Egy izgatási per története 1951-ből

„A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosz-szabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan bizo-nyít. A legutóbbi időben a béke, majd a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban meg-tartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket.”

Ú. J. bizonyítási indítványa

Tisztelt Megyei Bíróság!
Ellenem folyamatban lévő büntetőügyben előterjesztett vádiratra 
észrevételeimet és bizonyítási indítványomat 
védőm útján tisztelettel az alantiakban terjesztem elő:

Mindenekelőtt előadom, hogy a vád megalapozva nincsen. Miként az alantiakból kitűnik az 1946. évi VII. t.c. 2.§. b./ pontjára alapított vád tényálladéki elemi hiányoznak. Ezt a bűncselekményt az követi el, aki

„A demokratikus államrend vagy annak alapintézményei ellen gyűlöletre izgat."

sem a demokratikus államrend, sem annak alapintézményei ellen sem gyűlöletre nem izgattam, se e törvénybe ütköző cselekményt sem követtem el.

Anélkül, hogy az iratoknál elfekvő nyomozati iratok tekintetében bárminemű nyilatkozatot tennék, csak tényekre szorítkozom, amikor előadom, hogy mi az ami az egész vagyonomat képezi. Előadom ezt avégből, hogy a tisztelt Megyei Bíróság tegyen igazságot és állapítsa meg valóban „földműves ipari kulák"-nak vagyok-e tekinthető.

Előadom, hogy a házam két 1 szobás lakásból áll, az egyik 1 szobás lakásban lakom feleségemmel és legényfiammal, a másikban pedig leányom lakik a férjével.

Mióta csak az eszemet bírom állandóan ipari munkát végeztem, nem tanult mesterségem ez, hanem velem született kézügyességem hajtott, állandóan tettem-vettem, mesterkedtem, el-el lestem egy-egy mozdulatot, egy-egy gyártási módszert, összevásároltam ócskás telepeken alkatrészeket s ezekből az alkatrészekből saját magam, mindenki segítsége nélkül állítottam össze egy igen kis értéket képviselő cséplőgépet. Hangsúlyozom, hogy annak minden darab alkatrészét magam készítettem régi anyagokból. Ezt az egész falu tudja, mint ahogy tudja az egész falu azt is, hogy hasonlóként állítottam össze egy gatter fürészt, olyat, amelynél azokat az alkatrészeket is, amelyek más hasonló gépnél fémből vannak, én fából készítettem. Igen kevés földem van, hosszú a tél és én a telet mindenkor arra használtam fel, amiről fentebb egyízben már szólottam, hogy a hosszú téli estéken, kis világítás mellett bár, addig-addig babrálgattam, míg egy gépet összeállítottam. Így állítottam össze a fentebb említett gépeket is és hasonlóként egy darálógépet. Ennek a három gépnek az értéke, no meg a kis házacska képezi az egész vagyonomat és éppen ezért igen rosszul esett nekem az, végeredményben mégis a röghöz kötött földművesnek, hogy engem ipari kuláknak csúfolnak. Én szívesen viselem egy helyszínszemle költségeit is, mert arra helyezek súlyt, hogy az igazság felderíttessék. Ám állapítsa meg a t. Megyei Bíróság, hogy ezen gépek mellett - persze a gépeknek nemcsak felsorolása, de megtekintsége [!] is szükséges - valóban nem gúnyt űznek belőlem és nem csúfondáros magatartást tanúsítanak velem szemben, amikor engem ipari kuláknak neveznek és amikor velem viseltetik az ipari kulákság minden hátrányát. Az sem helytálló, mintha én jobboldali földműves családból származnék. Nekem a megélhetésemet ezekkel a gépekkel piszmogás, munkálkodás képezi, soha családomban jobboldali gondolkozású nem volt és én sem vagyok az.

Fentebb idéztem a törvényt, azt a törvényt, amelyre a vádirat velem szemben a vádat alapítja és meg is maradok a vádirati tényállás mellett. A vádirat terhemre két kijelentést inkriminál. Azt mondja a vádirat, hogy az a kijelentésem, hogy Sz-né eljöhet hozzám kenyérért, olyan reményemet fejezte volna ki, hogy az államrend megváltozik, stb. Hát ha a t. Megyei Bíróság megnézi majd a leányomat, akinek a tárgyaláson jelenlétéről gondoskodom, feltéve, hogy időközben nem hoz gyereket a világra, akkor megállapítást fog nyerni az, hogy ennek a kijelentésemnek ilykénti magyarázata nyilvánvaló félreértésen alapszik.

Leányom erősen előrehaladott áldott állapotban lévő asszony, Miként az iratokból megállapítható Sz. J.né, akivel egyébként is haragos viszonyban vagyok, a községben bába tevékenységet folytat. Amikor tehát azt állítottam, hogy eljöhet hozzám kenyérért, akkor én arra gondoltam éspedig más is csak arra gondolhatott, hogy majd ha az én leányomnak a szüléskor bábára lesz szüksége, akkor majd eljön hozzám, mert el is kell jönnie, ill. el is jöhet hozzám kenyérért. Ennek a tényállitásomnak a valóságát előállítandó leányomon a bíróság azonnal észlelni fogja. Messzemenő következtetésekből vádiratot adni, ill. vádiratban olyan célzatot imputálni, amely célzatnak ténybeli alapja nincsen, alig ha lehet, de különösként furcsa volna ily fontos és súlyos következményekkel járó bűncselekményeknek a tényálladéki elemeit állítani összeg igen-igen messzemenő következtetésekből.

Ugyancsak téves az „ Ú. J. kulák vagyok" olykénti magyarázata, amely magyarázat arra engedne következtetni, amiről a vádirat szól. Fentebb ismertettem vagyoni állapotomat és mondottam azt, hogy a végsőkig keserített, hogy a vagyoni állapotom túlértékelésével és hogy úgy mondjam valóban gúnnyal ipari kuláknak neveznek, aminek ténybeli alapja nincsen. Egyébként sincs szószerint idézve az aláírás, ténybeli alapja nincsen. Egyébként sincs szószerint idézve az aláírás, mert én nem azt írtam, hogy Ú. J. kulák vagyok. És főként az bántott, hogy olyanok neveznek kuláknak, akik maguktól minden kényszerű ok nélkül nyugatra távoztak, majd szimpatizáltak a nyilaskeresztes párttal. Azt kifogásoltam én mindig, miért azok a leghangosabbak, akiknek vaj van a fejükön. Kihangsúlyoztam én a békeív aláírása során azt, amit reám fogtak, ezzel azonban nem követtem el izgatást, mert ha igaz az, amiről a nyomozati eljárás jelentés formájában szól, hogy én kulák vagyok, akkor ez a megjelölés nem jelent izgatást, sőt azt jelenti, hogy nincs ember az országban és történetesen Kisoroszi községben, aki ne vágyva-vágyná a békét, lett légyen az nincstelen, kisgazda, középparaszt, vagy kulák. De mi alapja sincsen annak sem, mintha engem

„A Földművesszövetkezetben azért nincsen szövet, sem más, mert a kulákok felvásárolták"

célzatosság vezetett volna e kijelentésben. Ehelyütt is csak a való tényállást rögzítem le:

Említett leányom szülési segélyként 300.-Ft-t kapott. Ezt a 300.-Ft-t azért kapta, hogy vásároljon gyerekholmit, több ízben megkísérelte eredménytelenül. Én kritikát gyakoroltam, arról aztán nem tehetek, hogy akinek a hibája lehetett az, hogy a határozott rendeltetéssel kapott 300.-Ft-ért, elsősorban az anyáknak juttatandó árukból leányom nem tudta megkapni a gyerekholmit, nem gyakoroltak önkritikát és nem látták be azt, hogy elsősorban a leendő anyát illetik meg gyerekholmik. Itt sem találok a felhívott törvényhely alkalmazására kellő ténybeli és jogbeli alapot.

A nyomozati iratok engem semmikelő [!], haszontalan embernek állítanak be. Becsatolok egy nyilatkozatot, amelyen az aláíróknak nemcsak a neve, hanem a lakcíme is ott van és bár jól tudom, hogy alig ha teljesíti a t. Megyei Bíróság ezt a szokatlan bizonyítási indítványomat, amit ezennel megteszek, mégis előterjesztem. Válasszon ki a t. Megyei Bíróság a csatolt nyilatkozat aláírói közül bárkit, idézze meg a tárgyalásra, meg fogja állapítani hogy lehet, hogy kifagadásom [!] ingerült hangon történt, de hogy a célzata nem volt izgató, azt e nyilatkozatot sajátkezűleg aláírók külön-külön igazolni tudják. Miként igazolni fogják nevezettek azt is, hogy megjegyzéseim a zöldinggel kapcsolatosan a valóságnak megfeleltek.

A fenti bizonyítási indítványon túlmenően kérem szükségképpen K. J.né [pontos cím], és R. P.né [pontos cím] tanúk megídézését.

Nyilván összetévesztenek engem valakivel, mert én fogházbüntetésre soha nem voltam büntettve és ilyet ki nem állottam. Ami pedig azt az állítást illeti, mintha én a leányomat óhajtanám Sz.-né helyébe hozni be szülésznőként, előadom, hogy ez is légből kapott állítás csupán, mert leányomnak ilyen előképzettsége nincsen és szándékában sem áll az előképzettség megszerzése.

Tisztelettel
Ú. J.

Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.

 

Ezen a napon történt április 19.

1957

A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő