"Szól a rádió"

Egy államvédelmi tiszt esete a szocialista törvényességgel

Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.

Ítélet

A nyíregyházi megyei bíróság

SZIGORÚAN TITKOS!

B.0011/1955-6. szám
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A nyíregyházi megyei bíróság a Nyíregyházán 1955. június hó 3. napján tartott zárt tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A megyei bíróság Csontos Jánost (...) az ellene a népi demokratikus államrend elleni izgatás buntette címén emelt vád és következményei alól bizonyítottság hiánya okából felmenti.

A bunjelként lefoglalt, azonban a vádlott megőrzésére bízott Orion típusú 325-ös 3+1 lámpás rádiót a vádlott részére kiadni, illetve annak használatát továbbfolytatni engedélyezi.

A felmerült bunügyi költség az államot terheli.

Indoklás:

A megyei bíróság a vádlott, valamint a kihallgatott tanúk vallomása és a tárgyalás egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A vádlott szülei gazdasági cselédek voltak, majd a felszabadulás után 7 hold juttatott földet kaptak és jelenleg ennek egy részében gazdálkodnak, a vádlott részére 3 hold 1200 ? ölet adtak át. A vádlottnak 14 testvére van, akik közül még 11 van életben, általában állami gazdasági vagy gépállomási dolgozók, illetve háztartásbeli munkát végző asszonyok. A vádlott iskoláinak befejezése után ugyancsak gazdasági cseléd volt, majd tényleges katonai szolgálatának letöltése után 1941-ben a csendőrséghez jelentkezett és 1944-ig a csendőrség kötelékében teljesített szolgálatot. Közben járőrtárs iskolába került és szakaszvezetői rendfokozatot ért el. 1944. december 20. napjáig maradt a csendőrség kötelékében, ekkor azonban megszökött és jelentkezett a népi hadseregben. 1945-ben nősült meg, felesége kisparaszti szülők gyermeke. Jelenleg 3 h. és 1200 ? öl földjén gazdálkodik.

1954 nyarán a vádlott a földjén dolgozott, Nyircsák János tsz-elnök pedig - akinek fegyverviselési engedélye is volt - a határban tanította a csoport tagjait célba lőni. Majd Nyircsák János arra lett figyelmes, hogy a tsz földjébe beszaladt egy tehén s miután kizavarta azt, a feje felett kilőtt egy szarkát a fészkéből. A vádlott ekkor kb. 50 méter távolságból kiabálni kezdett Nyircsákra, hogy miért lövöldöz ilyen helyen, ahol meg találja lőni az embereket. Egészen rövid szóváltás zajlott le ekkor a vádlott és Nyircsák János között, majd a tsz-elnök eltávozott. A közelben ekkor Pataki Mihály és Páll György tartózkodott.

1955. február hó 27. napján a vádlott (...) ágyban feküdt. A vádlott lakásán tartózkodott ekkor Bíró János, távoli rokona, Kohári Ferenc, aki neki ugyancsak rokona, valamint Irinyi József és Pálóczi István. Soós János traktorvezető felkereste ekkor a vádlottat, hogy megbeszélje vele a tavaszi szántás feltételeit, illetve leszerződjön vele, majd ennek megtörténte után a vendégek leültek kártyázni, a vádlott felesége pedig bekapcsolta a rádiót. Egy ideig a Kossuth adót hallgatták, majd a francia rádió magyar adását kapcsolta a vádlott felesége, később pedig az ún. "Szabad Európa" hangja [!] recsegett a készülékből. A vádlott mindvégig az ágyban tartózkodott, a rádióval kapcsolatban megjegyzést nem tett, a kártyázók pedig inkább a játékra figyeltek, mintsem a rádióra, így Pálóczi István arra sem emlékezett, hogy zene szólt a készülékben, vagy pedig híreket mondott.

A megyei ügyészség a népi demokratikus államrend elleni izgatás buntette miatt emelt vádat a vádlott ellen egyrészt azért, mert a vádlott 1954. nyarán Nyircsák Jánost, a tsz-elnökét a népi demokratikus államrend, illetve annak alapintézménye elleni izgató kijelentések használata közepette szidalmazta, másrészt azért, mert 1955. februárjában a "Szabad Európa" és "Amerika Hangja" adóállomásainak magyar nyelvu híreit hallgatta, sőt lehetővé tette, hogy lakásán azt mások is hallgathassák, ő pedig állást foglalt a fenti rádiók által hangoztatott koholmányok mellett.

Az első vádponttal kapcsolatosan Nyircsák János tsz-elnök a vádlottra a nyomozás során súlyosan terhelő vallomást tett, a bíróság előtti tárgyaláson azonban ezt a vallomását teljes egészében visszavonta és azt állította, hogy a vádlott nem kiabált feléje izgató szavakat. Később ugyan azt is vallotta ez a tanú, hogy a vádlottól a kommunista kifejezést is hallotta, sőt lehet, hogy a "piszkos" jelző is elhangzott, de ezt nem meri határozottan állítani. A vádlott ezzel szemben tagadta, hogy a Nyircsákkal való szóváltása során a népi demokratikus államrend ellen izgató kifejezéseket használt volna, sőt a közelben tartózkodó Páll György és Pataki Mihály sem hallottak ilyen kifejezéseket tőle. Igaz ugyan, hogy Nyircsák János egy alkalommal ittas fejjel panaszkodott sógorának, Szőllősi Józsefnek, hogy a vádlott őt izgató kijelentések keretében becsmérelte, azonban Nyircsák János ezt is tagadta, sőt a sógorával történt szembesítés során is úgy nyilatkozott, hogy ha meg is tette, nagyon italos lehetett, mert a vádlott ilyen kijelentéseket vele szemben nem tett.

E vádpont tehát nem nyert bizonyítást, így őt ez alól bizonyítottság hiánya okából fel kellett menteni.

Az sem nyert bizonyítást, hogy a vádlott 1955. februárjában lehetővé tette rokonai és ismerősei részére a külföldi rádiók adásainak hallgatását és azokat a maga részéről helyesléssel fogadta volna. Soós János ui. határozottan vallotta, hogy a vádlott a vádbeli alkalommal betegágyban feküdt, onnan fel sem kelt és a francia rádió magyar nyelvu híreire, valamint a "Szabad Európa" recsegésére semminemu megjegyzést nem tett. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a vádlott felesége a fenti alkalommal bekapcsolta a rádiót és az ott lévők egyes külföldi adásokat hallhattak, nem róható fel [a] vádlott terhére, mivel pedig egyéb izgató magatartása bizonyítást nem nyert, őt a megyei bíróság e vádpont alól a Bp. 180. -a a. pontjára figyelemmel bizonyítottság hiánya okából ugyancsak felmentette.

A felmentés következtében a bunjelként zár alá vett rádiót a vádlott részére ki kellett adni, a bunügyi költségek tárgyában tett intézkedés pedig a Bp. 245. -án alapszik.

Nyíregyháza, 1955. június hó 3. napján.

Nagy László sk. mb. bíró, Szolnoki Istvánné sk. és Borjus Pál sk. ülnök.

Ez az ítélet jogerős.

A kiadmány hiteléül:
[olvashatatlan aláírás]
elnöki admin.

(ÁBTL 3.1.9. V-1217550 78-79. old.)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő