N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez
„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."
Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."
5.
Csonti Szabó László jogvédelmet kérő levele
Vác, 1945. július 20.
Dr. Molnár Erik
népjóléti miniszter Úrnak,
Budapest
Miniszter Úr!
Engedje meg, hogy szabad hazában - régi kecskeméti ismerősként tisztelettel köszöntsem magas közjogi méltóságában, s kérem az Úr Istent, hogy az ország újjáépítésére végzett végtelenül fáradságos és felelősségteljes munkájában továbbra is - áldást hozóan és szerencsésen vezesse.
Elnézését kérem, hogy zavarom, a legszívesebben személyesen szerettem volna előadni sérelmem, s kérni ahhoz igazságos beavatkozását: közel 5 évvel ezelőtt, 1940 őszén vettem itt Vácott egy periférikus zsidó gyógyszertárat, szabad forgalom útján - jó 30 hold kecskeméti föld ellenértékében. Ugyanakkor bérbe vettem a volt tulajdonos ház ingatlanát is - amelyben gyógyszertáram és lakásom van. A bérleti szerződés ez év november 1-én jár le. Bérleti időm alatt sok differentiám [!] volt, főként a gyógyszertári helyiségek miatt, a melyeket az évenként szokásos vizsgálatok alkalmával a közegészségügyi hatóságok állandóan kifogásoltak. Ő azonban mit sem volt hajlandó annak érdekében végeztetni - volt légyen pedig ő is patika tulajdonos. Ezeknek az állandó anomáliáknak akartam egyszer s mindenkorra véget vetni az által, hogy kiigényeltem, illetve kiigényelni akartam a „Lakáshivatal" útján egy, a közvetlen tőszomszédságomban - tehát körzetemben lévő, a háborús körülmények folytán elhagyottá vált (a volt városi főmérnök lakott benne) lakást, egyik váci bank ingatlana az, gyógyszertár és lakás céljaira, amely mindkettőnek a legmesszebbmenőleg [!] megfelel.
E törekvésemben sajnos ott kaptam elgáncsolást - személyes interventióm [!] dacára is - ahonnan az esetleges segítséget kellett volna várnom - tekintettel közérdekű kérelmemre. Nevezetesen Vác város polgármestere - aki az én lakáskérvényem beadásától jóval későbben figyelt fel az általam igényelt lakásra - utaltatta ki magának azt a lakást, amely jog és igazság szerint is (az ügydarab beérkezése sorrendje miatt!) engem illetett volna! A polgármester Úr közel 3 éve került Vác városához a vármegyétől, még, mint főjegyző Karay polgármestersége alatt. Ez idő óta állandó lakása volt a legfrekventáltabb helyen - a város központján.
A 4000/[1]945. sz. a. iktatott beadványomra kézhez kapott véghatározatot, amelyet a város főügyésze - aki éppen kérelmem kapcsán egy beszélgetés alkalmával a gyógyszertárat, mint olyat, nem közérdekű intézménynek minősítette! - írt alá, megbízott ügyvédem útján tisztelettel megfellebbeztem Miniszter Úrhoz. Tettem ezt annál inkább is, mert időközben a volt tulajdonos igénypert indított volt gyógyszertáráért, s így, mintegy kényszerítve vagyok vele szemben likvidálni minden összeköttetésemet. A legszívesebben hazamennék szülővárosomba, Kecskemétre, nem is tudtam itt 5 év alatt nemhogy gyökeret ereszteni, de még megszokni sem! Végtelenül fájt, hogy Kecskeméten, ahol úgy elfért volna már 1-2 gyógyszertár még - nem tudtam megkapaszkodni, mindig elgáncsolt az elmúlt rendszer, s így vállalnom kellett, ha élni akartam - az önkéntes száműzetés keserves kenyerét, amely már 17 éve tart. De mint idegent, itt is csak mostohán kezelnek, mindég [!] a legjogosabb törekvésemben - immár másodízben - gáncsolnak el. Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett. Szüntelenül haza vágyom, hiányzik a családom, 80 éves öreg Édesanyám, s az apám sírját már egy éve nem láttam, hiányzanak az ismerős arcok, a környezet, s érzem, hogy ebbe a gyökértelenségbe én itt belepusztulok, s mert ismét csak élni és dolgozni akarok az 1876. XIV. tc. 16. fejezet
alapján is magas pártfogásába hely[e]zem magam, s jogvédelmet kérek Miniszter Úrtól az önkénnyel szemben, s kérem, hogy a sérelmes véghatározatot megváltoztatni .
Vác, 1945. július 20-án.
Tisztelettel:
Csonti Szabó László
Gr. Csáky Károly út 45.
Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-201-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/5-6.
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet idén utoljára jelentkezik friss lapszámmal. Az idei utolsó, összevont lapszámunkban megjelent forrásismertetések országunk határain belülre és kívülre kalauzolják az olvasókat. A publikációk foglalkoznak az első világháború után évekig rendezetlenül maradt magyar-osztrák határkérdés utóéletével, a második világháború alatt Magyarország határaitól távol zajlott Don-kanyarbeli harcokkal, a Budapesten, azonban hivatalosan az Egyesült Államok területén tartózkodó Mindszenty József menedékével, valamint a kárpátaljai magyarság identitásának kérdésével.
Az idei harmadik számunkban jelent meg Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára) forrásismertetése, amelyben a szerző a nyugat-magyarországi kérdés rendezésének az utóéletéről mutatott be egy dokumentumot. Az ismertetés időközben kétrészesre bővült: mostani számunkban egy újabb irat kerül bemutatásra, amely a magyar felkelők okozta károk megtérítésének az ügyéhez szolgáltat további információkat.
Egy másik ismertetés folytatása is friss számunkban kapott helyet. Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) Tuba László hadnagy harctéri naplóját adja közre. A második rész a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a Don menti tevékenységét mutatja be 1942. június 28-tól szeptember 12-ig. Az eddig publikálatlan napló a zászlóalj történetének egyedülálló forrása, mivel mindezidáig kevés korabeli kútfő volt ismert a csáktornyai egység doni működésére vonatkozóan.
Mindszenty József bíboros menedékének ügyét Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy sajátos szempontból világítja meg. A szerző az Associated Press korabeli tudósítója, Anthony Pearce cikkei, megnyilvánulásai – illetve a magyar állambiztonságnak adott jelentések – alapján elemzi, hogy az újságíró milyen módon kezelte, adott hírt a budapesti amerikai követségen tartózkodó Mindszenty helyzetéről.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) egy, a kárpátaljai magyarságra vonatkozó sajátos elképzelést, valamint annak utóéletét mutatja be. Balla László az 1970-es évek közepén publikált cikksorozatában fejtette ki álláspontját a „szovjet magyarok” fogalmáról, a „szovjet magyarság” mibenlétéről. Balla elgondolása nem okozott osztatlan sikert, és mint a bemutatott külügyi dokumentumok is bizonyítják: a magyar-szovjet viszonyra is kihatással volt.
Az idei utolsó számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kézirataikat. Köszönjük továbbá a 2024. évben, a korábbi számainkba ismertetéseket küldő szerzőinknek is a bizalmát, amiért megtisztelték szerkesztőségünket írásaikkal. A jövőbe tekintve: az ArchívNet 2025-ben is várja a forrásismertetéseket a 20. század gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténetére vonatkozóan.
Budapest, 2024. december 18.
Miklós Dániel
főszerkesztő