A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

a.

Államgazdasági Bizottság 1949. december 6-i határozata

7. napirendi pont

A jövő évi rádió gyártási terv és az elosztás szabályozása
Az Államgazdasági Bizottság a korábban elhatározott jövő évi 100 000 darabos gyártási keretnek 26 000 darabbal való felemelését elfogadja és jóváhagyja, hogy ebből belföldi eladásra mintegy 100 000 db (ebből 75 000 db csak Kossuth és Petőfi rádiók hallgatására alkalmas néprádió) és külföldi eladásra mintegy 25 000 db készülék kerüljön.

A Titkárság korábbi határozata alapján a rádió elosztás olyan rendszerét kell bevezetni, amely biztosítja, hogy külföldvevő készülékek csak politikailag megbízható személyek kezébe jussanak.

Az Államgazdasági Bizottság ennek alapján megvizsgálta az elosztás korlátozásának kérdését, és megállapította, hogy a vásárlók eredményes ellenőrzése nagyon nehezen valósítható meg, s egyben azt jelenti, hogy a termelt rádiók túlnyomó részét nem tudnók eladni. Tekintettel arra, hogy jelenleg mintegy 525 000 rádiókészülék - amelynek jelentős része külföldvevő készülék - van működésben, az újonnan gyártott rádiókészülékek vásárlásának korlátozásával sem lehet gyakorlatilag megakadályozni azt, hogy valaki külföldi rádiót hallgathasson, ha akar.

A fentiek alapján az Államgazdasági Bizottság javasolja az újonnan gyártott külföldvevőknek továbbra is szabad forgalomban való eladását.

Budapest, 1949. december 16.

  

b.

Államgazdasági osztály                                                            Szigorúan bizalmas!
                                                                                              Készült: 20 példányban (BM)

Feljegyzés
az Államgazdasági Bizottság részére

Az Államgazdasági Bizottság 1949. április 12-i ülésén határozatot hozott 100 000 db néprádiónak 1949 őszétől 1 év alatt történő legyártására. E határozat előírta, hogy a gyártandó néprádióból 80 000 db olyan 2 ½ + 1 csöves „típus" készülék legyen, amely egyszerű átkapcsolással csak a Kossuth és Petőfi adók adásának vételére alkalmas; 20 000 db pedig 3 + 1 csöves közép és rövid hullámú Európa-vevő „típus szuper" készülék legyen. A fenti mennyiségű „típus" és „típus szuper" gyártási ára kb. 38 millió forint.

Az Államgazdasági Bizottság határozatának helytelen értelmezése folytán a rádiógyárak 1950. évi tervük elkészítésekor a

és készüléken kívül további 60 000 db Európa-vevő luxus készülék gyártását irányozták elő és az 1950. évi gyártási keret 98 millió forintban való megállapítását kérték.

A termelés ilyen irányú emelése nem indokolt. De vannak tényezők, melyek az Államgazdasági Bizottság által megállapított keret bizonyos emelését indokolják. Egy a gyártási kapacitás kihasználása, mely 100 000 db néprádió gyártásával nincs biztosítva. Az Orion kapacitásának kihasználása a múlt évi termelés 10-20%-os emelésével biztosítható. A külföldi kereslet, mely főként az eddig gyártott nagy luxus készülékek iránt nyilvánul meg. (Az alábbi részletezésben külföldi eladásra beállított tételeknek több mint fele már le van kötve, kizárólag luxus készülékben.) A keret bővítését indokolja továbbá a néprádió iránt előreláthatóan megmutatkozó nagy érdeklődés és végül a Philips gyárral kötött megállapodás. (Ebben a megállapodásban kötelezettséget vállaltunk 20.7 millió forintos évi termelés lehetőség szerint való biztosítására, ami a gyár múlt évi rádió termelésének mintegy 20%-os növelését jelenti. Ha ezt a megállapodást betartjuk, indokoltnak látszik a Siemens termelésének hasonló emelése.)

Az Államgazdasági osztály, a Tervhivatal, a Nehézipari-, a Kül- és Belkereskedelmi Minisztérium megbízottai a kérdést megvizsgálták és az 1950. évi gyártásra vonatkozólag a következőket javasolják:

1.) 1950 évi gyártási keretek 
            a) Belföldi eladásra
2 ½+1 csöves típus rádió              75 000 db        kb. 23 000.000 [Ft] gyári ár
3+1 csöves típus szuper                20 000                        14 000.000      [Ft] gyári ár
Európa-vevő luxus készülék          5000                           5 000 000        [Ft] gyári ár
      Összesen                                 100 000 db      kb. 42 000 000 [Ft] gyári ár.

A fenti tételekből a típus szuper és a luxus készülékek egy része előreláthatólag külföldi eladásra lesz átvihető.

            b) Külföldi eladásra
Európa-vevő luxus készülék        11 000 db          kb. 11 000 000 [Ft]gyári ár
Telepes készülék                          10 000                          7 000 000 [Ft] gyári ár
Alkatrész garnitúra                         5000                             4 500 000 [Ft] gyári ár
                 Összesen                      26 000 db          kb. 22 500 000 [Ft] gyári ár
1949. évi termelés                       85 000 db                     58.7 m[illió] Ft gyártási ár
1950. évi előirányzat                    126 000                        64.5 m[illió] Ft gyártási ár

2.) Európa-vevő készülék forgalomba hozatala
Az Államgazdasági Bizottság április 12-i határozata értelmében az Európa-vevő típus szuper készülékek csak osztályszempontból megbízható személyeknek adhatók el. Ezt az elosztási elvet kell minden Európa-vevő készülékre alkalmaznunk. Jelenleg a kereskedelemben külföldvevő készülékek minden korlátozás nélkül kaphatók. Az Európa-vevő, illetve általában külföldvevő készülékek forgalomba hozatalával kapcsolatban az alábbiakat javasoljuk:

a) Általános vélemény, hogy a budapesti adásokat vevő „típus" és az Európa-vevő „típus szuper" készülékek tervezett árai között nem elég nagy a különbség. A típus rádió tervezett készpénz vásárlási ára 380 forint, a típus szuperé pedig 800 forint. Javasoljuk a típus rádió árának 300-350 forintra való csökkentését, a típus szuper árának 900 forintra való emelését és a luxus készülékek legalacsonyabb árának 1200 forintban való meghatározását. (A luxus készülékek jelenlegi ára 900-3000 forint.)

b) Javasoljuk, hogy az Európa-vevő készülékeknek (típus szuper és luxus készülékek) a fenti árakon való vásárlását XII. 15-től a szakszervezetek, ill. a DÉFOSZ szervezetek javaslatához kössük. Ipari és kereskedelmi vállalatoknál az üzemi bizottság elnöke, állami hivataloknál a szakszervezeti bizottság titkára, falvakban a DÉFOSZ elnöke személyi felelősség mellett adja ki a javaslatokat. A Szakszervezeti tanács és a DÉFOSZ főtitkársága adjanak ki bizalmas utasítást arra vonatkozólag, hogy funkcionáriusaik a helyi pártszervezet titkárának beleegyezése nélkül nem adhatnak ki rádió vásárlására vonatkozó igazolványokat. A Párt és a tömegszervezetek központjaiban dolgozók részére a Szakszervezeti Tanács Kultúrosztálya adja ki a szükséges igazolásokat. A dolgozók részére kedvezményes áron kiadott rádiók elosztását a Villrad-nál kell központosítani, és megfelelő rendszert kell kidolgozni arra, hogy az utalványok kiadásánál és beváltásánál visszaélések ne fordulhassanak elő. Meggondolandó, hogy esetleg a megfelelő szakszervezeti és DÉFOSZ ajánlással nem rendelkezőket se zárjuk ki kategorikusan az Európa-vevő készülékek vásárlói közül, hanem tegyük lehetővé, hogy a kiskereskedelmi hálózatokon keresztül magas, kb. 4-7000 forintos rádiót bárki vásárolhasson. Ilyen árak mellett csekély számú vásárlóra lehet számítani. Az olcsóbb rádió árat ez esetben, mint a kormány által a legjobb dolgozóknak nyújtott jelentős kedvezményt lehet meghirdetni.

c) Javasoljuk, hogy politikai előkészítéskép[p]en a sajtóban jelenjen meg néhány cikk a néprádió közeli forgalomba hozataláról.

d) Jelenleg mintegy 2500 Európa-vevő luxus készülék van a magán kiskereskedők raktáraiban. Ezeknek a készülékeknek politikailag megbízható személyekhez való eljuttatása csak akkor biztosítható, ha ezeket az állami szektor felvásárolja. Egyébként ezekre ugyanazt a fent javasolt kettős árrendszert kellene bevezetni. Abban az esetben, ha a készüléket a kiskereskedők a felemelt 4-7000 forintos árakon hozzák forgalomba, a megengedett hasznon felüli bevételüket le kell fölözni.

MOL M-KS 276. f. 112. cs. 38. ő. e. (MDP KV Államgazdasági Bizottság) - A bizottság határozata a második szakasztól előterjesztésként került a Titkárság másnapi, azaz december 7-i ülése elé, amely elfogadta a javaslatot. Egyúttal megbízta a Nehézipari Minisztériumot és az Árhivatalt, „nézze meg az új rádiók gyártási költségének kérdését". (MOL M-KS 276. f. 54. cs. 76. ő. e. MDP KV Titkárság)

Ezen a napon történt november 22.

1943

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill angol miniszterelnök és Csang Kaj-sek, kínai párt és állami vezető a Kairói...Tovább

1954

A DISZ KV Intéző Bizottsága rendkívüli ülésen tárgyalta 15 író feljegyzését az ifjúság jövőjéről. A határozat szerint „abból részkérdések...Tovább

1956

Nagy Imre és társai – miután a tárgyaló jugoszláv külügyminiszter-helyettes biztosította őket sértetlenségükről – szovjet katonai...Tovább

1963

Merénylet John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke ellen Dallasban (Texas). A hivatalos verzió szerint Lee Harvey Oswald...Tovább

1975

Elfoglalja a királyi trónt János Károly spanyol király.Tovább

  • <
  • 2 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.

Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.

Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.

A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.

Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).

Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. szeptember 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő