Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

A VKM utasítása Hubay Miklósnak

Hubay Miklós úrnak, a Magyar Tájékoztató Könyvtár id[eiglenes] vezetője
Genf

Megbízatása után a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár helyzetére vonatkozó első jelentésére felhívom Igazgató urat az alábbiakra. Jelentse mielőbb:

1. Milyen megállapodása van a könyvtárnak a route Malagnou 8 számú ház tulajdonosával a helyiséget illetően, mekkora a lakbér, milyen helyiségekből áll a könyvtár, milyen módon vannak a helyiségek kihasználva, a helyiségekről szóló szemléltető vázlatrajzzal, a berendezési tárgyak honnan erednek, mi ezeknek a berendezési tárgyaknak a havi bére.

2. Mely összegeket tett ki a múltban havonta a könyvtár dologi ellátmánya, azt a könyvtár honnan kapta. Mellékeljen ehhez részletesen indokolt havonta szóló költségvetési tervezetet (lakbér, telefon és rádió díj, apróbb adminisztrációs költségek stb.).

3. Hozzájárulok ahhoz, hogy javaslatának megfelelően hétköznaponként délelőtt 9-12, valamint hétfőn és pénteken este ½ 9 és ½ 11 között, továbbá szombaton és vasárnap délután 03-5 óra között álljon az érdeklődők rendelkezésére. Kívánatos lenne erről a genfi magyar kolónia megfelelő értesítése.

4. A könyvkölcsönzést egyelőre nem tartom megengedhetőnek, a könyvtárban kezelt könyvek aránylag csekély számára való tekintettel, valamint arra, hogy a könyvek használatára egész héten megfelelő idő áll rendelkezésre.

5. Nincs észrevételem az ellen, hogy az újonnan beérkezett könyvek, napilapok és folyóiratok másodpéldányai a zürichi Magyar Egyesületnek küldessenek meg.

[A fogalmazványon a következő szöveget kihúzták: „Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy a napilapokban és folyóiratokban megjelent minden olyan cikk és tanulmány nyilvántartásba vétessék és katalogizáltassék, amely alkalmas arra, hogy a külföldieket különböző magyar problémákról szakszerűen tájékoztassa. Általában nagy súlyt helyeznék arra, hogy a Könyvtár elsősorban a külföldi érdeklődők tájékoztatását szolgálja, minthogy a könyvtár megszervezése is annak idején ennek a szempontnak figyelembe vételével történt. Ennek az elsődleges célnak szolgálatában a könyvtárnak annyival is inkább állnia kell, mert Svájcban, elsősorban Genfben ma is nagy számban működnek különféle nemzetközi intézmények központjai, amelyeknek megfelelő tájékoztatása elsőrendű magyar feladat. Helyesnek tartom ennélfogva a javaslatnak azt a részét is, hogy a könyvtár kapcsolatot kíván létesíteni Svájc nagyszámú és kitűnően felszerelt közkönyvtárával, a könyvkiadókkal, a napilapok és folyóiratok szerkesztőségeivel. E célból a könyvtár francia nyelvű sokszorosított katalógusát a különféle nemzetközi organizációk Svájcban székelő központi irodáinak, a közkönyvtáraknak, a napilapok és folyóiratok szerkesztőségeinek sürgősen küldje meg.]

6. A könyvtár anyagának kibővítésére (a legfontosabb művek, napilapok és folyóiratok jegyzéke) vonatkozó javaslatát - a könyvtár jelenlegi állományának leltárával együtt - sürgősen terjessze hozzám.

7. Tudomásul veszem, hogy a könyvtárban nyert elhelyezést a genfi Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztőségének annakidején felajánlott mintegy százhúsz kötetnyi Ferenci Imre-féle hagyaték, a könyvtár ideiglenes vezetője genfi könyvtárának magyar anyaga mintegy százhúsz kötetben, valamint Vladár Ervin volt genfi főkonzul mintegy 50 kötetből álló magyar könyvtára. Ezeket a könyveket önálló letétként kezelje.

Budapest, 1946. július 24.

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-78 039-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt és kézzel javított, kiadmányozott fogalmazvány.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 11.

1914

Franciaország hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1920

A Lett Köztársaság függetlenségének elismerése.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők