Vlagyimir Iljics Lenin ünnepélyesen bejelenti a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, a Szovjetuniónak megalakulását.Tovább
Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)
1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.
Szalai Sándor egyetemi tanár jelentése Ortutay Gyula kultuszminiszternek a nyugati magyar kulturális képviseletekről
1947. augusztus 25.
BUDAPESTI PÁZMÁNY PÉTER | Budapest, 1947. aug[usztus] 25. |
| Jelentés dr. Szalai Sándor egy[etemi] ny[ilvános] r[endes] tanár franciaországi, angliai és svájci tapasztalatairól a magyar kultúrképviseletek működése terén. |
Miniszter Úr!
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részekben Szalai Sándor a magyar kultusz kormányzat külkapcsolatait, valamint saját franciaországi és angliai benyomásait írja le."]
Svájc
A genfi Magyar Intézet [!] vezetője, Hubay Miklós dicséretre méltó szorgalommal évenként négy-öt előadást és koncertet rendez az intézet helyiségeiben. Könyveket és folyóiratokat teljesen rendszertelenül kap, és abban a szellemben, amit már fentebb vázoltam. De nem is tudna mit kezdeni a könyvanyaggal, mert az a húsz-harminc magyar, aki eljár ide egy-egy Gárdonyi vagy Mikszáth kötetet kölcsön venni, nem komoly tényező. A könyvtárat ki kellene építeni magyar politikai, gazdasági és tudományos referencia könyvtárrá, és egy angolul és franciául beszélő tudományos tisztviselő segítségével magyar információkkal kiszolgálni az U.N.O. európai központjában dolgozó több száz irodát.
Ezt a feladatot Hubay egyedül és minden eszköz hiányában természetesen nem láthatja el; vagy kell belőle csinálni valamit, vagy meg kell szüntetni.
Feltűnően hiányos az együttműködés a genfi központ és a berni magyar követség között, különösen a meghívások stb. terén, bár, talán a berni magyar követség [az] egyetlen nyugati követségünk, amelynek komoly kapcsolatai vannak a svájci sajtóhoz. Mivel a nemzetközi kulturális tevékenységnek Svájc a központja, tulajdonképpen itt kellene nyilvántartani a különböző nemzetközi tudományos kongresszusokat stb.; elintézni Magyarország megfelelő képviseltetését, meghívatását stb. - Ez is embert kíván.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben összefoglalja a jelentése elkészültének körülményeit."]
| Kiváló tisztelettel: |
Jelzet: MOL XIX-I-1-v-3926-1947 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Ortutay Gyula miniszter). Eredeti, géppel írt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 30.
1922
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő