Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Források 

Feljegyzés a Könyvtár 1944 végi állapotáról és a további működés lehetőségeiről
1944. december 5.

A Genfben létesített Magyar Ház, amelynek Avenue de Champel 11/bis sz[ám] alatti villába[n] lévő helyiségeibe a genfi magyar tudományos könyvtár is elhelyezést nyert, a magyar királyi Külügyminisztérium 1944. március 29-én kelt 1408. számú claris-táviratában adott rendelete értelmében működését 1944. június hó 30-án beszüntette.

A Magyar Ház elhelyezésére szolgáló villa bérlete ennek folytán 1944. április 3-án felmondatott, és az ugyanott működő könyvtár anyaga ládákba csomagolva a magyar királyi Külügyminisztériumnak a berni magyar királyi követség akkori vezetőjéhez intézett 2093. számú claris-táviratában adott rendelete értelmében a Quai Wilson 33. számú házban az annak idején Honti Ferenc sajtó előadó részére iroda céljára bérelt üres helyiségekbe helyezte el. Ezek a helyiségek ugyanis Hontinak az 1944. március 19-i események következtében bejelentett disszidálása miatt nem vétettek általa használatba, és üresen állottak. A könyvtár ezen új helyiségekbe[n] nem volt megnyitható, mert ennek vezetője, Dr. Baross György kultuszminiszteri tanácsos, aki e megbízatása alól egyébként a 2124/1944 eln[öki] számú kultuszminiszteri rendelettel felmentetett, súlyosan megbetegedett, a tanulmányi kiküldetésben Genfben tartózkodó dr. Vaska Gyula egyetemi fogalmazó pedig, aki Baross felmentésekor annak utódjául jelöltetett ki, a megbízatást nem vállalta el. Folyó év végén Genfbe történt megérkezésem után a Genfben és Lausanne-ba egyetemi tanulmányokat folytató magyar ifjak részéről és más oldalról is azzal a kéréssel fordultak hozzám, hassak oda, hogy a könyvtár hívatásának vissza adassék, illetve annak anyaga a tanuló ifjúság számára hozzáférhetővé tétessék.

A könyvtár újra való megnyitását szorgalmazók azzal érveltek, hogy a tanuló ifjúság körében nagy az érdeklődés a könyvtár iránt, a könyvanyag tanulmányozásának az ifjúság nagy hasznát venné, és ezért nem volna ésszerű, hogy a könyvek továbbra is ládákba zárva őriztessenek, amely ládák használatáért a ládákat kölcsönző szállítócég részére még használati díjat is kell fizetni.

A könyvtár újból való megnyitásának gyakorlati megvalósítása akként képzeltetett el, hogy a könyvtár részére a kultuszminisztérium által rendelkezésre bocsátott ellátmány terhére olcsó bérű új helyiség béreltetnék, úgy, hogy ily módon a könyvtár állandó felügyelet alatt volna.
Megjegyeztetik, hogy a könyvtár anyagának az új helyiségbe leendő elhelyezése lehetővé tenné, hogy a főkonzulátus a Quai Wilson 33. szám alatti ház földszintjén lévő helyiségeket, amelyekbe a könyvtár anyagát tartalmazó ládák ez idő szerint el vannak helyezve, egyébként azonban használaton kívül állanak, felmondja, és ezáltal egy meglehetősen magas bérlettől mentesüljön.

A többi irányba eszközölt érdeklődés eredményeként szerzett információk szerint a könyvtár kezelőjéül oly személy jöhetne tekintetbe, aki a könyvtárral már régebben kapcsolatban állott, a könyvtár kezelésével járó munkakört tehát ismeri, és emellett arra is alkalmas, hogy az ifjúság körében mutatkozó áramlatokkal számolva, a könyvtár működésének zavartalan menetét biztosítani tudja.

Dr. Baross György osztálytanácsos még mindig bizonytalan egészségi állapota miatt a könyvtár vezetőjéül nem jöhet tekintetbe. A fent említett szempontokat figyelembe véve a könyvtár kezelésével járó teendők ellátására Dr. Vaska Gyula egyetemi fogalmazó látszanék legalkalmasabbnak, aki még a könyvtár létesítése után személyesen Genfben járt Paikert Géza kultuszminiszteri tanácsos jóváhagyásával 1943. augusztus 27-én létrejött szabályzat értelmében, amely a magyar Ház és a könyvtár jogviszonyát rendezte, a könyvtár akkori vezetőjének, Baross osztálytanácsosnak helyetteséül jelöltetett ki, és a könyvtárba annak idején működött is.

A könyvtári anyag a könyvtár fenntartási költségeire kiutalt kultuszminisztériumi ellátmány kincstári tulajdon lévén, mindenképpen szükséges volna, ha a könyvtár megnyitása esetén annak működése állandó ellenőrzés alatt tartassék oly célból, hogy a könyvtár anyaga hiánytalanul megóvassék, és hogy az ellátmány rendeltetésének megfelelően használtassék fel. A könyvtár működésének ellenőrzése legcélszerűbben bizottságilag látszanék megoldhatónak, még pedig oly bizottság útján, amelybe olyanok is részt vesznek, akik az egyetemi tanulóifjúság különböző csoportjaival állandó kapcsolatot tartanak fenn.

A fentiekben ismertetett konsziderációk [meggondolások] szem előtt tartásával folytatott tárgyalások a következőket eredményezték:

1.) Az újra megnyitandó könyvtár működésének ellenőrzésére egy háromtagú bizottság alakult, melynek tagja: b[á[r]ó] Radvánszky Antal, a Magyar Nemzeti Bank volt vezértitkára, Kosinszky Imre pénzügyminisztériumi titkár és alulírott Bartheldy Tibor. E bizottság feladata a könyvtár adminisztrációjának minden vonatkozásban való ellenőrzése, különös tekintettel arra, hogy a könyvtár anyaga megóvassék, és a könyvtár fenntartási költségeire kiutalt kultuszminisztériumi ellátmány megfelelően használtassék fel.

A bizottság - mihelyt a könyvtár új helyiségének kibérlésére sor kerül - ezen ellátmány jelenleg mutatkozó maradvány összegét, mely eddig a főkonzulátus által letétként kezeltetett, a főkonzulátustól nyugta ellenében átveszi, és bankfolyószámlán helyezi el. A bankfolyószámlára helyezett összeg felett a bizottság mindhárom tagjának együttes aláírásával diszponál, és fedezi abból a könyvtárral kapcsolatba felmerülő költségeket.

2.) A könyvtár kezelőjéül dr. Vaska Gyula jelöltetett ki, aki tartozik a könyvtár kezelésével és nyilvántartásával járó teendőket ellátni, és a könyvtárral kapcsolatos kiadásokról felfektetendő számadásokat Kosinszky Imre közvetlen ellenőrzése mellett vezetni.

3.) A könyvtár számára tekintetbe jövő új helyiség kiválasztását Kosinszky Imre és Vaska Gyula végzik, amelynél a takarékosság legmesszebb menő figyelembe vételével tartoznak eljárni. A könyvtár könyvanyagát tartalmazó 29 darab lezárt ládát nyugta ellenében Vaska Gyula veszi át a főkonzulátustól, és gondoskodik annak elszállításáról, mihelyt a könyvtár részére bérlendő új helyiség rendelkezésre áll.

1. így a magyar tudományos könyvtár céljára a könyvtár a kultuszminisztérium által kiutalt és a főkonzulátuson letétként kezelt ellátmány maradványának br. Radvánszky Antal, Kosinszky Imre és Bartheldy Tibor együttes aláírásával ellátott nyugta ellenében,

2. a könyvtár anyagát tartalmazó lezárt 29 ládának Vaska Gyula nyugtája ellenében annakidején leendő szíves kiszolgáltatása végett.

Genf, 1944. december 5-én

Bartheldy Tibor

Jelzet: MOL K 107-V-7-13-1945 (Magyar Országos Levéltár, Külügyminisztérium, Népszövetségi képviselet és genfi főkonzulátus). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők