Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez
„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."
Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."
5.
Csonti Szabó László jogvédelmet kérő levele
Vác, 1945. július 20.
Dr. Molnár Erik
népjóléti miniszter Úrnak,
Budapest
Miniszter Úr!
Engedje meg, hogy szabad hazában - régi kecskeméti ismerősként tisztelettel köszöntsem magas közjogi méltóságában, s kérem az Úr Istent, hogy az ország újjáépítésére végzett végtelenül fáradságos és felelősségteljes munkájában továbbra is - áldást hozóan és szerencsésen vezesse.
Elnézését kérem, hogy zavarom, a legszívesebben személyesen szerettem volna előadni sérelmem, s kérni ahhoz igazságos beavatkozását: közel 5 évvel ezelőtt, 1940 őszén vettem itt Vácott egy periférikus zsidó gyógyszertárat, szabad forgalom útján - jó 30 hold kecskeméti föld ellenértékében. Ugyanakkor bérbe vettem a volt tulajdonos ház ingatlanát is - amelyben gyógyszertáram és lakásom van. A bérleti szerződés ez év november 1-én jár le. Bérleti időm alatt sok differentiám [!] volt, főként a gyógyszertári helyiségek miatt, a melyeket az évenként szokásos vizsgálatok alkalmával a közegészségügyi hatóságok állandóan kifogásoltak. Ő azonban mit sem volt hajlandó annak érdekében végeztetni - volt légyen pedig ő is patika tulajdonos. Ezeknek az állandó anomáliáknak akartam egyszer s mindenkorra véget vetni az által, hogy kiigényeltem, illetve kiigényelni akartam a „Lakáshivatal" útján egy, a közvetlen tőszomszédságomban - tehát körzetemben lévő, a háborús körülmények folytán elhagyottá vált (a volt városi főmérnök lakott benne) lakást, egyik váci bank ingatlana az, gyógyszertár és lakás céljaira, amely mindkettőnek a legmesszebbmenőleg [!] megfelel.
E törekvésemben sajnos ott kaptam elgáncsolást - személyes interventióm [!] dacára is - ahonnan az esetleges segítséget kellett volna várnom - tekintettel közérdekű kérelmemre. Nevezetesen Vác város polgármestere - aki az én lakáskérvényem beadásától jóval későbben figyelt fel az általam igényelt lakásra - utaltatta ki magának azt a lakást, amely jog és igazság szerint is (az ügydarab beérkezése sorrendje miatt!) engem illetett volna! A polgármester Úr közel 3 éve került Vác városához a vármegyétől, még, mint főjegyző Karay polgármestersége alatt. Ez idő óta állandó lakása volt a legfrekventáltabb helyen - a város központján.
A 4000/[1]945. sz. a. iktatott beadványomra kézhez kapott véghatározatot, amelyet a város főügyésze - aki éppen kérelmem kapcsán egy beszélgetés alkalmával a gyógyszertárat, mint olyat, nem közérdekű intézménynek minősítette! - írt alá, megbízott ügyvédem útján tisztelettel megfellebbeztem Miniszter Úrhoz. Tettem ezt annál inkább is, mert időközben a volt tulajdonos igénypert indított volt gyógyszertáráért, s így, mintegy kényszerítve vagyok vele szemben likvidálni minden összeköttetésemet. A legszívesebben hazamennék szülővárosomba, Kecskemétre, nem is tudtam itt 5 év alatt nemhogy gyökeret ereszteni, de még megszokni sem! Végtelenül fájt, hogy Kecskeméten, ahol úgy elfért volna már 1-2 gyógyszertár még - nem tudtam megkapaszkodni, mindig elgáncsolt az elmúlt rendszer, s így vállalnom kellett, ha élni akartam - az önkéntes száműzetés keserves kenyerét, amely már 17 éve tart. De mint idegent, itt is csak mostohán kezelnek, mindég [!] a legjogosabb törekvésemben - immár másodízben - gáncsolnak el. Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett. Szüntelenül haza vágyom, hiányzik a családom, 80 éves öreg Édesanyám, s az apám sírját már egy éve nem láttam, hiányzanak az ismerős arcok, a környezet, s érzem, hogy ebbe a gyökértelenségbe én itt belepusztulok, s mert ismét csak élni és dolgozni akarok az 1876. XIV. tc. 16. fejezet
alapján is magas pártfogásába hely[e]zem magam, s jogvédelmet kérek Miniszter Úrtól az önkénnyel szemben, s kérem, hogy a sérelmes véghatározatot megváltoztatni .
Vác, 1945. július 20-án.
Tisztelettel:
Csonti Szabó László
Gr. Csáky Károly út 45.
Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-201-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő