„Színház az egész...”

Egy ál-ávós és a kulákok, az ÁVH tekintélye és a dolgozó parasztok nyugalma

„Ahogy bementek lakására, arról érdeklődtek, hogy kulák-e, a beszolgáltatásnak eleget tett-e, és az adója ki van-e fizetve, […] bementek a konyhába, ahol arról tanakodtak, hogy őtet elvigyék-e, de azt melyik áv. szds-nak mondta magát, azt mondotta, hogy most nem viszik el. Utána enni és innivalót követeltek. […] A két ismeretlen pedig evett, ivott, kb. 1 órai ott tartózkodás után eltávoztak, mindketten kerékpárral. Elmondja továbbá, hogy az egyik ismeretlen férfi személyében a sóstóhegyi újságárust ismerte fel, vagyis ahhoz hasonló férfi volt, a másik férfit nem tudja, hogy ki volt.”

Gyanúsított jegyzőkönyv

ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG
Tanukihallgatási jegyzőkönyv

Készült Nyiregyháza 1950 évben december 21. napján, a gyanusitott kihallgatása alkalmával.
A gyanusitott a személyi viszonyairól az alábbiakat adja elő:
1. Családi és utóneve (esetleges előző neve): V. I.

(?)

1950. október hó 18.-án Nyiregyházán voltam, ahol vásárlást akartam eszközölni. Ezen a napon a délutáni órákban elhatároztam, hogy magamat államvédelmi századosnak fogom kiadni és ennivalót, és szeszes italt igy pénz nélkül fogok tudni magamnak szerezni. Célom volt ezzel továbbá az is, hogy az embereket megrémitsem és az államvédelmi Hatósággal szemben ellenszenvet szitsak. épen ezért Nyiregyházáról nem is hazafelé mentem kerékpárommal, hanem Kemecse irányában, ahol tudtam, hogy szétszórt tanyavilág van. Kb. 7 óra lehetett, amikor találkoztam U. Gy. ujságárussal, akit én megállitottam és már azonnal ugy mutatkoztam be, hogy államvédelmi százados vagyok és azt mondtam neki, hogy engem Miskának szólitson. U.-nak a beszélgetés után nyomban azt mondtam, hogy olyan helyre vigyen engem, ahol bort lehet inni. Elsőnek M. J. Kótaj, Rókahegyi lakóshoz mentünk be, ahol én magam ugyancsak áv. szds.-nak adtam ki és bort és ennivalót követeltem. Hogy M. J.-t mégjobban elrémitsem és garázdálkodásom eredményesebb legyen, U.-val szlovákul beszéltem és magamnak [!] orosznak cimeztem. M.-nél kb. 2 óra hosszáig tartózkodtunk, ahol 2 liter bort és ennivalót fogyasztottunk, mely liter borból U. az egyiket kifizette én azonban nem fizettem. Ottartózkodásom alatt szlovákul több esetben kérdeztem U.-tól, hogy M. kulák e, vagy nem és azzal rémitettem, hogy kifizette e adóját, illetve a békekölcsönt. A fentiek után M. J.-tól U.-val eltávoztam.

A következő ház,ahova ismételten bementünk Cs. I. volt, ahol ugyancsak a fentiekhez hasonlóan viselkedtem azzal a kivétellel, hogy amikor ajtót nyitottak Cs. I.-nénak azt mondtam "a kutya Isten bassza meg, miért nem nyit ajtót egy áv. szds. előtt." Itt hasonlóan a békekölcsön és adófizetéssel zaklattam őket, majd a szobában elhelyezett karosládát átvizsgáltam, hogy nincs e náluk cukor felhalmozva, melyért felelőségre vontam. Cs. I.-nál feleségével kötekedtem azzal, hogy ő özvegy asszony és még azon az éjjelen vissza fogunk menni és ott fogunk aludni. Mondottam azt is, hogy nekem egy jó nő kellene, özvegy asszony, vagy leány és adok néki 20 frt-ot. Kb. 1 órai ottartózkodás után Cs. I.-tól eltávoztunk U.-val és a közelben lakó B. J.-hez mentünk U.-val. B. J.-nél, mivel már előzőleg U.-tól megtudtam, hogy kulák, még erélyesebben léptem fel és mindkét szobájában házkutatást tartottam azzal, hogy tiltott iratokat keresek. B.-nak a Kisgazdapárt tagsági könyvét én személyesen széttéptem és társamnak U. Gy.-nek adtam oda, hogy dobja a kályhába, mert az bünjel. Egyéb iratot, vagy bármit is el nem vittem.

B.-nál kb. 1 1 óra hosszáig tartózkodtam és közben mindég káromkodtam, szidtam a kutyaistennel, hogy burzsuly, kulák. Hasonlóan, mint az előbbi helyeken, a legtöbb esetben nem magyarul beszéltem a velem lévő U.-val, hogy magam orosznak tüntessem fel és mégnagyobb félelmet gerjesszek. Ugyancsak itt is, mint az előző helyeken bort, kenyeret, szalonát követeltem, amiért nem fizettem egyáltalán semmit. A fentiek megtörténte után B.-tól a velem lévő U.-val eltávoztam és annak saját lakására mentem.

U. Gy.-nek, akit mint áv. szds. magammal vittem nem árultam el, hogy én nem vagyok áv. szds. és azt a fenti helyekre, mintha hivatalos személy volnék, magammal vittem. Azokat a helyeket, ahol megjelentem és garázdálkodtam, nekem U. Gy. mutatta meg. Előzőleg nem ismertem őket azért, mert U.-val szemben követelőzően léptem fel, hogy engem oda vigyen, ahol bort lehet kérni.

én sem a fenti ügyet megelőzően, sem azután magamat több esetben államvédelmi századosnak nem adtam ki.

Egyebet előadni nem kivánok, vallomásomat a jegyzőkönyv helyesen tartalmazza, melyet felolvasás után h. h. aláirok.

Felvette:
N. J. áv. fhdgy.
gyanusitott
V. I.

ÁSZTL V-32431 30-33. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt október 10.

1903

Megnyitják a (régi) Erzsébet hidat Budapesten.Tovább

1911

Kínában a polgári forradalom megdönti az utolsó mandzsu császár, Pu Ji uralmátTovább

1957

Az ifjúság katonai előképzését a KISZ és az MHS együttműködve végezte. A feszült belpolitikai helyzet miatt „ebben az évben fegyvert nem...Tovább

1989

Az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága javasolta, hogy garantálják az oktatási intézményekben az ideológiamentes nevelést.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő