„Színház az egész...”

Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma

„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”

Gyanúsított jegyzőkönyv

ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG
Tanukihallgatási jegyzőkönyv

Készült Nyiregyháza 1950 évben december 21. napján, a gyanusitott kihallgatása alkalmával.
A gyanusitott a személyi viszonyairól az alábbiakat adja elő:
1. Családi és utóneve (esetleges előző neve): V. I.

(?)

1950. október hó 18.-án Nyiregyházán voltam, ahol vásárlást akartam eszközölni. Ezen a napon a délutáni órákban elhatároztam, hogy magamat államvédelmi századosnak fogom kiadni és ennivalót, és szeszes italt igy pénz nélkül fogok tudni magamnak szerezni. Célom volt ezzel továbbá az is, hogy az embereket megrémitsem és az államvédelmi Hatósággal szemben ellenszenvet szitsak. épen ezért Nyiregyházáról nem is hazafelé mentem kerékpárommal, hanem Kemecse irányában, ahol tudtam, hogy szétszórt tanyavilág van. Kb. 7 óra lehetett, amikor találkoztam U. Gy. ujságárussal, akit én megállitottam és már azonnal ugy mutatkoztam be, hogy államvédelmi százados vagyok és azt mondtam neki, hogy engem Miskának szólitson. U.-nak a beszélgetés után nyomban azt mondtam, hogy olyan helyre vigyen engem, ahol bort lehet inni. Elsőnek M. J. Kótaj, Rókahegyi lakóshoz mentünk be, ahol én magam ugyancsak áv. szds.-nak adtam ki és bort és ennivalót követeltem. Hogy M. J.-t mégjobban elrémitsem és garázdálkodásom eredményesebb legyen, U.-val szlovákul beszéltem és magamnak [!] orosznak cimeztem. M.-nél kb. 2 óra hosszáig tartózkodtunk, ahol 2 liter bort és ennivalót fogyasztottunk, mely liter borból U. az egyiket kifizette én azonban nem fizettem. Ottartózkodásom alatt szlovákul több esetben kérdeztem U.-tól, hogy M. kulák e, vagy nem és azzal rémitettem, hogy kifizette e adóját, illetve a békekölcsönt. A fentiek után M. J.-tól U.-val eltávoztam.

A következő ház,ahova ismételten bementünk Cs. I. volt, ahol ugyancsak a fentiekhez hasonlóan viselkedtem azzal a kivétellel, hogy amikor ajtót nyitottak Cs. I.-nénak azt mondtam "a kutya Isten bassza meg, miért nem nyit ajtót egy áv. szds. előtt." Itt hasonlóan a békekölcsön és adófizetéssel zaklattam őket, majd a szobában elhelyezett karosládát átvizsgáltam, hogy nincs e náluk cukor felhalmozva, melyért felelőségre vontam. Cs. I.-nál feleségével kötekedtem azzal, hogy ő özvegy asszony és még azon az éjjelen vissza fogunk menni és ott fogunk aludni. Mondottam azt is, hogy nekem egy jó nő kellene, özvegy asszony, vagy leány és adok néki 20 frt-ot. Kb. 1 órai ottartózkodás után Cs. I.-tól eltávoztunk U.-val és a közelben lakó B. J.-hez mentünk U.-val. B. J.-nél, mivel már előzőleg U.-tól megtudtam, hogy kulák, még erélyesebben léptem fel és mindkét szobájában házkutatást tartottam azzal, hogy tiltott iratokat keresek. B.-nak a Kisgazdapárt tagsági könyvét én személyesen széttéptem és társamnak U. Gy.-nek adtam oda, hogy dobja a kályhába, mert az bünjel. Egyéb iratot, vagy bármit is el nem vittem.

B.-nál kb. 1 1 óra hosszáig tartózkodtam és közben mindég káromkodtam, szidtam a kutyaistennel, hogy burzsuly, kulák. Hasonlóan, mint az előbbi helyeken, a legtöbb esetben nem magyarul beszéltem a velem lévő U.-val, hogy magam orosznak tüntessem fel és mégnagyobb félelmet gerjesszek. Ugyancsak itt is, mint az előző helyeken bort, kenyeret, szalonát követeltem, amiért nem fizettem egyáltalán semmit. A fentiek megtörténte után B.-tól a velem lévő U.-val eltávoztam és annak saját lakására mentem.

U. Gy.-nek, akit mint áv. szds. magammal vittem nem árultam el, hogy én nem vagyok áv. szds. és azt a fenti helyekre, mintha hivatalos személy volnék, magammal vittem. Azokat a helyeket, ahol megjelentem és garázdálkodtam, nekem U. Gy. mutatta meg. Előzőleg nem ismertem őket azért, mert U.-val szemben követelőzően léptem fel, hogy engem oda vigyen, ahol bort lehet kérni.

én sem a fenti ügyet megelőzően, sem azután magamat több esetben államvédelmi századosnak nem adtam ki.

Egyebet előadni nem kivánok, vallomásomat a jegyzőkönyv helyesen tartalmazza, melyet felolvasás után h. h. aláirok.

Felvette:
N. J. áv. fhdgy.
gyanusitott
V. I.

ÁSZTL V-32431 30-33. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt április 05.

1903

A magyar labdarúgó-válogatott lejátssza második hivatalos mérkőzését Budapesten, a Millenáris sportpályán a cseh labdarúgó-válogatott...Tovább

1937

Colin Powell amerikai tábornok, politikus, külügyminiszterTovább

1944

Átvette hivatalát Kárpátalja negyedik, s egyben utolsó kormányzói biztosa, Vincze András altábornagy.Tovább

1944

Martonyi János magyar ügyvéd, 1998–2002 között és 2010-től külügyminiszterTovább

1944

Hatályba lépett a 1240. sz. kormányrendelet a „zsidók megkülönböz-tető jelzéséről” a sárga Dávid csillagról. Ezt a 10x10 centiméteres...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő