Az első világháború orosz frontján megkezdődik a limanowai csata.Tovább
A Don-kanyarról egy magyar páncélos szemével
„18-án benzinünk elfogy. Két kannát ennél találok. Tovább menet. Vételezünk olajat, benzint. Már óriási pánik, egymás után maradnak le a kocsik. 2h-kor támadásba megyünk, 3h-kor kilőnek bennünket. Csóti Lajos a kocsi hátulján ült, páncéltörő eltalálta és meghalt. Kocsinak a kupoláját érte a találat. Nekünk Hál Istennek nem lett semmi bajunk. […] Támadás után visszamentünk a főhadnagy úrhoz. Utána Nyikolajevkán keresztül Alekszejevkára. Óriási tömeg. Nagy zendülés. Itt háltunk.”
A naplóban elesettként megjelölt személyek hősi halálával kapcsolatban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum adatbázisa az alábbi főbb adatokat tartalmazza:
Topai Pál százados. Hősi halált halt lövés következtében 1942. 08. 10., Uriv, eltemetve Bolgyirevka.
Tóth Ernő címzetes őrvezető. Hősi halált halt lövés következtében 1942. 08. 15., Korotojak, eltemetve Jeszdocsnoje.
Keresztes Gyula honvéd. Hősi halált halt szilánktalálat következtében 1942. 09. 12., Oszkino, eltemetve ugyanott a 4990. sírjelszám alatt.
Kónyi Jenő honvéd. Hősi halált halt fejlövés következtében 1942. 09. 14., Oszkino, eltemetve ugyanott a 4996. sírjelszám alatt.
Szemán Mihály tartalékos tizedes. Hősi halált halt szívlövés következtében 1942. 08. 15., Korotojak, eltemetve Jeszdocsnaja.
Ferencz Miklós tizedes. Hősi halált halt égés következtében 1942. 09. 10., Sztorozsevoje, eltemetve Oszkino, 4998. sírjelszám alatt
Balogh Gergely címzetes őrvezető. Hősi halált halt égés következtében 1942. 09. 10., Sztorozsevoje, eltemetve Oszkino, 4998. sírjelszám alatt
Roszik János továbbszolgáló szakaszvezető. Hősi halált halt égés következtében 1942. 09. 10., Sztorozsevoje, eltemetve Oszkino, 4998. sírjelszám alatt.
Varga János őrvezető. Hősi halált halt égés következtében 1942. 09. 10., Sztorozsevoje, eltemetve Oszkino, 4998. sírjelszám alatt.
Hadnagy Sándor honvéd. Hősi halált halt égés következtében 1942. 09. 10., Sztorozsevoje, eltemetve Oszkino, 4998. sírjelszám alatt.
Balázs Lajos főhadnagy. Hősi halált halt fejlövés következtében 1943. 01. 28., Novij Oszkol, eltemetve ugyanott.
Bobojcsov Gyula hadapród őrmester. Hősi halált halt repesztalálat következtében 1943. 01. 18., Nyikolajevka.
Pártos József főhadnagy. Hősi halált halt tüzérségi telitalálat és égés következtében 1942. 08. 16., Korotojak.
Vígh Sándor szakaszvezető. Hősi halált halt Hősi halált halt lövés következtében 1942. 08.1 6., Korotojak, eltemetve Jeszdocsnaja..
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő