Történelmi elődök  

Puskás Tivadar 1892-ben jelentette be az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában legújabb találmányát, a vezetékes rádió ősének tekinthető telefonhírmondót. A sikert azonban nem tudta élvezni, mert a szolgálat beindítása (1893. február 15.) után egy hónappal szívrohamban elhunyt. A maga idejében korszakos jelentőségű fejlesztésről, amely a hallgatót addig elképzelhetetlen mennyiségű információval látta el, akkor még senki sem gondolta, hogy egykor a hatalom kezében a hírek, a tudás, az ismeretek korlátozásának eszközévé válhat. Önmagában a vezetékes rádió természetesen a tájékoztatás és szórakoztatás eszköze volt, amit az is bizonyít, hogy a 20. század '30-as éveiben Németországban, de Svájcban, Angliában, Belgiumban és Hollandiában egyaránt hódított.

Érdekes módon a náci Németországban nem a vezetékes - azaz a zárt rendszerű - rádió vált a tömegpropaganda elsődleges eszközévé, ami nyilván összefüggött a rádiótechnika fejlődésével, és költséghatékonyságával. Ugyanakkor arról is érdemes szót ejteni, hogy amikor Adolf Hitler közelebbről megismerkedett a Szovjetunión belüli viszonyokkal, többek között a vezetékes rádiót szintén olyan zseniális találmánynak tartotta, amit működtetni kell. „Az egész germán birodalomban ez lesz a modell." - jelentette ki.

Eltérően kommunista országok vezetőinek felfogásától, akik a határon meg akarták állítani a rádió-hullámokat, a goebbelsi propaganda sokkal offenzívabb módon hatott a hallgatókra. Josef Goebbels, a hitleri Németország propaganda miniszterének véleménye szerint „a rádiót saját szolgálatunkba állítjuk. A rádiót a legmodernebb és leghatékonyabb propagandaeszköznek tartom." Ennek érdekében meghirdette a „rádiót minden háztartásba" programot, hogy „a Führer szavai a német nyelvterület minden eldugott zugába eljussanak". 1933-tól nagy mennyiségben hozták forgalomba az egyszerű és olcsó, közép és hosszú hullámon sugárzó VE 301 típusú néprádiót, aminek sikere csak a Volkswagenéhoz volt hasonlítható a második világháború után. A háború alatt különösen fontos volt a nácik számára a sikeres propaganda, amihez nagymértékben hozzájárult a néprádió-program.

Magyarországon a harmincas években a nagy rádiógyártó cégek kartellje miatt nagyon magasak voltak a rádió árak, és ezért felmerült egy olcsó néprádió kifejlesztése, amit a Posta Kísérleti Intézet készített el. 1939-ben a kereskedelemügyi minisztérium szerződést kötött négy céggel (Orion, Philips, Telefunken, Standard), amelyek teljesen azonos külsőben és szerkezettel gyártották készülékeiket. (A készülék képét mellékeljük.) Mintegy 45 ezer rádió készült el, amelyeknek önköltségi ára magasabb volt az eladásinál (48 pengő), ezért a különbözetet a posta magára vállalta. Látható tehát, a propaganda itt is fontos tényező volt. A problémákat azonban az olcsó rádió nem oldotta meg, hiszen a falvak nagy százalékában nem volt elektromos áram. A pusztítások miatt a háború után létrejövő új rendszernek sokkal súlyosabb gondokkal kellett szembenéznie, ezért a néprádió program rövid időre lekerült a napirendről.