A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Feljegyzés Farkas Mihály számára a vezetékes rádióról
1954. június 25.  

  

MINISZTERTANÁCS
TÁJÉKOZTATÁSI HIVATALA

Feljegyzés

Farkas Mihály elvtárs számára a vezetékes rádió egyes kérdéseiről

A

1950-ben határozatot hozott, amelyben a vezetékes rádió nagymérvű fejlesztését határozta el. A határozat értelmében az első ötéves terv végére a Vezetékes Rádió előfizetőinek számát 500 000[-re] kell felemelni. 1953 végéig 380 000 hallgató bekapcsolását írta elő a határozat. Ez a határozat nem lett végrehajtva, 1953 decemberéig 210 000 előfizető került bekapcsolásra.

A lemaradásnak több oka van, elsősorban, hogy a Tervhivatal nem biztosította a vezetékes rádió építéséhez szükséges alapanyagokat, valamint a gépi berendezéseknek megfelelő időben történő szállítását.

A számbeli lemaradás mellett komoly hiányosságok merülnek fel a felépített hálózattal kapcsolatban is. A magyar vezetékes rádió csak a nevében vezetékes, a valóságban nem az, tekintettel arra, hogy vezetékes hálózat csak a városokban és falvakban felépített gócerősítők és előfizetők között van kiépítve. A gócerősítők műsorral való ellátása normál rádióvevőkkel történik. A megépített hálózat egy része technikai szempontból nem megfelelő, a hálózatok szabvány nélkül és nem megfelelő minőségű anyagokból készültek és ezekből adódik a szolgáltatás hiányosságainak nagy része. Az 1951., valamint az 1952. évek során épített hálózatok kellő technikai előfeltétel nélkül lettek kiépítve, megfelelő szakmai tapasztalat hiányában. A megépített hálózat egy része sem életbiztonsági, sem üzembiztonsági szempontból nem megfelelő, átépítésre szorul.

A vezetékes rádió hálózatunk nem rendelkezik megfelelő politikai biztonsággal sem. Az egyes helyi gócállomások az ottani postatisztviselők kezelésében vannak. Megvan az előfeltétele annak, hogy vezetékes rádióhálózatunkra ellenséges rádióállomások rábeszélnek. Nem egy esetben előfordult, hogy egy-egy faluban magyar műsor helyett az „Amerika Hangja" műsora volt hallható. A Magyar Rádió műszaki munkatársai egyik vidéki mérésük alkalmával egy Szeged környéki faluban azt tapasztalták, hogy a hajnali órákban a vezetékes rádió hálózatán keresztül „Amerika Hangjának" hajnali periódusa volt hallgató. A jelenség oka az volt, hogy a góckezelő nem kapcsolta ki a készüléket a magyarnyelvű műsor befejezése után és így hajnalban a mi adóállomásunk indulása előtt a közvetlenül adóállomásunk mellett sugárzó „Amerika Hangjának" műsora a hálózaton keresztül hallható volt.

A vezetékes rádió alapvető problémája a vezetékesség kérdése. Ezt a kérdést hazai viszonylatban mind ez ideig megoldani nem sikerült. A vezetékes rádió továbbfejlesztésének alapvető feltétele, hogy a hang minősége azonos legyen vagy jobb minőségű legyen a vezeték nélküli rádió hangjánál. A Szovjetunióban a vezetékes rádióhálózat kiépítésének megkezdésekor ez volt az alapvető kiindulási pont. A Szovjetunióban jelenleg ezt a minőségi kritériumot megvalósították, és a vezetékes rádió hangjának minősége jobb a vezeték nélküli rádióénál.

A közép- és hosszúhullámú sávban a nyugati hatalmak részéről rendszeresen űzött és egyre nagyobb méreteket öltő zavarások sürgősen szükségessé teszik egy ellenséges behatástól mentes tájékoztató és szórakoztató rádió létesítését a párt és a kormány számára. E kérdés honvédelmi szempontból nagyon fontos. A lehetőségek két irányba mutatnak. Az egyik a vezetékes rádió, a másik az ultrarövid hullámok területe. A vezetékes rádió, ha valóban vezetékes, nem zavarható az ország határán túlról. Az ultrarövid hullámú rádiózás sokkal nehezebb és lényegesen kisebb mértékben zavarható, mint a hosszú-, közép- vagy rövidhullám. A zavarás lehetősége elsősorban az ország határaihoz közelfekvő területeken áll fenn.

A magyar vezetékes rádió rendszer megalkotói a munka megindulásától egészen a múlt év közepéig nem támaszkodtak azokra a mérhetetlenül gazdag tapasztalatokra, amelyeket a Szovjetunió szerzett a vezetékes rádió létesítése és fejlesztése során.

1954. májusában Varsóban a baráti országok rádióinak vezetőivel folytatott beszélgetések során meggyőződtünk arról, hogy a vezetékes rádió fejlesztése terén komoly és sürgős feladatok állanak előttünk. Bár a vezetékes rádió irányítása és fejlesztése nem tartozik a Tájékoztatási Hivatal hatáskörébe, szükségesnek tartom, hogy a vezetékes rádió terén a fennálló hiányosságok mielőbb megszűnjenek és meginduljon egy megfelelően kidolgozott terv szerinti fejlődés a vezetékes rádió területén is.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kidolgozott egy tervezet[et], amely 1958. év végéig 90 millió forintot kíván beruházni a vezetékes rádió területén. Ez a hatalmas összeg azonban nem eredményezné a kérdés végleges megoldását, a vezetékes rádió vezetékessé tételét, hanem egy bizonyos, viszonylag alacsony előfizetői létszámemelés mellett elsősorban a már megépített hálózat rendbehozatalát szolgálná.

Véleményünk és javaslatunk a következő:

•1.)   Létre kell hozni a Posta, az ipar, a Tudományos Akadémia és a rádió szakembereiből egy bizottságot, amely úgy politikai, mint technikai vonatkozásban több változatban kidolgozná a vezetékes rádió jelenlegi hiányosságai kiküszöbölésének, valamint többéves tervszerű fejlesztésének tervét, annak gazdasági kihatásaival együtt és a tervet 5 hónapon belül a Titkárság elé terjesztenék.
•2.)   A vezetékes rádió további fejlesztésénél fel kell használni a Szovjetunió gazdag tapasztalatait a vezetékes rádió terén, az ehhez szükséges dokumentációt a bizottság kérje meg a Szovjetunió Távközlési Minisztériumától.
•3.)   A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium féléves vagy a szükségnek megfelelő időtartamra kérjen szovjet tanácsadót a vezetékes rádió szervezési és építési terveinek kidolgozásához és megvalósításához.

Budapest, 1954. június 25.

                                                                                                          (Szántó Zoltán)

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 89. s. 255. ő. e. (MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály)

Ezen a napon történt november 22.

1985

Felavatják az M5 autópálya első szakaszát, mely Budapestet és Ócsát köti össze.Tovább

1995

Bemutatják az Egyesült Államokban és Kanadában a Toy Story – Játékháború (Toy Story) amerikai számítógép-animációs filmet a Pixar...Tovább

  • <
  • 3 / 3
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő