Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Hubay Miklós jelentései

a.
Hubay Miklós jelentése a könyvtár helyiség ügyéről
1947. február 14.

BIBLIOTHÉQUE HONGROISE
8, route De Malagnou
Genéve

Téléph. 5 87 70
39/1947

Généve, le 1947. február 14.
Jelentés: a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár elhagyott lakása és költözése ügyében

A Magyar Könyvtárt midőn augusztus elsején átvettem, már felmondásban volt. Felmondásban volt több ürügyből és egy okból. Az ok számít: régi bérű olcsó lakás, amiért most jóval több bért és igen nagy átadási árat lehet kapni.

Tekintettel arra, hogy a tulajdonos Baloise Vie biztosító társaság megengedheti magának azt, hogy anyagi szempontokon könnyen felülemelkedhessék, iparkodtam egyrészt a Bázelben székelő központi vezetőség igazgatóival közvetlenebb kapcsolatba kerülni, másrészt a házmesterné bizalmát kivívni, hogy a lakóknak a Könyvtárral szemben kerekedett ellenérzését lecsendesítse. A bázeli igazgatók felé Ybl Ervin volt szíves először csak leveleimet és kéréseimet közvetíteni, később pedig - mikor szükségesnek láttam, hogy személyesen is odautazzam - nekik sorra be is mutatni. A házmesterné viszont elérte azt, hogy azok a lakók, akik eladdig különböző okokból a Magyar Könyvtárnak a házból való eltávolítását követelték, az immár bizonyos tekintetben csendesültebb forgalmat bonyolító Könyvtár és könyvtáros maradása érdekében levelet írtak a tulajdonosnak. Így reméltem a december 15-ig kapott halasztást újabb haladékkal megtoldani.

December elején ismét felutaztam, két ízben is, Bázelbe. Igénybe vettem a berni Magyar Követség támogatását, a Bázelben élő Verzár Frigyes professzorét, a kiváló tekintélyű Max von Vischer úrét és a mindig megható buzgalommal iparkodó Ybl Ervinét. Nem jutottam eredményre.

December 16-án a Natural le Coultre szállító vállalat harminc ládában elszállította a Magyar Könyvtár anyagát a jelenleg felfüggesztett működésű genfi Magyar Főkonzulátus pincéibe, együtt a Könyvtár néhány bútordarabjával. Két nappal később ugyanide szállították az előző lakás padlásán felhalmozott nyomtatványok tömegét. A Könyvtár bérelt bútorait visszavittem bérbe adójuk, Aristide Monnerat úr raktárába.

A telefont, villanyt és gázt ugyanakkor kikapcsoltattam.
Az összes függő számlákat kifizettem.

A szállító cég számlája 260 s[vájci] frank volt, amit egy olyan értelmű levél kíséretében fizettem ki, hogy az esetleges további szállítást csak abban az esetben bízom rájuk, ha - immár a költöztetendő anyag ismeretében - hajlandók előzetes és méltányosabb árajánlatot tenni. Megígérték.

A Könyvtár anyaga tehát, gondosan ládákba csomagolva, a Főkonzulátus pincéjében, zárt és száraz helyen van.

Azt a szinte lehetetlen törekvésemet, hogy a jelenlegi svájci lakásínségben a Könyvtár számára megfelelő helyiségeket béreljek, végre sikerült teljesítenem.

A könyvtárhelyiségek új bérletéről és azoknak felszereléséről külön jelentésben számolok be.

Hubay Miklós

A genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár ideiglenes vezetője

b.
Hubay Miklós jelentése a könyvtár új helyéről
1947. február 17.

BIBLIOTHÉQUE HONGROISE
8, route De Malagnou
Genéve

Téléph. 5 87 70
42-46/1947

Généve, le 1947. február 17-én
Jelentés a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár új helyiségei, megnyitása és berendezése ügyében

Ismeretes, hogy a Magyar Tájékoztató Könyvtárnak eddigi lakásában való bérlete múlt év december 15-én megszűnt, azóta a Könyvtár zárva és anyaga ládákba raktározva van.

Genfben lakáshoz ma csak hivatalos kiutalással, vagy üzérkedők láncán lehet jutni. Tekintettel arra, hogy a magyar állam Genfben már bérel egy nagy lakást, a volt magyar főkonzulátusét, hivatalos kiutalásra, melynek rendszere különben is a sisera idegenek elleni védekezésre való, nem számíthattam. Egyéb úton sem juthattam hozzá, már csak azért sem, mert az hazafelé nehezen igazolható kifizetésekkel járt volna.

Tanácstalanságomban egyetlen lehetőségnek a felfüggesztett működésű magyar Főkonzulátus helyiségeinek részbeni bérletét láttam. Nem mintha gyakorolni kívántam volna azt az új nyugat-európai szokást, amely megengedi bármilyen ideiglenesen elhagyott lakásnak az igénybe vételét, hanem azért, mert meg voltam győződve egyrészt arról, hogy svájci frankjainknak ilyetén való megtakarításával nem térek el a magyar kormány intencióitól, - másrészt arról, hogy miniszteriális határkérdések nem tehetik lehetetlenné annak a genfi magyar könyvtárnak a zavartalan fennmaradását, amely az utóbbi hónapokban működésével a magyarság egészét érdeklű eredményekre jutott. (Előkészítette Lukács György meghívását a Rencontres Internationalesra, megteremtette az anyagi biztosítékot a genfi zenei versenyen résztvevő magyarok ittlétére, megszervezte azt az akciót, amelynek során eddig svájci útra jött Szabó Zoltán, Zilahy Lajos, Zathureczky Ede, Szabó Gabriella, Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Illyés Gyula, Márai Sándor, Pátzay Pál, Cs. Szabó László, Szőnyi István, Szűcs László, Déry Tibor, Ferenczy Noémi, Háy Gyula, Nagy Lajos, Szabó Ferenc, Gombás Pál, Gyergyai Albert, Vedres Márk, Beck András, s amelynek további során még számos meghívott várható, - az előbbi akciókkal kapcsolatban fogadásokat, hangversenyeket, nyilvános- és rádió előadásokat rendezett; - s mindez csupán marginális tevékenysége volt az eredeti tájékoztató feladata mellett, mely[e]t a Könyvtár december 15-ig szintén zavartalanul betöltött.

Azóta mind a VKM, mind a KüM [Külügyminisztérium] részéről tudomásomra hozták, hogy sem a Könyvtár, sem annak irodája átmenetileg sem kerülhet a genfi felfüggesztett működésű magyar Főkonzulátus helyiségeinek egyikébe.

További bérlet és ezzel a Könyvtár további munkája eléggé kilátástalan volt, midőn a Lengyel Követség, melynek baráti réven tudomására jutott a Könyvtár helyzete - kapcsolataink jellemzésére megemlítem, hogy [a] Genfben járó lengyel írók úgy látogatták a Magyar Könyvtárat, hogy a Lengyel Követség rendszeresen küldötte ide a lengyel újságokat - hogy felajánlotta könyvtári célokra genfi házának két emeletét. Ezt a lakrészt külön utcai bejárata teljesen függetleníti a háznak másik emeletén dolgozó Lengyel Vöröskereszttől,

Lakás, bére és szerződés

A Könyvtárnak új otthont kínáló ház Genf központjában, a rue Munier-Romilly 4-es szám alatt van. Két emeletes, de kisméretű magán palota, amelynek az előbbivel párhuzamos utcáról is van bejárata, a rue Monnetier 7-es szám. A negyed, stílusa szerint, a budapesti Bajza-utca környékét idézi, a keretező közeli forgalmas főútvonalak kikapcsolják az átmenő forgalomból. A rue Munier-Romilly 4-es számú bejárat pár lépcsőn egy hallba vezet, onnan nyílik szemben a könyvtárnak felajánlott két terem, oldalra a raktárhelyiségül használható konyha. A két földszinti terem már az említett párhuzamos utcára néz, melyre egy üvegezett verandán keresztül külön kapuja van. [!] A hallból visz fel egy belső lépcső a Lengyel Vöröskereszt helyiségeibe és a két könyvtári terem felett lévő és azzal együtt kiadott két szoba-fürdőszobás lakásba, amelyből az egyiket magamnak, másikat vendégszobának akarok berendezni. A második emeleten van még a portásnak a lakása.

Mindennek lakbére, miként azt már telefonon jelentettem, havi négyszáz svájci frank.
A közös órán mért villanyszámlához havi húsz frank megtérítést kérnek, ami megfelel a Könyvtár eddigi átlagos villanyszámlájának.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A levél további részében a Könyvtár berendezkedését írja le."]

Hubay Miklós

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-38 286-1947 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázatok.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 26.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/5-6.

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.

Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.

Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.

Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.

Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.

 

Budapest, 2024. december 18.

Miklós Dániel
főszerkesztő