Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

Az Országos Hadigondozó Hivatalban átvett hadirokkant jelvényekről készült jegyzőkönyvek

a.
Jegyzőkönyv

Készült Budapesten 1948. évi október hó 22-én az Országos Hadigondozó Hivatal Andrássy út 12. számú helyiségében, a 27.854/1948. eln[öki] 2. számú rendelettel Markovits Jelvény- és Éremkészítő Üzemnél megrendelt új mintájú hadirokkantjelvények részszállításának átvétele alkalmával.

Jelen vannak: dr. Veégh László min[iszteri] o[sztály]tan[ácsos], a hadigondozási főosztály részéről, Koós Zoltán a hivatal alelnöke, Ásvány Ferenc min[iszteri] sz[ám]v[evőségi] főtanácsos az eln[öki] 2. osztály részéről, Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló az érdekelt számvevőségi osztály részéről, Hódi Lajos min[iszteri] irodatiszt és Nyíry Sándor műszaki főtanácsos a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet részéről.

A szállító vállalat részéről Markovits Géza van jelen.

A szállító cég a megrendelés alkalmával megtekintett és a megrendelőlevél értelmében bemutatott és elfogadott mintának megfelelő kivitelezésű jelvényt lett volna köteles szállítani.

A szállító cég fent nevezett megbízottai a mai napon 13 400 drb és 2400 drb gomblyuktámasztékos jelvényt ajánlott fel átvételre. [a dőlt betűs áthúzva, felette a darabszám kézírással átjavítva] 5850 drb.

Szakértő az átvételre megajánlott szállítmányból kémpróbaszerűen kivett mintákat felülvizsgálta és azokat a megrendeléskor bemutatott mintával összehasonlítva a következő szakvéleményt adja:

A szállított mennyiség zománcozása a vályúkba behúzódott és a felszínen nem sima. A dombornyomás kontúrjai nem elég élesek és az oxidáció helytelen voltánál fogva a jelvények foltosak. Összefoglalva a szakértő megállapítja, hogy a szállított jelvények a megrendelésben foglalt feltételeknek és a megtekintett mintának nem felelnek meg.

A szakértő fenti véleménye, valamint a bizottság közvetlen észlelete alapján a bizottság egyhangúlag úgy határozott, hogy a jelvényeket nem veszi át.

A fentieknek a szállító cég képviselőjével való közlése után a jegyzőkönyv aláíratott.

K. m. f. t.

(dr. Veégh László)
min[iszteri] o[sztály]tan[ácsos]
(Koós Zoltán)
alelnök
(Ásvány Ferenc)
min[iszteri] sz[ám]v[evőségi] főtanácsos
(Riskó Béla)
min[iszteri] számvizsgáló
(Nyíry Sándor)
műszaki tanácsos
(Hódi Lajos)
min[iszteri] irodatiszt

(Dévényi Klára)
jegyzőkönyvvezető

b.
Jegyzőkönyv

Készült Budapesten 1948. évi november hó 2-án az Országos Hadigondozó Hivatal Andrássy út 12. számú helyiségében a 27.854/1948. eln. 2. számú rendelettel Paskay Jelvény- és Éremkészítő Üzemnél megrendelt új mintájú hadirokkant jelvények részszállításának átvétele alkalmából.

Jelen vannak: dr. Veégh László min[iszteri] o[sztály]tanácsos, a Hivatal részéről, Ásvány Ferenc min[iszteri] sz[ám]v[evőségi] főtanácsos, az elnöki 2. osztály részéről, Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló az érdekelt számvevőségi osztály részéről, Nyíri Sándor műszaki főtanácsos, a Technológia és Anyagvizsgáló Intézet részéről és Hódi Lajos miniszteri irodatiszt. Utóbbi a jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg elismeri, hogy a jegyzőkönyvben felsorolt hadirokkant jelvényeket megőrzés végett átvette.

A szállító cég részéről Paskay Károly van jelen.

A szállító cél a mai napon 7000 drb tűs és 3000 drb gomblyuktámasztékos (összesen 10 000 drb) jelvényt ajánlott fel átvételre.

Szakértő az átvételre megajánlott szállítmányt kémpróbaszerűen felülvizsgálta és megállapította, hogy a jelvények lemezanyaga a bemutatott mintától eltérően vékonyabb, a zománcozás felszíne, bár csiszolt, de nem egyenletes, behúzódások vannak rajta és a dombornyomás kontúrjai nem olyan élesek, mint a mintán. Szakértő megállapítja, hogy a jelvények lemezanyaga, valamint kivitele fenti kifogások alapján a megrendelésben foglalt feltételekkel és a vállalkozó cég által megtekintett mintákkal nem mindenben egyezik meg.

A bizottság megkérdezi a szakértőt, hogy a bemutatott és felülvizsgált jelvényeket olyanoknak ítéli-e, melyek még használhatók-e, megfelelnek-e a célnak és éppen ezért átvehetők-e? A szakértő kijelenti, hogy a jelvények kivitel szempontjából az átvehetőség határán vannak.

Bizottság fenti véleményt figyelembe véve úgy határozott, hogy a jelvényeket átveszi. Figyelmezteti azonban a szállító céget, hogy az átvett jelvények anyagi, kiviteli és készítésbeli hiányosságáért felelősséggel tartozik.

Fentieket a szállító cég képviselőjével közölte a bizottság, ami után a jegyzőkönyv aláíratott.

K. m. f. t.

Nyíri Sándor
Riskó Béla
Hódi Lajos
Veégh László
Ásvány Ferenc
Paskay Károly

c.
Jegyzőkönyv

Készült Budapesten 1948. évi november hó 2-án az Országos Hadigondozó Hivatal Andrássy út 12. számú helyiségében a 27.854/1948. eln[öki] 2. számú rendelettel a Markovits Jelvény és Éremkészítő Üzemnél megrendelt új mintájú hadirokkant jelvények részszállításának átvétele alkalmával.

Jelen vannak: dr. Veégh László min[iszteri] o[sztály]tanácsos a Hivatal részéről, Ásvány Ferenc min[iszteri] sz[ám]v[evőségi] főtanácsos, az eln[öki] 2. osztály részéről, Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló az érdekelt számvevőségi osztály részéről, Nyíri Sándor műszaki főtanácsos a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet részéről és Hódi Lajos min[iszteri] irodatiszt. Utóbbi a jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg elismeri, hogy a jegyzőkönyvben felsorolt hadirokkant jelvényeket megőrzés végett átvette.

A szállító vállalat részéről Markovits Géza van jelen.

A szállító cég fentnevezett megbízottja a mai napon 4400 darab tűs és 1450 darab gomblyuktámasztékos (összesen 5850 drb) jelvényt ajánlott fel átvételre.

Szakértő az átvételre megajánlott szállítmányból kémpróbaszerűen kivett mintákat felülvizsgálta és azokat a megrendeléskor bemutatott mintával összehasonlítva a következő szakvéleményt adja:

Megállapítja, hogy a jelvényeken a múltban kifogásolt hibák már kisebb mértékben fordulnak elő. (Lásd a f. évi okt. 22-én felvett jegyzőkönyvet.) Nevezetesen a zománcozás már tökéletesebb, a zománcozás felszíne simább, a dombornyomás kontúrjai is élesebbek. A jelvények bronzbevonata viszont sokat nem javult, mert a jelvények között még mindég akadnak foltosak. A szakértő összefoglalva megállapítja, hogy a szállított jelvények a megrendelésben foglalt feltételekkel és a megrendelés kiadásánál megtekintett mintával nem egyezik meg mindenben.

A bizottság megkérdezi a szakértőt, hogy a bemutatott és felülvizsgált jelvényeket olyanoknak ítéli-e, melyek még használhatók-e, megfelelnek-e a célnak és éppen ezért átvehetők-e?

Szakértő kijelenti, hogy a jelvények kivitel szempontjából az átvehetőség határán vannak.

Bizottság fenti véleményt figyelembe véve úgy határozott, hogy a jelvényeket átveszi. Figyelmezteti azonban a szállító céget, hogy az átvett jelvényeket anyagi, kiviteli és készítésbeli hiányosságaiért felelősséggel tartozik.

Fentieket a szállító cég képviselőjével közölte a bizottság, ami után a jegyzőkönyv aláíratott.

K. m. f. t.

Nyíri Sándor
Riskó Béla
Hódi Lajos
Veégh László
Ásvány Ferenc
Markovits Géza

d.

188.278/1949. 1/aTárgy: A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezetétől 9300 drb új mintájú h[adi]r[okkant] jelvény átvétel

J e g y z ő k ö n y v

készült Budapesten 1948. évi november hó 17-én az Országos Hadigondozó Hivatal által 27.854/1948. Eln. 2. szám alatt megrendelt 33 300 darab hadirokkant jelvény első részlegének, azaz 9300 drb jelvénynek bizottsági átvétele alkalmával.

Jelen vannak: az Országos Hadigondozó Hivatal részéről: dr. Veégh László min[iszteri] osztálytanácsos, Hódi Lajos, a számvevőség részéről: Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló, az eln[öki] 2. o[sztály] részéről Ásvány Ferenc min[iszteri] számvevőségi főtanácsos, a Technológia és Anyagvizsgáló Intézet részéről: Nyíri[y] Sándor műszaki tanácsos, mint az Országos Hadigondozó Hivatal által felkért szakértő.

Szakértő a bemutatott jelvények közül kémpróbaszerűen kivett darabokat méret, anyagminőség és kivitel szempontjából felülvizsgálta és azokat a megrendelésben foglalt előírástól és a szállító cégnek előzetesen átadott mintáktól eltérőknek találta. Az eltérés a jelvény lemez-anyagának vastagságában volt, tudniillik a szállított jelvények lemezanyaga a mintáétól eltérően vékonyabb volt. Eltért a mintától a jelvényen látható nemzeti színű zománcozás kivitele is. Bizottság a szakértőt megkérdezve, annak azon véleménye alapján, hogy ezek a jelvények még az átvehetőség alsó határán vannak - a jelvényeket még átvehetőknek találta és azokat mennyiségileg is átvette.

K. m. f. t.

A Nemesfémipari Munkások Szövetkezete részéről

Csillag Zoltán
[olvashatatlan] Attila

Nyíry Sándor
Riskó Béla
Veégh László
Hódi Lajos
Ásvány Ferenc

e.
J e g y z ő k ö n y v

Készült Budapesten 1948. évi november hó 26-án az Országos Hadigondozó Hivatal Andrássy út 12. számú helyiségében a 27.854/1948. eln[öki] 2. számú rendelettel [a] Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezeténél megrendelt új mintájú hadirokkant jelvények részszállításának átvétele alkalmával.

Jelen vannak: Békefi Gyula előadó, a Hivatal részéről, Ásvány Ferenc min[iszteri] sz[ám]v[izsgáló], főtanácsos az elnöki 2. osztály részéről, Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló az érdekelt számvevőségi osztály részéről, Nyíri Sándor műszaki főtanácsos, a Technológia és Anyagvizsgáló Intézet részéről és Hódi Lajos miniszteri irodatiszt. Utóbbi a jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg elismeri, hogy a jegyzőkönyvben felsorolt hadirokkant jelvényeket megőrzés végett átvette.

A szállító cég részéről Csillag Zoltán van jelen.

A szállító cég a mai napon 8800 tűs és 2300 drb gomblyuktámasztékos (összesen 11 100 drb) jelvényt ajánlott fel átvételre.

Szakértő az átvételre megajánlott szállítmányt kémpróbaszerűen felülvizsgálta és megállapította, hogy a jelvények lemezanyaga a bemutatott mintáétól eltérően vékonyabb, a zománcozás felszíne, bár csiszolt, de nem egyenletes, behúzódások vannak rajta és a dombornyomás kontúrjai nem olyan élesek, mint a mintán. Szakértő megállapítja, hogy a jelvények lemezanyaga, valamint kivitele fenti kifogások alapján a megrendelésben foglalt feltételekkel és a vállalkozó cég által megtekintett mintákkal nem mindenben egyezik meg.

A bizottság megkérdezi a szakértőt, hogy a bemutatott és felülvizsgált jelvényeket olyanoknak ítéli-e, melyek még használhatók-e, megfelelnek-e a célnak és éppen ezért átvehetők-e? A szakértő kijelenti, hogy a jelvények kivitel szempontjából az átvehetőség határán vannak.

Bizottság fenti véleményt figyelembe véve úgy határozott, hogy a jelvényeket átveszi. Figyelmezteti azonban a szállító céget, hogy az átvett jelvények anyagi, kiviteli és készítésbeli hiányosságáért felelősséggel tartozik.

Fentieket a szállító cég képviselőjével közölte a bizottság, ami után a jegyzőkönyv aláíratott.

K. m. f. t.

Csillag Zoltán
Nyíri Sándor
Riskó Béla
Hódi Lajos
Békefi Gyula

f.
J e g y z ő k ö n y v

Készült Budapesten 1948. évi december hó 6-án, az Országos Hadigondozó Hivatalban, a Paskay Jelvénykészítő Üzem által leszállított új mintájú hadirokkant jelvények átvétele alkalmával.

Jelen vannak: az O. H. H. részéről dr. Veégh László min[iszteri] o[sztály]tanácsos, az O. H. H. Számvevősége részéről Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló, a Technológia és Anyagvizsgáló Intézet részéről Nyíry Sándor műszaki tanácsos, mint az OHH részéről felkért szakértő és Hódi Lajos. Utóbbi a jegyzőkönyv aláírásával elismeri, hogy a jegyzőkönyvben foglalt mennyiséget megőrzésre átveszi. Ásvány Ferenc sz[ám]v[evőségi] főtanácsos az anyagbeszerzés részéről.

A szállító cég részéről Paskay Károly van jelen.

Szállító cég a mai napon 5000 drb (3500 drb tűs, 1500 drb gomblyuktámasztékos) hadirokkantjelvényt szállított le.

Szakértő az átvételre felajánlott jelvényeket kémpróbaszerűen felülvizsgálta és azokat az eredeti mintadarabbal összehasonlította. A vizsgálat során kitűnt, hogy a felajánlott darabok az előírt követelmények használhatóságát nem befolyásolja. Szakértő a jelvényeket átvehetőknek minősítette. Bizottság szakértő véleménye alapján az 5000 drb jelvényt mennyiségileg és minőségileg átvette.

K. m. f. t.

Nyíri Sándor
Riskó Béla
Hódi Lajos
Veégh László
Paskay Károly
Ásvány Ferenc

g.

Rendelőszám: 27.854/1948. Eln[öki] 2.

Jegyzőkönyv

Készült Budapesten 1948. december hó 27-én, az Országos Hadigondozó Hivatalban, a Paskay Jelvénykészítő Üzem által leszállított új mintájú hadirokkant jelvények átvétele alkalmával.

Jelen vannak: az OHH részéről Békefi Gyula előadó, az OHH Számvevősége részéről Riskó Béla min[iszteri] számvizsgáló, a Technológia és Anyagvizsgáló Intézet részéről Nyíri Sándor műszaki tanácsos, mint az OHH által felkért szakértő, Ásvány Ferenc sz[ám]v[evőségi] főtanácsos a Népjóléti Minisztérium Anyagbeszerzési osztálya részéről és Hódi Lajos. Utóbbi a jegyzőkönyv aláírásával elismeri, hogy a jegyzőkönyvben foglalt mennyiséget megőrzésre átveszi.

A szállító cég részéről Paskay Károly van jelen.

Szállító cég a mai napon 6900 drb, új mintájú hadirokkant jelvényt szállított le, melyek közül 5100 drb tűs és 1800 drb gomblyuktámasztékos.

Szakértő a jelvényeket kémpróbaszerűen felülvizsgálta, és azokat az eredeti mintadarabbal összehasonlította. A vizsgálat során kitűnt, hogy a felajánlott darabok az előírt követelményektől lényegtelen eltérést mutatnak, amely körülmény azonban a jelvények használhatóságát nem befolyásolja. Szakértő a jelvényeket átvehetőknek minősítette. Bizottság szakértő véleménye alapján a 6900 darab jelvényt mennyiségileg és minőségileg átvette.

K. m. f. t.

Ásvány Ferenc
Paskay Károly
Békefi Gyula
Nyíri Sándor
Hódi Lajos

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők