"Szól a rádió"

Egy államvédelmi tiszt esete a szocialista törvényességgel

Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.

   
Bevezetés 

1955. március 24-én a Szabolcs-Szatmár megyei államvédelmi szervek határozatot hoztak Csontos János szakolyi újgazda őrizetbe vételére, mert saját lakásán állítólag rendszeresen és folyamatosan, több személlyel együtt hallgatta a nyugati rádiók adásait, és ezek híreit terjesztette is a község lakói között. Március 28-án őrizetbe vették és házkutatást tartottak nála, melynek során többek között lefoglalták az Orion 325-ös típusú rádióját is. Március 31-én került előzetes letartóztatásba, április 2-ra pedig már le is zárult a vizsgálat, április 5-én elkészült a vádirat-tervezet [7. dokumentum], és Csontos ügyét átadták az ügyészségnek. Figyelemreméltó elem az üggyel kapcsolatban, hogy, mint az Németh József államvédelmis alhadnagy április 2-i jelentéséből [5. dokumentum] kitűnik, csupán két használható tanúvallomást sikerült produkálniuk [3. és 4. dokumentum], ám ezekből és Csontos János kihallgatási jegyzőkönyveiből [1. és 2. dokumentum] sem derül ki sokkal több, mint hogy néhány ember egyszer-kétszer meghallgatta a Szabad Európa és más nyugati adók magyar adásait.

Az ügy április 5-én átkerült az ügyészségre, ahová április 9-én beidézték a két tanút kihallgatásra. Az események azonban ezen a ponton némi fordulatot vettek: az egyik tanú visszavonta a korábbi vallomását, arra hivatkozva, hogy megijedt az ávótól, és csak azért vallotta az államvédelmi szerveknek, hogy hallgatta a Szabad Európa adásait. Németh József alhadnagy április 9-i jelentése [8. dokumentum] szerint a kihallgatást végző tiszt - és hozzátehetjük, hogy minden bizonnyal maga Németh is - alapvető hibákat vétett, így a szerv nem megfelelő munkája vezetett ehhez a malőrhöz. Az ügyészség és az államvédelem egymást okolta a hibáért, ezen kívül a törvényességet is eltérően értelmezték. Végső Gyula ügyész úgy látta, hogy nincs alap Csontos elítélésére, és szabadon kell majd engedni, Németh alhadnagy viszont a fő célt az osztályellenség eltiprásában látta: véleménye szerint a "törvény szigorával" kell a csendőrt büntetni, még akkor is, tehetjük hozzá, ha "a törvény" jelen esetben a csendőrt védi.

Németh alhadnagy nem is nyugodott bele a kudarcába, és pár napon belül két új tanút kerített, akik Csontos János fél évvel korábbi állítólagos tsz-ellenes kijelentéseit bizonyították. Szőllősi József, a BM megyei főosztályának alkalmazottja (!), a sógorától, Nyircsák János tsz-elnöktől hallotta, hogy Csontos a tsz földjére hajtotta tehenét, azt a tsz-elnök felszólítására sem akarta onnan elterelni, sőt az elnököt szidalmazta és rá is támadt. Az már csak mellékes körülményként szerepelt, hogy Csontos lakásán kulákok és volt csendőrök nyugati rádiók adásait hallgattak. [9. dokumentum.] Nyircsák János tsz-elnök vallomásából [10. dokumentum] azonban kiderült, hogy nem Csontos tehene tévedt a tsz kukoricásába, és ugyan szidta őt és a kollektivizálást, ám az már fel sem merült, hogy Csontos őt meg akarta verni. Mindenesetre a két új tanúvallomás elegendőnek látszott arra, hogy Csontos Jánost mégis perbe fogják népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntette címén.

Csontos János ügyében a megyei bíróság június 3-án hozott jogerős ítéletet, és Csontost bizonyítottság hiányában felmentette a vád alól. A bíróság előtt ugyanis Nyircsák János is visszavonta korábbi vallomását, így kiderült, hogy Csontos és Nyircsák között azért volt szóváltás, mert utóbbi a mezőn dolgozó emberek közelében lövöldözött madarakra, eközben azonban Csontos egyáltalán nem mondott izgató kifejezéseket. A rádióhallgatás kapcsán is csupán azt lehetett megállapítani, hogy Csontos felesége kapcsolt a nyugati adók magyar nyelvű adásaira, ám arra az ott lévő férfiak nem figyeltek, az elhangzottakat meg sem beszélték. Németh József áv. alhadnagy minden igyekezete dacára tehát a volt csendőrt mégis felmentették, és a rádióját is visszakapta.

Az ügy iratai elsősorban a "szocialista törvényesség" magyarországi érvényesülése szempontjából figyelemreméltóak. 1955-ben már (még?) kellően meg nem alapozott váddal nem ítéltek el egy kisgazdát, akit mellesleg meg sem próbáltak kuláknak beállítani. (Ez már azért is nehézségekbe ütközött volna, mert egy párholdas újgazdáról volt szó, igaz, az ÁVH-nak korábban nem voltak ilyen fenntartásai.) Az ügyből az tűnik ki, hogy a nyomozó szervek által formálisan kellően elő nem készített politikai ügyben érvényesültek a formális törvényi előírások. Ez illeszkedett a Nagy Imre által meghirdetett új politikához, ami többek között a társadalomra nehezedő nyomás csökkentésével kívánta növelni a rendszer stabilitását. Az is kiderül ezekből az iratokból, hogy a - BM Megyei Főosztályába besorolt - helyi államvédelmi szervek ezzel a politikával nem feltétlenül értettek egyet, és továbbra is fő feladatuknak tekintették a parasztság megregulázását, a falusi társadalom megfélemlítését. Ebben azonban, ha egyes formális feltételek hiányoztak, az igazságszolgáltatás intézményei már nem voltak feltétlenül partnerek. Az állambiztonsági szervek hozzáállását mutatja, hogy a felmentő ítélet ellenére Csontos Jánost nyilvántartásban vették, és még 1965-ben is az alapnyilvántartásba való további besorolását javasolták. (Igaz, ebben közrejátszott az is, hogy az 1956-os forradalom alatt szervezte a helyi nemzetőrséget, és annak helyettes parancsnoka lett, ezért azonban ellene eljárás nem indult.)

Csontos János ügy&eac ute;ben keletkezett iratok nemcsak a korabeli "igazságszolgáltatás" kulisszatitkaiba engednek bepillantást, hanem egy kis szabolcsi falu mindennapjairól is tudósítanak. Kiderül belőlük, hogy a parasztemberek is fontosnak tartották, hogy értesüljenek a világ eseményeiről, és viszonylag tájékozottak is voltak ezekkel kapcsolatban. Már önmagában az is figyelemre méltó, hogy egy nincstelen földműves fia 1943-ban rádiót vásárol, ami akkor is érdekes, ha csendőr szakaszvezető is az illető. A falusi társadalom életerejét, védekező képességét mutatja, hogy 1955-ben az igazságszolgáltatás előtt már szembe mertek szállni az államvédelem elnyomó hatalmi apparátusával.

(Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. A központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék Vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 18.

1937

Felszáll Moszkvából a „szovjet Lindbergh”: Valerij Cskalov (és társai). ANT-25 típusú gépe az Északi-sark érintésével két nap múlva száll...Tovább

1940

Franciaország tűzszünetet köt a németekkel.Tovább

1972

Az NSZK labdarúgó válogatottja az Európa-bajnokság brüsszeli döntőjén 3-0-ra győzi le a Szovjetunió csapatát.Tovább

1979

Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Jimmy Carter amerikai elnök Bécsben aláírja a SALT-2 megállapodást.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők