Jelek lentről felfelé - avagy a nép szava Isten szava

„Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna.”

Források

A "DEMOKRÁCIÁÉRT"

Losonczi Pál
Elnöki Tanács Elnöke.
Budapest.

Az 1968 évi ujév alkalmával mondott köszöntőjében arról beszélt, hogy "az egész magyar nép" milyen ünnepéllyel ülte meg a dicsőséges Szovjetunió 50 éves fennállásának jubileumát. Nos ami az egész magyar népet illeti, hát erről érdekes dolgokat lehet mondani. Képzelheti, hogy milyen jó érzés tölti el az egész magyar népet akkor, mikor Kárpátalját (az Északkeleti Felvidéket, mert gondolom, hogy ez Ön is így tanulta valaha) pont a Szovjetunió tartja megszállva. Az összes történelmi tanulmányomat számba véve sem tudok erre a megszállásra, sőt annektálásra jogcímet. A hóditó jogán lehet erre példa, de a Sz. U. sokszor kijelentette már, hogy van Neki épp elég nagy országa és nincs területi igénye sehol. Szegény Románia is siratja Beszarábiát. De visszatérve az egész magyar népre való hivatkozására, szeretném felhívni figyelmét arra, hogy ez a kijelentése szintén sántít. A legjobb akarattal sem tudtak 13 %-nál többet összeszedni a szavazások során, pedig a belügyi tárca az Önöké volt és igy a hatalom eszközét is igénybe vették. E nélkül még 5 %-os szavazatuk sem volna. Önök állítólag a magyar munkásosztályt képviselik. Node ki látott már olyan képviseletet, melyre a megbízást soha senki sem adta. A pártjuk tisztségeit nem a népszavazás utján töltik be, és mégis elvárják, hogy az egész nép nevében intézkedjen. Ki tehet arról például, hogy Ön az Elnöki Tanács Elnöke vagy arról, hogy Kádár a Pártjuk főtitkára. Az egész magyar népbe számítsa csak azokat is, akinek az iparigazolványát beszedték, akiktől a földet betagositották, akiket a hivatalukból kiebrudaltak, akiknek a házát elvették, akiket jogtalanul börtönbe hurcoltak, akiknek a gyerekei nem tanulhattak az egyetemeken, akik fizikai munkát végeztek hosszú ideig, mert nekik nem volt proletármúltjuk stb. Nos ha ezeket számba veszi, akkor elképzelheti, mekkora lelkesedéssel ülte meg az egész magyar nép a dicső Sz. U. 50-ik évfordulóját.

A felsoroltakkal kapcsolatban Ön azt fogja gondolni, hogy a külföld felé mégis 99,98 % -os szavazatot tudunk kimutatni egy-egy választás alkalmával, ez a fő. Nos gondoljon itt arra, hogy 1956 előtt is volt választás, és akkor is 99,98 % -os szavazatot mutattak ki. És mi történt 1956-ban. Semmi esetre sem az, amit Önök hisznek, vagy legalábbis amit a külvilágnak mondanak. Nevezetesen Önök szeretnék az 1956-os Forradalmat úgy beállítani, mintha az egy tévedés, a megtévesztett emberek tettei sorozata lenne. Nos emlékezzék csak, hogy hol volt a leghosszabb az ellenállás. Az egyetemi székhelyeken és az iparvárosokban. Szegény egyetemisták, szegény munkások. Milyen könnyen megtéveszthetők voltak. Több mint 10 évig gyúrták őket a szemináriumokban és íme: egy-két nap alatt minden megváltozik Sajnos ezek a Forradalmi erők szervezetlenek voltak és buták is. Hisz ha ők azonnal soroznak és a honvédelmet megszervezik, akkor nem kellett volna ide semmiféle idegen segitség és mehetett volna a dicső Sz. U. is arra, amerre akart volna. Nem mert volna egy komoly ellenállás esetén hosszabb háboruba keveredni, mert azért a világot nehéz lett volna meggyőzni arról, hogy miért kell egy nép ellen a saját országának harcolni. Node még egy ilyen melléfogás nem lesz. Erre a melléfogásra kb. 30 000 magyar fiatal fizetett az élet legdrágábbjával rá. Nos, gondolom Ön is tudja, hogy ez a fiatalság azért nem felejtett el mindent. Ennek testvérei, szülei is benne van az egész magyar népben.

Nem tudom.

Ön persze erre azt mondja, hogy az egész országban nyugalom és rend van. Nos, először is mindenki tudja, hogy jelenleg még az oroszok itt vannak. Kellő felszerelés és szervezés nélkül velük szemben nincs értelme a harcnak. Ez azonban semmi esetre a harc feladását jelenti. Ha most megkezdjük, akkor harcolni fog itt mindenki. Tudja, hogy "szeretett drága Rákosi apánk" is oly népszerű volt, hogy a szeretet megnyilvánulása ellen elszaladt a Sz. U.-ba. Igaz, hogy Önök a kikérését sem próbálták meg, pedig Neki nem kis mértékben volt szerepe a magyar nép szenvedésében és a 30 000 fiatal halálában.

Nos Önök előszeretettel beszélnek a szociálizmusról. Nem tudom, hogy Ön és a társai mit értenek szociálizmus alatt, de egy bizonyos: Önök a fogalmakkal hadilábon állnak. Azt szeretik mondani, hogy az Önök szocializmusa a demokrácia csucsa. Ezzel szemben minden mostani intézkedésükkel szeretnék bebizonyitani, hogy az intézkedésük a demokrácia továbbfejlesztését célozza. Node, ha már a demokrácia csúcsán állnak, akkor egy-egy intézkedésükkel hogyan szélesítik a demokráciát. Valószínű, hogy Önök mindenkit politikai analfabétának tartanak, mert ellenkező esetben ilyen ellentmondásokra ügyelnének. Végeredményben mit is tudnak Önök a demokráciáról? Nyilván semmit. Fáj a tyúkszemük, ha valamely demokratikus államban a kommunisták ellen tesznek valamit. Nos mit tegyenek akkor a demokráciák, mikor Önök még csak meg sem engedik más pártnak a létezését. Hogy lehet valaki annyira elvakult mint Önök, azt nem tudom józan ésszel megítélni. Mi is a demokrácia. Nyilván népakarat. Node mi ez a szó, hogy nép? Nyilván mindenki, aki adott helyen él. Ha pedig ez így van, akkor Önök, hogyan beszélhetnek demokráciáról, mikor nyilvánvaló, hogy diktatúráról van szó. Diktatúráról van szó minden olyan esetben, mamikor egy személy, vagy egy kisebb csoport kizárólag, és erőszakkal gyakorolja a hatalmat. A diktatúra lehet sokféle, de soha sem lesz abból demokrácia. Demokrácia esetén mindig mindenki olyan párti, amilyent akar. Ha a szólás, a gyülekezés és a sajtószabadság veszélyben van, akkor már nincs demokrácia. A görög hunta ép oly kevéssé demokratikus, mint a kommunista diktatúra. A diktaturák bukása mindig véres és sok ember fizet érte az életével. Ez nyilvánvaló volt 1956-ban és nyilvánvaló volt 1944-ben is. Önök ellenben nem akarnak tanulni, hanem fejjel rohannak a falba. Nos én minden esetre elmondom ezeket Önnek. Elmondom még sok másnak is, mert majd egyszer ezt Ön előtt fel is fogom olvastatni, tehát nem mondhatja soha, hogy nem tudta mit tesz.

Önök a többi pártot megszüntették és kitaláltak egy fogalmat. Népfront. Nos mi is ez a Népfront. Politikai szervezet, vagy a Pártjuk egyik tömegszervezete. Ha az utóbbiról van szó, akkor mi szükség reá. Ha pedig politikai szervezetről van szó, akkor miért nincs ennek meg az a minimum kelléke, ami egy politikai szervezethez szükséges. Nyilván azért, mert az Önök Pártjának a tömegszervezete. Vagyis aki jó népfronti aktíva, az egyben az Önök szekerét is tólja. Nem lehet a népfront megnyilvánulása Önökkel szembeni. A Népfront tisztségviselőket is Önök jelölik ki, tehát ennek a nem tudom minő népfrontnak a valóságos népfronthoz semmi köze.

Ki lehet Önöknél befutott ember. Csak és kizárólag az, aki az Önök szekerét tollja. Ha ez így van, akkor pedig mese az olyan állítás, hogy a pártonkívüliek is betölthetnek minden állást. Minden valamire való álláshoz az Önök beleegyezése kell. Nos így már érthető a pártonkívüliek helyzete. Miért félnek Önök a több párt rendszertől? Nos ha ezt felvetik, akkor meg kell állapitaniuk azt is, hogy ez az Önök hatalmának végét jelentené. Nem kell semmiféle politikai átnevelés ahhoz, hogy itt egy demokratikus párt egyből milyen sikert aratna. Önöknek nincs ellenzékük. Önök ezt a kritikával pótolják. Nos lehet-e arról szó, hogy a Nép bőrén mindig tanulunk. Miért nem adják át a helyüket másnak, aki többet tud mint maguk és jobbat is akar. Kritikával nem lehet újat és jót úgy alkotni, hogy ugyanazok gyakorolják a kritikát, akik vétkeznek. Ez az Önkritika. Annyit ártottak már ennek a népnek, hogy ha volna száz halál, azt is megérdemelnék már. A demokráciáknál nem kritika van, hanem bukás. Amely kormány valamit elhibáz, azt leszavazzák és nincs tovább. Maguk ellenben valamit tesznek és erre utasítják az embereket, hogy tapsoljanak Önöknek. De sokat tapsolt már ez a nép Önöknek. Hogy megijedtek Önök az első szélre. Még csak vihar sem volt.

FOLYTATÁSA LESZ.

A "DEMOKRÁCIÁÉRT"

(ÁBTL 3.1.5. O-13332 7. oldal)

Ezen a napon történt április 03.

1922

Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább

1930

Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább

1935

Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább

1941

Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább

1945

A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.

Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.

Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.

Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.

Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. február 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő