"Szól a rádió"

Egy államvédelmi tiszt esete a szocialista törvényességgel

Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.

Ítélet

A nyíregyházi megyei bíróság

SZIGORÚAN TITKOS!

B.0011/1955-6. szám
A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A nyíregyházi megyei bíróság a Nyíregyházán 1955. június hó 3. napján tartott zárt tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A megyei bíróság Csontos Jánost (...) az ellene a népi demokratikus államrend elleni izgatás buntette címén emelt vád és következményei alól bizonyítottság hiánya okából felmenti.

A bunjelként lefoglalt, azonban a vádlott megőrzésére bízott Orion típusú 325-ös 3+1 lámpás rádiót a vádlott részére kiadni, illetve annak használatát továbbfolytatni engedélyezi.

A felmerült bunügyi költség az államot terheli.

Indoklás:

A megyei bíróság a vádlott, valamint a kihallgatott tanúk vallomása és a tárgyalás egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A vádlott szülei gazdasági cselédek voltak, majd a felszabadulás után 7 hold juttatott földet kaptak és jelenleg ennek egy részében gazdálkodnak, a vádlott részére 3 hold 1200 ? ölet adtak át. A vádlottnak 14 testvére van, akik közül még 11 van életben, általában állami gazdasági vagy gépállomási dolgozók, illetve háztartásbeli munkát végző asszonyok. A vádlott iskoláinak befejezése után ugyancsak gazdasági cseléd volt, majd tényleges katonai szolgálatának letöltése után 1941-ben a csendőrséghez jelentkezett és 1944-ig a csendőrség kötelékében teljesített szolgálatot. Közben járőrtárs iskolába került és szakaszvezetői rendfokozatot ért el. 1944. december 20. napjáig maradt a csendőrség kötelékében, ekkor azonban megszökött és jelentkezett a népi hadseregben. 1945-ben nősült meg, felesége kisparaszti szülők gyermeke. Jelenleg 3 h. és 1200 ? öl földjén gazdálkodik.

1954 nyarán a vádlott a földjén dolgozott, Nyircsák János tsz-elnök pedig - akinek fegyverviselési engedélye is volt - a határban tanította a csoport tagjait célba lőni. Majd Nyircsák János arra lett figyelmes, hogy a tsz földjébe beszaladt egy tehén s miután kizavarta azt, a feje felett kilőtt egy szarkát a fészkéből. A vádlott ekkor kb. 50 méter távolságból kiabálni kezdett Nyircsákra, hogy miért lövöldöz ilyen helyen, ahol meg találja lőni az embereket. Egészen rövid szóváltás zajlott le ekkor a vádlott és Nyircsák János között, majd a tsz-elnök eltávozott. A közelben ekkor Pataki Mihály és Páll György tartózkodott.

1955. február hó 27. napján a vádlott (...) ágyban feküdt. A vádlott lakásán tartózkodott ekkor Bíró János, távoli rokona, Kohári Ferenc, aki neki ugyancsak rokona, valamint Irinyi József és Pálóczi István. Soós János traktorvezető felkereste ekkor a vádlottat, hogy megbeszélje vele a tavaszi szántás feltételeit, illetve leszerződjön vele, majd ennek megtörténte után a vendégek leültek kártyázni, a vádlott felesége pedig bekapcsolta a rádiót. Egy ideig a Kossuth adót hallgatták, majd a francia rádió magyar adását kapcsolta a vádlott felesége, később pedig az ún. "Szabad Európa" hangja [!] recsegett a készülékből. A vádlott mindvégig az ágyban tartózkodott, a rádióval kapcsolatban megjegyzést nem tett, a kártyázók pedig inkább a játékra figyeltek, mintsem a rádióra, így Pálóczi István arra sem emlékezett, hogy zene szólt a készülékben, vagy pedig híreket mondott.

A megyei ügyészség a népi demokratikus államrend elleni izgatás buntette miatt emelt vádat a vádlott ellen egyrészt azért, mert a vádlott 1954. nyarán Nyircsák Jánost, a tsz-elnökét a népi demokratikus államrend, illetve annak alapintézménye elleni izgató kijelentések használata közepette szidalmazta, másrészt azért, mert 1955. februárjában a "Szabad Európa" és "Amerika Hangja" adóállomásainak magyar nyelvu híreit hallgatta, sőt lehetővé tette, hogy lakásán azt mások is hallgathassák, ő pedig állást foglalt a fenti rádiók által hangoztatott koholmányok mellett.

Az első vádponttal kapcsolatosan Nyircsák János tsz-elnök a vádlottra a nyomozás során súlyosan terhelő vallomást tett, a bíróság előtti tárgyaláson azonban ezt a vallomását teljes egészében visszavonta és azt állította, hogy a vádlott nem kiabált feléje izgató szavakat. Később ugyan azt is vallotta ez a tanú, hogy a vádlottól a kommunista kifejezést is hallotta, sőt lehet, hogy a "piszkos" jelző is elhangzott, de ezt nem meri határozottan állítani. A vádlott ezzel szemben tagadta, hogy a Nyircsákkal való szóváltása során a népi demokratikus államrend ellen izgató kifejezéseket használt volna, sőt a közelben tartózkodó Páll György és Pataki Mihály sem hallottak ilyen kifejezéseket tőle. Igaz ugyan, hogy Nyircsák János egy alkalommal ittas fejjel panaszkodott sógorának, Szőllősi Józsefnek, hogy a vádlott őt izgató kijelentések keretében becsmérelte, azonban Nyircsák János ezt is tagadta, sőt a sógorával történt szembesítés során is úgy nyilatkozott, hogy ha meg is tette, nagyon italos lehetett, mert a vádlott ilyen kijelentéseket vele szemben nem tett.

E vádpont tehát nem nyert bizonyítást, így őt ez alól bizonyítottság hiánya okából fel kellett menteni.

Az sem nyert bizonyítást, hogy a vádlott 1955. februárjában lehetővé tette rokonai és ismerősei részére a külföldi rádiók adásainak hallgatását és azokat a maga részéről helyesléssel fogadta volna. Soós János ui. határozottan vallotta, hogy a vádlott a vádbeli alkalommal betegágyban feküdt, onnan fel sem kelt és a francia rádió magyar nyelvu híreire, valamint a "Szabad Európa" recsegésére semminemu megjegyzést nem tett. Ilyen körülmények között az a tény, hogy a vádlott felesége a fenti alkalommal bekapcsolta a rádiót és az ott lévők egyes külföldi adásokat hallhattak, nem róható fel [a] vádlott terhére, mivel pedig egyéb izgató magatartása bizonyítást nem nyert, őt a megyei bíróság e vádpont alól a Bp. 180. -a a. pontjára figyelemmel bizonyítottság hiánya okából ugyancsak felmentette.

A felmentés következtében a bunjelként zár alá vett rádiót a vádlott részére ki kellett adni, a bunügyi költségek tárgyában tett intézkedés pedig a Bp. 245. -án alapszik.

Nyíregyháza, 1955. június hó 3. napján.

Nagy László sk. mb. bíró, Szolnoki Istvánné sk. és Borjus Pál sk. ülnök.

Ez az ítélet jogerős.

A kiadmány hiteléül:
[olvashatatlan aláírás]
elnöki admin.

(ÁBTL 3.1.9. V-1217550 78-79. old.)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 06.

1944

A normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő