N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez
„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."
Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."
Segélyakciók - egyéni segélykérelmek
Az ország második világháború utáni gazdasági és pénzügyi helyzetét a vesztett háború okozta rendkívüli viszonyok határozták meg. A nyomor óriási méreteket öltött, amely messze meghaladta a népjóléti miniszter támogatási lehetőségeit. A miniszter a szegénysegélyezés keretében biztosítani kívánta legalább azt a minimális szintű szociális célú ellátmányt, amire a vesztes háború után maradt üres államkassza keretein belül lehetősége nyílt. A legnagyobb akadályt a gazdaság teljes bénultsága következtében kialakult pénztelenség és az anyagellátás megszűnése okozta.
Az ország anyagi erőforrásainak hiánya nem tette lehetővé az intézményes szociálpolitika megvalósítását. Kísérletek történtek, számtalan kisebb-nagyobb helyi és országos kezdeményezésű gyűjtőakció indult az országban, melyek sikeréért kemény küzdelmet folytattak és a társadalom áldozatkészségét is igénybe vették. A beszolgáltatás, a jóvátétel és az állandóan napirenden lévő különböző társadalmi gyűjtések során a lakosság teljesen kimerült.
A segélyezést a helyi önkormányzatok közreműködésével már 1945-ben megkezdték Az ekkor létrejött szociális igazgatás a társadalmi erőforrásokra támaszkodva fejtette ki tevékenységét. A helyi kezdeményezésű gyűjtési akciókon kívül a Népjóléti Minisztérium is több nagy országos gyűjtési akciót szervezett. A hadifoglyok hazatérését a hatóságok igyekeztek megszervezni, fogadásukról a honvédelmi miniszter 1945. szeptember 11-én kiadott 37.694 sz. Eln. Hf. Mb.-1945. szám alatt intézkedett. 1945-ben még kevés hadifogoly térhetett haza otthonába. A fogságban testileg és lelkileg megtört emberek anyagi megsegítésére különböző akciókat
.A hadifogságból hazatértek megsegélyezésére két dokumentumot mutatunk be. Az egyik levelet a hazatérő
ügyében , a Nemzeti Parasztpárt elnöke terjesztette a népjóléti miniszter elé. A miniszter válaszlevele nem ismert, de feltételezzük, hogy a minisztérium adományával elősegítette a gyűjtést, már csak azért is, mert a második levélben, 1945. augusztus 14-én Kovács Imre nemzetgyűlési képviselő a népjóléti miniszter feleségét, Molnár Eriknét kérte fel a különböző hadifogolytáborokból hazatérő hadifoglyok segélyezésére és gondozására. A válaszlevélben Molnár Erikné sajnálkozását fejezi ki, hogy távolléte miatt nem tudott részt venni a „perselygyűjtésen". (Lásd a 6. a-c. számú forrásokat!)Az országos gyűjtési akciók mellett egyéni ügyekben is felkeresték a minisztert. Ezt példázza a Dunaharasztiban lakó
tízgyermekes író segélykérő levele, aki a közállapotokra és a közelgő hideg időre való hivatkozással „nagy összegű pénzbeli jutalmat vagy természetbeni segítséget", egyben ügyének gyors elintézését kéri. Beadványával nemcsak a népjóléti minisztert, hanem belügyminisztert is felkereste. Erdei személyesen ismerte az írót, s mint „nem egészen normális", de „nagyon rendes embert" mutatta be a népjóléti miniszternek. Az ügy elhúzódhatott, mivel a népjóléti miniszter vezetése alatt álló minisztérium nem rendelkezett olyan alappal, amelyet egyéni segélyezésre lehetett volna fordítani, így kérelmét a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez irányították. A segélyezésről vagy annak elutasításáról nincsenek információink. (Lásd a 11. a-c. számú forrásokat!)A háború okozta pusztítások és a tél hidege különösen a gyermekeket sújtotta. Országosan mintegy százezerre tehető azoknak az elhagyott, gondozás nélküli gyermekeknek a száma, akikről gondoskodni kellett. A kormányzat ezt a hatóságok és a társadalom együttműködésével kívánta elősegíteni. A beérkező adományokból elsősorban a gyermekmenhelyek legsürgősebb szükségleteit elégítették ki.
miniszterelnök 1945. szeptember 29-én kelt levelében tájékoztatta a népjóléti minisztert a magyarországi gyermekek segélyszükségleteiről. Egy - magyar származású amerikai állampolgárok által - 1945 nyarán létrehozott segélyszervezet ügyvezető bizottságának elnöke azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy adjon tájékoztatást, mennyi és milyen ruházatra, gyógyszerre van szükség a magyarországi gyermekek segélyezésére, aki ezzel kapcsolatban kért kimutatást a minisztertől. (Lásd a 22. számú forrást!)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő