Vízre bocsájtották a TitanicotTovább
Egy izgatási per története 1951-ből
„A Pártszervezet vezetősége igazolja, hogy Ú. J. kisoroszi lakos, bércséplő, volt bérdaráló, famegmunkáló a kulák listán szerepel. Nevezett magatartása a felszabadulás óta számtalan esetbe megnyilvánult, aminek a következtében a népidemokráciához való viszonya a legrosz-szabb, szinte nyíltan a demokratikus rendszer ellen van, amit magatartásával állandóan bizo-nyít. A legutóbbi időben a béke, majd a begyűjtési rendelet ismertetésével kapcsolatban meg-tartott kisgyűléseken hangulatot rontóan közbeszólt, s nevetségessé igyekezett tenni az előadót, sőt még támadta is őket.”
A Pest Megyei Bíróság ítélete
A pestmegyei
B. 2530/1951/5. szám
A
nevében!A pestmegyei bíróság az izgatás bűntette miatt Ú. J. ellen indított büntetőügyben nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet:
Ú. J. vádlott, 55 éves Kisoroszi
ottani [pontos cím] lakos, magyar állampolgár, nős, 3 gyermeke van, katona nem volt, vagyona 1 hold szántó, 435 négyszögöl szőlő, 1300 négyszögöl kert, és egy lakóház, földműves foglalkozású, aki az 1951. évi május hó 13 napjától előzetes letartóztatásban van, bűnös 2 rendbeli az 1946: VII. tc. 2 §. b.) pontjába ütköző izgatás bűntettében. A bíróság ezértÚ. J. vádlottat az 1946. VII. tc. 10.§. 3. bekezdése és a Btá. 39., 41. §-ai alapján a Btá. 51. § d.) pontjának alkalmazásával 1 (egy) évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá a közügyektől 4 (négy) évi időtartamú eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítéli;
A szabadságvesztésből a vádlott előzetes letartóztatásával a Btá. 54. §-a alapján 1 (egy) hónapot és 9 (kilenc) napot kitöltöttnek vesz.
A vádlott köteles az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 50 Ft-ot és az ezután felmerülő bűnügyi költséget az államkincstárnak megtéríteni.
Indokolás:
I.
Az államügyész az 1951.áü.274/1. számú vádirattal egyezően 2 rb. az 1946:VII. tc.2.§ b./ pontjába ütköző izgatás büntette miatt emelt vádat Ú. J. ellen.
II.
A bíróság a tárgyalás adatai alapján
állapította meg a következőket:A vádlott atyja hajómunkás, napszámos, élete végén községi mezőőr volt, akitől 1 hold szántót, 1300 n.öl kertet és 435 n. öl szőlőt örökölt. A vádlott ingatlan vagyona ma is ennyiből és egy lakóházból áll.
A vádlott 1924-ben ócska anyagokból- túlnyomórészt fából- összeállított egy cséplőgépet, amellyel az idők folyamán bércséplést végzett. Később ugyancsak összeszedett anyagokból sajátkezűleg felszerelt házánál egy famegmunkáló gépet, majd felállított egy darálógépet. A felszabadulás óta egyízben már felajánlotta cséplőgépét a kisoroszi földmívesszövetkezetnek, de nem vették át, mert a gép úgyszólván teljesen fából van, kis teljesítményű.
Ilyen előzmények után a vádlottat 1950-ben felvették a kulákok listájára, amit ő nagyon nehezményezett. Később kérelmet nyújtott be, hogy töröljék a listáról. Kérelmét már a pártbizottság elutasította - úgyhogy a községi tanács nem is vette tárgyalás alá- azzal az indokolással, hogy a tanács nem foglalkozhatik [!] kulák-mentéssel. Ezzel szemben két másik kisoroszi lakost, akiknek ugyancsak cséplőgépük volt és amellett kb. 5 hold földdel rendelkeznek, a tanács a kulákok listájáról törölt.
A vádlott 3 felnőtt gyermekei közül az egyik szövetkezeti ipari munkás, a másik kettő pedig gyári munkás felesége. A vádlott a földjeit maga és családtagjai művelik, gépeit maga kezeli. Darálója és famegmunkáló gépe már hosszabb ideje nincs üzemben, cséplőgépe az idei cséplési munkálatokra is be van osztva.
1951. április 10-én a vádlott kisoroszi lakásán megjelent Sz. J.né községi szülésznő (a pártelnök felesége) és C. L.né, hogy a ház lakói a békeívet aláírhassák. A vádlott feleségét és leányát találták otthon, akik kérték, hogy a békeívet aláírhassák, ami azután meg is történt. Hazajött azonban közben a vádlott is, aki ugyancsak alá akarta írni a békeívet, de azzal a kikötéssel, hogy neve mellé odaírhassa: kulák vagyok és vályogvető. Sz.né természetesen ezt nem engedte meg. Egy óvatlan pillanatban azonban Ú. J. mégis oda írta a nevét az ívre ilyképen: „Ú. J. kulák vagyok". Amikor Sz.né ezért rátámadt és felelősségre vonta, azt felelte, azért tette, hadd tudja meg az a bitang Truman, hogy ő, a kulák, szintén békét akar. Ezután Sz.né és a vádlott között vita kerekedett, amelynek során a vádlott ezt a kijelentést tette nevezettre: „Eljöhet még maga hozzám kenyérért!"
A fenti eset után 1951. május 7-én Kisorosziban szövetkezeti kisgyűlés volt, melyen a vádlott is megjelent, s amikor az egyik résztvevő arról panaszkodott, hogy a szövetkezeti árudában nem kapni szövetet, a vádlott gúnyos hanglejtéssel így kiáltott közbe: „A kulákoknak most nem adnak, s mégsincs szövet!" A vádlott közbeszólása folytán zavar keletkezett a gyűlésen, ami siettette annak befejését.
III.
A vádlott elismerte részbeni bűnösségét, éspedig abban, hogy kulákká minősítése kérdésében nem fordult kellő időben az illetékes hatóságokhoz, hanem a fentebb leirt eljáráshoz folyamodott. Védekezése az volt, hogy így akarta felhívni a figyelmet arra a vélt sérelmére, ami őt kulákká minősítésével érte. A második vádpont tekintetében pedig az volt a védekezése, hogy 2 nappal megelőzőleg leányának nem adtak textilárut a szövetkezetnek azzal az indoklással, hogy akinek a férje iszik, az ne vásároljon, s ezért a kérdés felvetésekor indulatba jött.
Egyébként a vádlott ténybeli beismerésben volt.
A bíróság a vádlott védekezését nem fogadta el, s bűnösségét 2 rendbeli izgatás büntettében megállapította.
Vádlottnak az a cselekménye, hogy a békeíven neve mellé odaírta: „kulák vagyok", annak következtében, hogy a békeív aláírás céljából sok más személykezébe is került, alkalmas arra, hogy a kulákok iránt szánalmat keltsen a népi demokráciának kulák-politikája ellen izgasson; abban a kijelentésében pedig, hogy „eljöhet még maga hozzám kenyérért", egyenesen az a remény jut kifejezésre, hogy a népi demokratikus államrend majd megdől s a jelenlegi pártelnök felesége ismét a kulák kegyére lesz majd ráutalva.
A vádlott fenti cselekményei tehát alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrend ellen gyűlöletre izgassanak.
De ugyanilyen hatású és jellegű volt a kisgyűlésen elhangzott közbekiáltása is, mert egyrészt burkoltan arra utal, hogy a kulákokat alaptalanul vádolják meg a készletek felvásárlásával, másrészt azt az állítást tartalmazza, hogy ipari termelésünk, 5 éves tervünk nem tudja kielégíteni az indokolt szükségleteket sem.
Ezek az állítások pedig ugyancsak alkalmasak arra, hogy a demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet keltsenek. A vádlott bűnösségét tehát a rendelkező rész értelmében meg kell állapítani.
IV.
A büntetés kiszabásánál a bíróság vizsgálta a vádlott személyében rejlő társadalmi veszélyesség fokát. Úgy látta, hogy a vádlott kuláknak nem minősülő személy, hanem az ingadozók osztályához tartozik, akit meg kell és meg lehet nyernünk a szocializmus számára.
Cselekményeinek társadalmi veszélyessége tagadhatatlanul nagyfokú, mert a mezőgazdaság szocialista átépítésének jelenlegi szakaszában minden olyan cselekedet, amely falun a békés fejlődés útját zavarja, fokozott mértékben veszélyezteti szocialista államrendünk kiépítését is.
Súlyosító körülményként jelentkezett még a vádlott büntetett előélete, viszont enyhítő körülményként bűnösségének elismerése.
Mindezekre figyelemmel úgy találta a bíróság, hogy vádlottal szemben indokolt a Btá.51.§-ának alkalmazása, s a törvényben előirt legkisebb büntetés mértékénél
de mindenesetre jelentős tartalmú börtönbüntetés kiszabása célszerű, amely egyrészt szem előtt tart bizonyos nevelő célzatot, másrészt viszont módot ad a vádlott világszemléletének a szocializmus irányában való átalakítására..Budapest, 1951. évi június hó 22. napján.
dr. K. Gy. tanácsvezető | dr. E. L. m. bíró, ítéletszerkesztő |
K. Gy. ülnök | J. J. ülnök | Sz. K.né ülnök |
Írásbafoglalva: VI/30. |
Jelzet: PML XXV. 2 b. (Pest Megyei Levéltár, Pest Megyei Bíróság iratai, Büntető perek) 2530/1951. Eredeti, géppel és kézzel írt, fogalmazvány
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 31.
A jütlandi csata (skagerraki ütközet), az első világháború legnagyobb tengeri csatája a dán Jylland-félsziget közelében, a brit és német...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő