyvtár illő és nem is hiábavaló keretet jelenthet a nemzetközi munkára idejövő magyar szakértőknek.
A legszükségesebb feltételek máris megvannak. A jelenlegi lakás három szobája a könyvtárnak nagyobb lélegzetvételénél sem fog szűknek bizonyulni, - (jelenleg csak az egyik szobáját használja a tulajdonképpeni könyvtár).

Figyelembe jön még, hogy az általában fogyatékos felszerelésű könyvtár nemcsak viszonylagosan, hanem tényleg gazdag a Magyarországra vonatkozó statisztikai és gazdasági művekben. A könyvtár tökéletesítése ebben az irányban járna a legkisebb erőfeszítéssel. Csupán a nemzetközi jognak és relációknak az irodalmát kellene egészen frissiben előteremteni. Ebben viszont komoly támogatást jelenthet a Főkonzulátus könyvtára, amelynek letétként könyvtárunka való elhelyezését különben is kérni kellene a Külügyminisztériumtól, abban mind valószínűbb esetben, ha a volt Főkonzulátus újra nem nyílik meg.

Akár az a) megoldást, akár a b) megoldást, vagy akár szerényebben, de mind a kettőt választaná is a VKM, a könyvtárt minden esetben el kellene látni az összes Magyarországra vonatkozó dokumentációs munkákkal és folyóiratokkal. Különös tekintettel az idegen nyelvű kiadványokra.

A hazulról való nagyobb arányú könyvküldésnek egy ingyenes lehetőségéről mellékletként feljegyzést csatolok.

Genf, 1946. augusztus 10-én

 

Teljes tisztelettel:
Hubay Miklós
a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár ideiglenes vezetője

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-101 482-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők