Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Balázs János miniszteri osztálytanácsos jelentése a könyvtár helyzetéről.
1948. április 27.

Tárgy: a Genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár helyzete

A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úrnak
Budapest

Hivatkozással a Miniszter Úr 244 462/1948. X. számú, folyó évi február 18-án kelt rendeletére, a Genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár elvi, személyi és anyagi kérdéseivel kapcsolatosan az alábbiakat jelentem:

Fenti rendelet alapján folyó évi április hó első felében Genfbe költöztem. Megérkezésemet annak idején már jelentettem Miniszter Úrnak. Előzetesen, még március folyamán állomáshelyem tervezett megváltoztatását, dr. Oltványi Imre követ úr távollétében helyettesének Bernben személyesen bejelentettem. Követ úr visszatérte után pedig, akkor már Genfből, megérkezésemről írásban számoltam be. Követ úr munkám megkezdésének lehetővé tétele, tartózkodási engedély megszerzése érdekében készségesen támogatott. Ezek alapján hozzáfoghattam munkámhoz. Mindenekelőtt tájékozódtam a Könyvtár jelenlegi problémái felől. Hubay Miklóssal, a Könyvtár vezetőjével együtt a legrészletesebben megvitattuk a felmerült kérdéseket. A mostani helyzet a következő:

. A Könyvtár jelenlegi székhelye.
A genfi Lengyel Főkonzulátussal kötött bérleti szerződés már 1948. március 1-én lejárt. Mivel azonban Hubay Miklós, a Könyvtár vezetője ez időpontig nem érkezett vissza, távollétében a szerződést dr. Sőtér István főosztályvezető utasítására még egy hónapig meg lehetett hosszabbítani. Hubay Miklós március 17-én, visszatérte után kieszközölte, hogy az új könyvtárhelyiség biztosításáig a könyvtár könyvanyaga a gen[f]i Magyar Főkonzulátus pincéjében helyeztessék el (Genf, 33 Quai Wilson).

Az átköltöztetés 1948. április 6-án, kellő gondossággal megtörtént. A könyvek további intézkedésig a Főkonzulátus pincéjében, zárt ládákban elhelyezve, biztonságban vannak.

A Lengyel Főkonzulátussal kötött bérleti megállapodás alapján 1700 svájci frank letétbe helyezésével a végleges elszámolás folyamatban van, s május elsejéig befejeződik. Ez az összeg feltétlenül elég lesz még [az] esetleg benyújtandó számlák kifizetésére.

2. A Könyvtár anyagi helyzete

Az 1947 augusztus elsejével kezdődő költségvetési évre, Miniszter Úr 186 432/1947.X. számú, 1948. február 16-án kelt rendeletével a Könyvtár költségvetését 50 000 F[o]r[in]t kiadással hagyta jóvá. E rendeletben Miniszter Úr felhívta a Könyvtár vezetőségét a legszigorúbb takarékossági rendszabályokra, s közölte, hogy fedezeti lehetőség hiányában póthitelt a Könyvtár részére nem lehet utalványozni.

Ennek az utasításnak figyelembe vétele alapján, a folyó költségvetési évben, tehát 1948. augusztus 1-ig, az engedélyezett hitelkeretre támaszkodva a Könyvtár részére új helyiséget szerezni és bérelni már csak azért sem lehet, mivel a közismert genfi lakáshiány miatt csak hosszas utánajárás, lelépés fizetése, szóval jelentős anyagi áldozat árán lehetne megfelelő helyiséghez jutni.

Ami a lakáshivatal útján való bérletet illeti, sajnos, ennek álláspontja az, hogy a magyar állam amúgy is bérel Genfben nagyobb, s most üresen álló épületrészt, a Főkonzulátus helyiségeit, s erre hivatkozva újabb lakáskiutalást magyar célokra nem hajlandó engedélyezni.

Kényszerűségből tehát, egy ideig a mostani átmeneti állapotot kell fenntartani. Remélhető azonban, hogy augusztus 1-ig kedvező megoldást lehet találni. A jelenlegi körülmények között a Könyvtár költségvetése mentesül az elhelyezési költségektől, s az így megtakarított összeget a Könyvtár anyagi helyzetének teljes rendezésére lehet majd fordítani.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben Balázs János a Könyvtár pontos anyagi helyzetét mutatja be."]

3. A Könyvtár 1948/49. évi költségvetése.

A Könyvtár anyagi ügyviteléről Hubay Miklós, a Könyvtár vezetője a legrövidebb időn belül felterjeszti a részletes elszámolást. Az ismertetett adatok alapján nyilvánvaló, hogy a Könyvtár augusztus elsejétől megszabadul a működését eddig akadályozó állandó anyagi nehézségektől. Mivel Miniszter Úr e fiatal intézmény jövendő működését a magyar művelődés szempontjából minden bizonnyal kívánatosnak és szükségesnek tartja, az új munka megkezdésének személyi és anyagi előfeltételeire vonatkozóan a következőket javasolom Miniszter Úrnak:
a) [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben személyi kérdések szerepelnek. "]

b) Költségvetési javaslat az 1948/49-es évre.
A Könyvtár részére minél előbb új helyiséget kell szerezni, hosszúidőre szóló bérlet alapján. A mai körülmények között ez nem csak nehéz feladat lesz, hanem költséges is. Számolni kell az itteni lakáshiánnyal, s ezzel kapcsolatosan a lakbérek fokozatos emelkedésével is. Más felől zavartalan és sikeres munkát a jövőben csak akkor lehet végezni, ha az ellátmány biztosítva van, kellő időben megérkezik, s nem történik meg, mint a múltban, hogy a Könyvtár szinte állandóan teljes anyagi ziláltság közepette volt kénytelen folytatni munkáját, a fenyegető csőd és megsemmisülés árnyékában.

Elég csak utalnom arra, hogy a mai körülmények között Genf jelentősége minden szempontból egyre növekszik. Az Egyesült Nemzetek sok fontos szervezete máris itt működik. Pontos nemzetközi értekezletek egymást érik itt, s Magyarország részvétele miatt ezek rendkívüli alkalmat kínálnak számunkra [a] nemzetközi művelődési kapcsolatok szövésére. Minden jel arra mutat, hogy Genf hajdani nagy jelentőségét fokról-fokra visszaszerzi.

Ezért fontos érdekeink fűződnek ahhoz, hogy Genfben jól felszerelt, anyagilag kellően megalapozott Tájékoztató Könyvtárunk legyen. Új helyiségek bérbe vétele mellett a már meglévő könyvtári anyag alapos felfrissítése, kiegészítése, tervszerő, állandó bővítése is nélkülözhetetlen feladat. Magyarország fejlődésének adatszerű, tárgyilagos és tudományos dokumentálása Genfben, a világ legjelentősebb pontján olyan feladat, mely minden támogatást megérdemel.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben a következő költségvetési év igényelt ellátmányi összegei szerepelnek. "]

Maradok Miniszter Úr tisztelő híve:

Genf, 1948. április 27-én

 

Balázs János
miniszteri osztálytanácsos
Genf, 33 Quai Wilson, Consulat de Hongrie

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-247 129-1948 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők