Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább
A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években
„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”
Előterjesztések a Politikai Bizottságnak a magyar rádiózás műszaki fejlesztéséről
1954. január 27.
a.
[...]
Vezetékes rádió
1950-ben hozott párthatározat előírta, az ötéves terv végére a Vezetékes Rádió előfizetőinek számát 500 000-re kell emelni. Ez a határozat 1953 végéig 380 000 hallgató bekapcsolását írja elő. Ezt a határozatot nem hajtottuk végre. 1953. december végéig 210 000 előfizetőt kapcsoltunk be. A lemaradás oka az, hogy a Tervhivatal nem biztosította a Vezetékes Rádió építéséhez szükséges alapanyagokat és a gépi berendezések megfelelő időben történő szállítását. A vezetékes rádió csak nevében vezetékes, a vezetékes hálózat a gócerősítő és az előfizetők között van csak kiépítve. A gócerősítő műsorellátás rádióvétel útján történik. A megépített rendszerből adódik a szolgáltatás hiányosságának egy része. Az 1951-ben, 1952-ben megépített hálózatok szabvány nélkül épített és a megfelelő minőségű anyagok sem állottak rendelkezésre. A műsorszolgáltatás hiányosságát elsősorban elősegíti az a tény, hogy a vezetékes rádió berendezések kezelése nem teljes mértékben a Posta szervezetére lett ráépítve. A vezetékes rádió jelenleg még veszteséges, az egy hangszóróra eső havi veszteség 1.36 forint. Ezt a veszteséget nagymértékben befolyásolja az, hogy a Posta a hangszóró áthelyezéseket és felszereléseket díjmentesen végzi. 1954-ben az áthelyezések költségét az előfizetőkkel megtéríttetjük.
A vezetékes rádió fejlesztése és minőségének megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani:
•1.) Az 1950-ben hozott párthatározatot, amely az első ötéves terv végére 500 ezer előfizetőt ír elő, 230 ezerre kell módosítani.
•2.) Az eddig megépített hálózatok nem megfelelőek, ezért az 1954-re tervezett előfizetők bekapcsolásánál a hálózatokat úgy kell megépíteni, hogy a szabványoknak megfelelően. Ehhez 1954. során 4.5 forint póthitel szükséges. Az 1951-52-53-ban megépített hálózatokat fel kell szerelni a szükséges biztonsági berendezésekkel. Ezekhez a munkálatokhoz biztosítani kell 1955-ben 14 millió, 1956-ban 15 millió, 1957-ben 26 millió forintot.
•3.) A stúdió és a vezetékes rádióelőfizetők között összeköttetést kell kiépíteni a jelenleginél üzembiztosabban, és lehetővé kell tenni azt, hogy semmiféle beavatkozással ne lehessen idegen műsort a vezetékes rádióelőfizetőknek közvetíteni. 1954-ben kísérleteket kell végezni a meglévő távbeszélő-hálózatnak műsortovábbításra való felhasználásra, valamint ultrarövid-hullámú összeköttetések létesítésére. A rendszer átépítéséhez biztosítani kell 1955-ben 20 millió, 1956-ban 10 millió, 1957-ben 12 millió forintot.
[...]
b.
[1]954. 1/21. Komócsin Zoltán
MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
KÖZPONTI VEZETŐSÉGE SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA Készült: 19 pld-ban. ke.
OSZTÁLYA
Kiegészítő feljegyzés „A Rádió műszaki fejlesztésének terve"
c. előterjesztéshez
[...]
B.) Egyetértünk a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium előterjesztésének azzal a részével is, amelyik az adóberendezések fejlesztésének kérdését tárgyalja. Nem értünk egyet a vezetékes rádió fejlesztésére vonatkozó résszel.
•1.) A legfontosabb feladatok közé soroljuk a vezetékes rádió fejlesztésének kérdését is. Nem értünk egyet az előterjesztés következő pontjaival:
•a.) Javaslatot tesznek a vezetékes rádióval kapcsolatos, 1959-es párthatározat megváltoztatására oly módon, hogy lényegében felénél is kevesebbre csökkentsék a felszerelésre kerülő készülékek számát. Figyelembe véve a vezetékes rádió politikai jelentőségét, nem érthetünk egyet a javaslattal.
•b.) Elfogadhatatlan véleményünk szerint a csökkentést kérő javaslat technikai indokolása is. Meghallgattuk ebben a kérdésben a Posta Kísérleti Állomás egyik vezető munkatársát. Szerinte a hivatkozott technikai okok és igények nem indokoltak. Elmondta, hogy a magyar vezetékes rádióhálózat fejlesztése nem a rendelkezésre álló szovjet dokumentáció szerint történik, amelyik pedig biztosítja a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb, költségeiben pedig aránytalanul olcsóbb kivitelezést.
1.) [!] A magyar vezetékes rádióhálózatnak egyik hibája a rossz hangközvetítés. Egyik oka a nem megfelelő hangszórók beépítése. Itt súlyos mulasztás terheli a Tervhivatalt, mert több évre elosztható 2 millió devizaforint elutasításával megakadályozta a megfelelő minőségű „Ticonal" mágnesek beszerzését. Ennek következménye részint a hangszórók rosszabb minősége, részint cca. 221 tonna réz elpocsékolása a szükséges vezetékek kiépítésénél. A felhasznált réztöbblet messze felülmúlja a 2 millió devizaforint értékét. A „Ticonal" mágnessel épített hangszórókból a jelenlegi hangszórók háromszorosát szerelhették volna a beépített hálózatra. Ez a határozat végrehajtását is jelentette volna.
Ebben a kérdésben felelősség terheli a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumot is, mert ismerve a lehetőségeket, nem figyelmeztette a pártot a Tervhivatal hibás döntésére, egyszerűen tudomásul vette.
2.) A vezetékes rádióhálózat építésének másik problémája a magas költségkihatás. Nem értünk egyet az előterjesztés vonatkozó költségtervével sem. 1957-ig 101 millió forintot igényelnek. Érthetetlen módon említést sem tesznek két olyan lehetőségről, amelynek alkalmazása igen nagymértékben csökkentené a 101 milliós összeget. a) a Szovjetunióban alkalmazott 3 milliméteres vasvezetékek alkalmazása 120-140 voltos feszültségelosztás mellett, a mai 50 voltos feszültségelosztás helyett.
b) P. V. C. huzalok alkalmazás, mely a nagy távolságoknál például fölöslegessé teszi a költséges légvezeték alkalmazását (50%-os költségmegtakarítást jelent. Mindkét módszer a rendelkezésre álló szovjet dokumentációval világosan bizonyítható, bevált eljárás.)
Nem érthetünk egyet a vezetékes rádióhálózat felélesztett tervezett ütemével, 1957-ig összesen 20 000 készülék beszerelésével, az említett hatalmas költségkihatás mellett. Meg kell még jegyeznünk: nem derül ki a feljegyzésből, a 101 milliós keretben a hangszórók költsége benfoglaltatik-e [!].
A vezetékes rádiózás mai helyzete arra a megállapításra kényszerít, hogy a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium nem kezeli fontos politikai kérdésként a vezetékes hálózat fejlesztését, nem követ el mindent a közvetítések technikai színvonalának emelése, ugyanakkor a költségkihatások csökkentése érdekében. A beterjesztett javaslat előkészítése során erre felhívtuk Katona elvtárs figyelmét, aki ígéretet is tett: felülvizsgáltatja észrevételeink jogosultságát. Ennek ellenére az előterjesztett javaslat az eredeti álláspontot képviseli.
Javasoljuk: 1957-ig a Vezetékes Rádió Vállalat hajtsa végre a
[...]
Budapest, 1954. január 16.
Komócsin Zoltán
Jelzet: MOL M-KS 276. f. 53. s. 158. ő. e. 1954. január 27.- A PB a teljes előterjesztésre vonatkozóan a következő döntést hozta: „A Politikai Bizottság a javaslatot leveszi a napirendről azzal, hogy az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium bevonásával készítsenek új, sokkal szerényebb javaslatot, és azt terjesszék újból a Politikai Bizottság elé.
A Politikai Bizottság felhívja az elvtársak figyelmét, hogy a tervet úgy készítsék el, hogy 1954-ben ne jelentsen újabb anyagi kiadásokat."
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 03.
Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább
Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább
Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább
A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő