A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Egy izgatási per története 1951-ből
„A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosz-szabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan bizo-nyít. A legutóbbi időben a béke, majd a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban meg-tartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket.”
A Legfelsőbb Bíróság ítélete
| B.IV.9756/11. szám 1951 |
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
az izgatás bűntette miatt Ú. J. kisoroszi lakos ellen indított bűnügyet, melyben a pestmegyei bíróság B 2530/1951-5 szám alatt ítéletet hozott, bejelentett fellebbezés folytán tartott nyilvános tárgyaláson vizsgálat alá vette és meghozta a következő
ítéletet:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott cselekményét egységesen egy rendbeli folytatólagosan elkövetett demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgatás bűntettének minősíti és ezért a vádlottat 8 /:nyolc:/ hónapi börtönre, 5 /:öt:/ évi közügyektől való eltiltásra és lakóházán felüli vagyona egyötöd részének elkobzására ítéli.
Egyebekben a fellebbezést elutasítja.
A vádlott a szabadságvesztés büntetésébe az elsőbírói ítélet kelte óta kiállott előzetes letartóztatással beszámít további 5 /:öt:/ hónapot és 18 /: tizennyolc:/ napot.
Ezt az ítéletet közölni kell az illetékes tanács pénzügyi osztályával is.
Indokolás:
Az elsőbírói ítélet ellen fellebbezéssel élt:
A közvádló súlyosításért, a védelem: a bűnösség megállapítása miatt, enyhítésért és a felajánlott bizonyítási indítvány mellőzése miatt.
Az elsőbíróság az ítélet indokolásában nem is foglalkozik a védelem által felajánlott bizonyítás mellőzésével. Ennek a hiányos indoklásnak a pótlásául megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vádlott általános magatartására vonatkozóan felajánlott bizonyítási indítvány az ügy eldöntése szempontjából nem lényeges,- törvénysértés nélkül történt tehát ennek mellőzése.
A Legfelsőbb Bíróság az 1949: XI. tc. 67. § 2. bekezdése alapján az elsőbíróság által részben hiányosan megállapított tényállást Sz. J.né tanú vallomása alapján akként egészíti ki, hogy a vádlott a béke íveknek a tényállásban megállapított módon történt aláírása után megkérdezte a tanút, hogy az övé /: a tanúé:/ -e az a ház, amelyben lakik és csak ezt követően mondotta a tanúnak, majd jön még maga hozzám kenyérért.
Ettől eltekintve a Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság által megállapított tényállában az 1949: XI. tc. 67. § 2. bekezdésében írt hibát nem észlelt, így határozatát a fenti kiegészítéseken felül azokra a tényekre kellett alapítsa, amelyeket az elsőfokú bíróság valóknak fogadott el. /:1949. XI. tc. 67. § 1 bek.:/
A bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított és a fentiekkel kiegészített tényálláshoz képest az elsőbíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét.
A Legfelsőbb Bíróság a bűnösség szempontjából nem tulajdonított lényegesebb súlyt a béke ív aláírásával kapcsolatban megállapítottaknak.
Ellenben: lényeges a vádlottnak az aláírás után kifejlődött vita során az egyik népnevelő: a
felé tett az a kijelentése: „majd jön még maga hozzám kenyérért". Ebből a kijelentésből - összevetve azt a vádlottnak a kijelentést közvetlenül megelőzően a tanúhoz intézett - a vádlott beállítottságát felfedő ezzel a kérdéssel: „magáé még az a ház, amelyben lakik?"- valóban egyedül csak az a jogi következetés vonható le, hogy a vádlott kijelentésével rendszerváltozásra célzott és hogy tudatában is volt annak, miszerint kijelentése erre irányult.A szövetkezeti kisgyűlésen tett az a kijelentése pedig, hogy „a kulákoknak most nem adnak és még sincs szövet", függetlenül attól, hogy mennyiben felel meg a tényeknek, helyre és körülményekre tekintettel és figyelemmel a kijelentés agitatív erejére, alkalmas volt antidemokratikus hangulat szitására.
Törvényszerűen minősítette tehát az elsőfokú bíróság a vádlottnak ezeket a cselekményeit az 1946:VII.tc.2.§ b./ pontjában meghatározott izgatás bűntettének.
Annyiban azonban téves a minősítés, hogy nem két rendbeli bűncselekmény valósult meg a fenti kijelentésekkel,- hanem az egymáshoz közeli időben, egységes jogi tárgyat támadó, ugyanazon antidemokratikus beállítottságból eredő cselekmények egységesen egy rendbeli folytatólagosan elkövetett cselekménynek minősülnek.
Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság az elsőbírói ítéletnek minősítő részét a fentiek szerint megváltoztatta.
E változtatás folytán új büntetés kiszabása vált szükségessé.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság mellőzte annak megállapítását, hogy a vádlott „nem kulák",- mert a közigazgatási hatóságnak törvényes hatáskörében hozott az a döntése, hogy valamely - ezideig kuláknak nem tekintett személyt felvett a kuláklistára, a rendes bíróság által felül nem bírálható.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló összes adatokat mérlegelésével értékelte a vádlott osztályhelyzetét. Figyelembe vette, hogy a vádlott-bércsépléssel foglalkozott és gépi termelőeszközökkel (daráló és famegmunkáló gép) rendelkezik, különösen pedig azt, hogy több ízben volt már büntetve közellátási, illetve gazdasági jellegű cselekményekért. Ezek összevetésével egy találta, hogy vádlott a falusi spekuláns elemek közé tartozik. Személyéből a társadalomra háruló veszély tehát jelentősebb.
A büntetés kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt arra, hogy közvetlenül a békeív aláírásával kapcsolatos cselekménye nem bír különösebb jelentőséggel, - hogy a rendszerváltozásra utaló kijelentés vita közben, felindult lelkiállapotban hangzott el, - hogy a vádlottat a szövetkezeti kisgyűlésen tett kijelentésével kapcsolatban is részben kulákká nyilvánítása felett érzett elkeseredése motiválta.
Mindezekre figyelemmel tehát a Legfelsőbb Bíróság vádlottat a Btá. 51.§ d./ pontjának alkalmazásával 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, mert ez kellően szolgálja a vádlott nevelése érdekét és kielégíti a társadalmi védekezés szempontjait is.
A mellékbüntetésül alkalmazott közügyektől eltiltás a Btá. 39. §-ának a részleges vagyonelkobzás alkalmazása pedig az 1946: VII. tc. 10. § 5. bekezdésének kötelező rendelkezésén alapul.
Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket elutasította.
Budapest, 1951. december 10.
Dr. L. M. sk. tanácsvezető, dr. I. L. sk. előadó, dr. S. P. sk. bíró, K. J. sk. ülnök, az aláírásban akadályozott Sz. I. ülnök helyett is dr. L. M. sk. tanácsvezető.
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel írt, tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő