Demecser körmendi tanyán történt eseményről jelentés 

Jelentés
Kemecse, 1950. október 21.-én

Jelentem, hogy fenti ügyben a nyomozást bevezettem és az alábbiakat állapitottam meg:

1950. október 18.-án este 21 és 22 óra között Cs. J. körmendi tanyai lakós tanyáján megjelent két ismeretlen személy, akik államvédelmi nyomozóknak adták ki magukat. Mindkettő esőköpenyben volt, s az egyik, akik ujabb szinü köpenyben volt századosnak adta ki magát. Amikor Cs.-hoz bezörgettek, Cs. megijedt és felbujt a padlásra, s csak felesége maradt a lakásban. Amikor a két ismeretlen bement a lakásba, azt kérdezték, hogy hol van a gazda, mire az asszony azt felelte, hogy elment az egyik tanyára. Erre az a személy, aki századosnak adta ki magát, azt mondta, hogy hogy meri elhagyni este a tanyát, mondja meg neki, hogy ma éjjel még visszajönnek és itt fognak aludni. Ezután azt kérdezték meg Cs. feleségétől, hogy hol lakik B. J., mire Cs.né megmutatta nekik és eltávoztak.

B. J. tanyájára kb. 23 órakor érkeztek meg, amikor is zörgettek, és bementek a lakásba. Itt is a jobb ruhás, századosnak adta ki magát. Amikor bementek a lakásba, amelyik századosnak adta ki magát, azzal fordult B.-hoz, hogy ugye maga kulák. Utána megkérdezte, hogy hogy áll a beszolgáltatással és az adóval, mire B. azt felelte, hogy ő rendezte. Erre a százados hozzáfogott kutatni a szekrényben és a ruhásládában. Itt nem talált semmit, majd átment a másik szobába, ahol ugyancsak a szekrényben kutatott, ahol talált egy 1932-évi kalendáriumot, melyet széttépett és azt mondta, hogy az bünjel, s visszatért az előbbi szobába, ahol ezidőn keresztül társa tartózkodott. Visszatérése után azt kérdezte társától, hogy mit csinálju[n]k az öreggel, elvigyük? Mire társa azt felelte, hogy tudod te vagy a százados, erre azt felelte, hogy hagyjuk még most, majd később.

Ekkor a százados megparancsolta B.-nak, hogy nekik adjon enni és inni valót. Mire B. azt felelte, hogy neki nincs se szallona, sem bora, ő nem tud adni. Erre azt válaszolták neki, hogy keritsen onnan, ahonnan tud, de hozzon. Ezek után B. kiszólt az udvarra K. M.-nak, hogy az ávósoknak egy kis szalonnát meg bort, mire K. hozott is. A két személy hozzálátott az evéshez és amikor jóllaktak, a százados lefeküdt a házban lévő vacokra és kb. egy óráig feküdt rajta, de nem aludt el. Ez időn keresztül társa állandóan beszélgetett B.-czal, arról, hogy milyen volt a termés és hogy megy a gazdálkodás. Majd a vacsora után kb. 1 óra mulva elhagyták B. lakását. Eltávozásuk alkalmával semmi megjegyzést nem tettek.

Amikor eltávoztak, látták meg B.-ék, hogy mindketten kerékpárral vannak és azt, hogy az egyik személynek a kerékpárján dynamó is van, de nem tudják meghatározni, hogy melyiknek. Annak e, aki századosnak adta ki magát, vagy annak, akki nem mutatkozott be. Eltávozásukkor gyalogosan mentek Sóstóhegy felé.

A bemondások szerint az alábbiak szerint néztek ki:

1./ Amelyik századosnak adta ki magát, egy kb. 175 cm. magas, sovány, kb. 30-35 év körüli személy volt. Fekete kalapban, igen jó állapotban lévő esőköpenyben, melynek szine halványzöldes, vagy halványzöldes barna volt. Lábán fekete csizma. Még feltünően sovány arca volt.

2./ Amelyik semmiféle rangot nem mondott, kb. 30 éves, 175 cm. magas, sovány, igen sápadt arcu egyén és a felső fogsorán vagy ezüstpapir, vagy pedig platina volt. öltözéke: hasonló szinü eső köpeny, mint az előbbié, csak erősen kopott. Fején micisapka, bár szinét megjelölni nem tudták, lábán vagy bakkancs, vagy cipő volt. Ezen utóbbi személy az egész idő alkalmával igyekezett ugy ülni, hogy arcát ne lehessen látni és lehetőleg nem sokat beszélt. Ebben a személyben B. és Cs. állitólagosan a sóstóhegyi ujságárust ismerték fel, bár ezt határozottan nem merik állitani. Egyébb felvilágositás személyükre vonatkozón megállapitani nem tudtam.

Megjegyezni kivánom, hogy a nyomozás során megállapitottam azt, hogy a két ismeretlen személy ezen eset kivételével más időben nem volt a környéken és más személyeket nem kerestek fel. Nem áll az, hogy valamelyik személytől valamit is, dohányt, vagy egyéb tárgyat vittek volna el.

Megjegyezni kivánom még azt, hogy 1950. október 18-án délután 5 óra tájban a kemecsei r. őrs járőre Nyirtura községben találkozott a sóstóhegyi ujságárussal, aki kerékpárral volt a községben és ujságot árult. A bajtársak határozottan nem emlékeznek rá, hogy ekkor az ujságárus köpenyben volt, e vagy sem. Az ujságárus nevét ezidáig megállapitani nem tudtam.

A másolat hiteléül:
U. I. áv. pa.

Nyiregyháza, 1951. január 8.-án.

ÁSZTL V-32431 6-7. old. (állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 3.3 fond vizsgálati dossziék)