Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztályának döntése az új hadirokkant jelvények készítéséről

Az 1947. augusztus 29-én megtartott főosztályvezetői megbeszélésen hozott döntés alapján a Magyar Művészeti Tanácsot az alábbiak szerint keressük meg:

I.

Magyar Művészeti Tanácsnak

Budapest

Miután a jelenleg használatban levő hadirokkant jelvény idejét múlta [javítva] a mai követelményeknek nem felel meg, az ország hadirokkantjait új, a demokratikus szellemnek megfelelő hadirokkant jelvénnyel szándékozom ellátni.

Ezért felkérem Címet, hogy egy új hadirokkant jelvénytervezet elkészítésére pályázatot hirdetni szíveskedjék.

A jelenleg használatban forgalomban [javítva] levő hadirokkant jelvényből egy darabottájékozódás végett [áthúzva] csatoltan megküldöm.

A beérkezett pályamunkákat három pályadíjjal jutalmazom. Az első díj 500,- frt, a második díj 300,- frt, a harmadik díj 150 frt.

A pályaművek elbírálására összehívott bizottságban képviseltetni kívánom magamat, és kérem, hogy a hadigondozottak érdekvédelmi testületének (HONSZ) képviselőjét is meghívni szíveskedjék.

Kérem, hogy a pályázat kiírása előtt, a részletek megbeszélésére a Tanács kiküldöttje keresse fel tárcám hadigondozási főosztályának vezetőjét.

II.

Markovits Jelvény- és Éremkészítő Üzemnek

Újpest
Aradi u. 43.

III.

Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezetének
Budapest
VII. Rózsa Ferenc u. 25.

ad II.- III.

Hadirokkant jelvény készítésére és szállítására benyújtott árajánlatára értesítem, hogy a rendszeresítendő új hadirokkant jelvénytervezet elkészítésére vonatkozó pályázat kiírására a Magyar Művészeti Tanácsot kértem fel.

A pályázati feltételek a Magyar Művészeti Tanácsnál tudhatók meg.

IV.

A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének
Budapest
VIII. Horánszky u. 24.

Értesítem, hogy a rendszeresítendő új hadirokkant jelvénytervezet elkészítésére vonatkozó pályázat kiírására a Magyar Művészeti Tanácsot kértem el azzal, hogy a beérkezett pályaművek elbírálására összehívott bizottságba a HONSZ képviselője is meghívandó.
Budapest, 1947. augusztus 30.

IX. 12.
[hét olvashatatlan aláírás]

[kézírással az aláírások után]
A számvevőség jelenti:
A hadigondozottak jelvényeinek beszerzésére az 1947/1948. évi költségvetési előirányzat
8 min. 4. Háborús gondozottak és intézmények támogatására, dologi kiadások rovaton történt gondoskodás. Minthogy azonban a P[énz]ü[gy]m[inisztérium] rendelkezései szerint még csak az 1946/47. évi hitelkeretben mozoghatunk, addig, míg a megfelelő hitel nem áll rendelkezésünkre, a pályadíjra fedezet nincs.

IX. 5.
[olvashatatlan aláírás]

Időközben a fedezetet a p. ü. rendelkezésre bocsátotta.
IX. 12.
[olvashatatlan aláírás]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1947. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő