Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Vaska Gyula, a genfi Bureau International d' Education (Nemzetközi Oktatásügyi Intézet) magyar delegáltja jelentései

a.
1945. július 23.

[Részlet].
Gróf Teleki Géza úrnak.
Az Ideiglenes Magyar Nemzeti Kormány kultuszminisztere.
Budapest.
Kultuszminisztérium

Mélyen tisztelt Miniszter Úr!

Alulírott dr. Vaska Gyula genfi Nemzetközi Oktatásügyi Intézet mellé magyar delegátusi minőségben beosztott s[egéd] fogalmazó mindenekelőtt hivatkozom 1945. március 6-án küldött franci nyelvű jelentésemre, és ugyanakkor megragadom a kínálkozó alkalmat a mellékelt újabb beszámoló hazajuttatására.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben Vaska Gyula a genfi Nemzetközi Oktatásügyi Intézetben végzett munkájáról számol be"]

1943 szeptemberében a Genfben felállítandó Magyar Tájékoztató Könyvtár előkészítő munkálataira nyertem megbízást. A Könyvtár az e célból a Kultuszminisztérium által Genfbe küldött Baross-Drucker György min[iszteri] o[sztály] tanácsos vezetése alatt működött - én ugyanakkor tovább folytattam tevékenységemet a Nemzetközi Oktatásügyi Intézetben.

Az

 bekövetkezett eseményeket követően kiváltam a Magyar Tájékoztató Könyvtár szolgálatából, és továbbiakban időmet kizárólag a Bureau-ban a nevelésügy nemzetközi kérdéseiről végzett tanulmányaimnak szenteltem. Egyidejűleg közöltem az Intézet vezetőivel (Piaget és Rosello professzorokkal), hogy kapcsolataimat az akkori budapesti kultuszminisztériummal a német megszállás tényének következtében beszüntetem. Baross-Drucker Györgyöt utólag visszarendelték Budapestre szolgálati okokból, és helyébe Kibédi-Varga Sándor, a Kultuszminisztérium külföldi kulturális kapcsolatokkal foglalkozó osztályának új vezetője engem akart megbízni a Könyvtár vezetésével. Én ezt a megbízást táviratilag haladéktalanul visszautasítottam. Ezt követően illetményeim átutalását a Sztójai-[Sztójay] kormány beszüntette.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben a genfi Nemzetközi Oktatásügyi Intézetben végzett további munkájáról tudósít. "]

Kiváló tisztelettel:

 

Dr. Vaska Gyula
Genf, 8, route de Malagnou - Svájc

Genf, 1945. július 23.

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-1-1 t.-88 526-1945 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

b.
1945. szeptember 18.

[Részlet]
Paikert Géza min[iszteri] tanácsos úrnak
Budapest
Kultuszminisztérium

Genf, 1945. szeptember 18.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben a genfi Nemzetközi Oktatásügyi Intézetben végzett munkájáról számol be. "]
1945 januárjában - az itteni magyar fiatalság kérésére - a Könyvtárnak meglévő anyagából újból megnyitottam a Magyar Tájékoztató Könyvtárt olvasóterem jelleggel. A Könyvtárt egyébként a Magyar Ház szerződésének lejártával átköltöztették a genfi konzulátus helyiségébe, ahol a könyvek hat hónapig ládákban hevertek. Bakách-Bessenyei [György] báró disszidens magyar követ kérésre új helyiséget vettem ki (8, route de Malagnou), ahol azóta a szerény keretek között újra megindult könyvtár rendelkezésre áll a magyar kolónia tagjainak. Én magam is a helyszínen lakom. A helyiség és [a] szükséges bútorok bérét abból az összegből fedeztetik, amely még erre a célra a konzulátuson letétbe volt helyezve - havi költségvetése kb. 300 sv[ájci] frank.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben a genfi Nemzetközi Oktatásügyi Intézetben végzett további munkájáról számol be. "]

Vaska Gyula
Genéve, 8, route de Malagnou

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-1-1 t.-62 161-1945 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők