"Szól a rádió"

Egy államvédelmi tiszt esete a szocialista törvényességgel

Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.

   
Bevezetés 

1955. március 24-én a Szabolcs-Szatmár megyei államvédelmi szervek határozatot hoztak Csontos János szakolyi újgazda őrizetbe vételére, mert saját lakásán állítólag rendszeresen és folyamatosan, több személlyel együtt hallgatta a nyugati rádiók adásait, és ezek híreit terjesztette is a község lakói között. Március 28-án őrizetbe vették és házkutatást tartottak nála, melynek során többek között lefoglalták az Orion 325-ös típusú rádióját is. Március 31-én került előzetes letartóztatásba, április 2-ra pedig már le is zárult a vizsgálat, április 5-én elkészült a vádirat-tervezet [7. dokumentum], és Csontos ügyét átadták az ügyészségnek. Figyelemreméltó elem az üggyel kapcsolatban, hogy, mint az Németh József államvédelmis alhadnagy április 2-i jelentéséből [5. dokumentum] kitűnik, csupán két használható tanúvallomást sikerült produkálniuk [3. és 4. dokumentum], ám ezekből és Csontos János kihallgatási jegyzőkönyveiből [1. és 2. dokumentum] sem derül ki sokkal több, mint hogy néhány ember egyszer-kétszer meghallgatta a Szabad Európa és más nyugati adók magyar adásait.

Az ügy április 5-én átkerült az ügyészségre, ahová április 9-én beidézték a két tanút kihallgatásra. Az események azonban ezen a ponton némi fordulatot vettek: az egyik tanú visszavonta a korábbi vallomását, arra hivatkozva, hogy megijedt az ávótól, és csak azért vallotta az államvédelmi szerveknek, hogy hallgatta a Szabad Európa adásait. Németh József alhadnagy április 9-i jelentése [8. dokumentum] szerint a kihallgatást végző tiszt - és hozzátehetjük, hogy minden bizonnyal maga Németh is - alapvető hibákat vétett, így a szerv nem megfelelő munkája vezetett ehhez a malőrhöz. Az ügyészség és az államvédelem egymást okolta a hibáért, ezen kívül a törvényességet is eltérően értelmezték. Végső Gyula ügyész úgy látta, hogy nincs alap Csontos elítélésére, és szabadon kell majd engedni, Németh alhadnagy viszont a fő célt az osztályellenség eltiprásában látta: véleménye szerint a "törvény szigorával" kell a csendőrt büntetni, még akkor is, tehetjük hozzá, ha "a törvény" jelen esetben a csendőrt védi.

Németh alhadnagy nem is nyugodott bele a kudarcába, és pár napon belül két új tanút kerített, akik Csontos János fél évvel korábbi állítólagos tsz-ellenes kijelentéseit bizonyították. Szőllősi József, a BM megyei főosztályának alkalmazottja (!), a sógorától, Nyircsák János tsz-elnöktől hallotta, hogy Csontos a tsz földjére hajtotta tehenét, azt a tsz-elnök felszólítására sem akarta onnan elterelni, sőt az elnököt szidalmazta és rá is támadt. Az már csak mellékes körülményként szerepelt, hogy Csontos lakásán kulákok és volt csendőrök nyugati rádiók adásait hallgattak. [9. dokumentum.] Nyircsák János tsz-elnök vallomásából [10. dokumentum] azonban kiderült, hogy nem Csontos tehene tévedt a tsz kukoricásába, és ugyan szidta őt és a kollektivizálást, ám az már fel sem merült, hogy Csontos őt meg akarta verni. Mindenesetre a két új tanúvallomás elegendőnek látszott arra, hogy Csontos Jánost mégis perbe fogják népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette címén.

Csontos János ügyében a megyei bíróság június 3-án hozott jogerős ítéletet, és Csontost bizonyítottság hiányában felmentette a vád alól. A bíróság előtt ugyanis Nyircsák János is visszavonta korábbi vallomását, így kiderült, hogy Csontos és Nyircsák között azért volt szóváltás, mert utóbbi a mezőn dolgozó emberek közelében lövöldözött madarakra, eközben azonban Csontos egyáltalán nem mondott izgató kifejezéseket. A rádióhallgatás kapcsán is csupán azt lehetett megállapítani, hogy Csontos felesége kapcsolt a nyugati adók magyar nyelvű adásaira, ám arra az ott lévő férfiak nem figyeltek, az elhangzottakat meg sem beszélték. Németh József áv. alhadnagy minden igyekezete dacára tehát a volt csendőrt mégis felmentették, és a rádióját is visszakapta.

Az ügy iratai elsősorban a "szocialista törvényesség" magyarországi érvényesülése szempontjából figyelemreméltóak. 1955-ben már (még?) kellően meg nem alapozott váddal nem ítéltek el egy kisgazdát, akit mellesleg meg sem próbáltak kuláknak beállítani. (Ez már azért is nehézségekbe ütközött volna, mert egy párholdas újgazdáról volt szó, igaz, az ÁVH-nak korábban nem voltak ilyen fenntartásai.) Az ügyből az tűnik ki, hogy a nyomozó szervek által formálisan kellően elő nem készített politikai ügyben érvényesültek a formális törvényi előírások. Ez illeszkedett a Nagy Imre által meghirdetett új politikához, ami többek között a társadalomra nehezedő nyomás csökkentésével kívánta növelni a rendszer stabilitását. Az is kiderül ezekből az iratokból, hogy a - BM Megyei Főosztályába besorolt - helyi államvédelmi szervek ezzel a politikával nem feltétlenül értettek egyet, és továbbra is fő feladatuknak tekintették a parasztság megregulázását, a falusi társadalom megfélemlítését. Ebben azonban, ha egyes formális feltételek hiányoztak, az igazságszolgáltatás intézményei már nem voltak feltétlenül partnerek. Az állambiztonsági szervek hozzáállását mutatja, hogy a felmentő ítélet ellenére Csontos Jánost nyilvántartásban vették, és még 1965-ben is az alapnyilvántartásba való további besorolását javasolták. (Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy az 1956-os forradalom alatt szervezte a helyi nemzetőrséget, és annak helyettes parancsnoka lett, ezért azonban ellene eljárás nem indult.)

Csontos János ügy&eac ute;ben keletkezett iratok nemcsak a korabeli "igazságszolgáltatás" kulisszatitkaiba engednek bepillantást, hanem egy kis szabolcsi falu mindennapjairól is tudósítanak. Kiderül belőlük, hogy a parasztemberek is fontosnak tartották, hogy értesüljenek a világ eseményeiről, és viszonylag tájékozottak is voltak ezekkel kapcsolatban. Már önmagában az is figyelemre méltó, hogy egy nincstelen földműves fia 1943-ban rádiót vásárol, ami akkor is érdekes, ha csendőr szakaszvezető is az illető. A falusi társadalom életerejét, védekező képességét mutatja, hogy 1955-ben az igazságszolgáltatás előtt már szembe mertek szállni az államvédelem elnyomó hatalmi apparátusával.

(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék Vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő