Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A hadirokkant jelvénypályázat elbírálása

a.
A Magyar Iparművészek Szabad Szakszervezetének levele a Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztályának

MAGYAR IPARMŰVÉSZEK SZABAD SZAKSZERVEZETE
Budapest, IX. Kinizsi utca 39.

149/1948.Budapest, 1948. február 26.

Magyar Népjóléti Minisztérium
Hadigondozási osztály
dr. Veégh László min[iszteri] o[sztály]tan[ácsos] úrnak
Budapest

Mellékelten átszármaztatom a hadirokkant jelvénypályázat beérkezett anyagát és a bíráló bizottság jegyzőkönyvét.
Ideiglenesen visszatartottam az I. díjazott művet, hogy a szükséges változtatásokat a nyertes Schneider Jenővel megbeszéljem.

A bírálóbizottság (4 személy) zsűrizési tiszteletdíját kérjük mielőbb hozzánk átutalni.

Tisztelettel
Kovács Zsuzsánna
főtitkár

[Az ügyirat hátoldalán kézírással írt szöveg.]
Megjelent a főosztályon Schneider Jenő és bemutatta az átdolgozott h[adi]r[okkant] jelvény tervét. A terv ebben az átdolgozott formájában tetszetős és kivitelre is alkalmasnak látszik.

Előadta, hogy márc. 15-e után, a jelvényt több kivitelben, minden kötelezettség nélkül ismerős jelvénykészítőjével el fogja készíttetni és bemutatja elbírálásra.

[1]948. III/6.
Veégh [László]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

b.
A hadirokkant jelvénypályázat elbírálásán 1948. február 24-én készült jegyzőkönyv

Jegyzőkönyv

Felvétetett a hadirokkantjelvény-pályázat elbírálásán a Magyar Iparművészek Szabad Szakszervezetében (IX. Kinizsi u. 39.) 1948. február 24-én.

Jelen voltak:

Népjóléti Minisztérium részéről:dr. Hetényi Károly m[iniszteri]tan[ácsos]
dr. Veégh László m[iniszteri]o[sztály]tan[ácsos]
HONSz részéről:Hajdú Rezső
Pintér Sándor
Művészeti Tanács részéről:Borsos Miklós
Gádor István
Iparművészek Szakszervezete rész[éről]:Végh Gusztáv graf[ikus] műv[ész]
Kovács Zsuzsánna főtitk[ár]

A Bizottság megállapította, hogy a pályázatra összesen 55 pályamű érkezett be, továbbá, hogy a szabálytalanul érkezett pályaműveket is tekintetbe veszi és elbírálja a Bizottság.

A beérkezett pályaművek a következők:
1. Rozsnyai Zoltán, Szeged
2. Telek Mária, Felsőgalla
3. HONSZ Nagykanizsa-i csoport
4. Csapó Károly, Újpest, Lőrinc u. 60.
5. Benedek György, Kispest, Brandtner Pál u. 6.
6. Kelemen Imre, VII. Murányi u. 57.
7. Antalits János, XIV. Mexikói út 61.
8. Demkó Margit
9. Barna Mihály MÁV altiszt, Keczel, I. 88.
10. Becsüljük őket áldozatukért jeligére
11. Pro Libertate 3 db „
12. Omnia pro Patria „
13. Hamalka Jenő, Érd, IV. István u. 41.
14. Zsuzsi „
15. Szekula János 1 db
16. Sztropka Antalits János, Mexikói út 61.
17. Csizmarik István, Újpest, Attila u. 18.
18. Macsai László
19. Grafika jeligére
20. Bajtárs „
21. Gellérthegy jeligére (2 gipsz plakett)
22. Attila jeligére, jeligés boríték hiányzik, 6 db
23. M. N. F. 4 db
24. Márta jeligére 1 db
25. 48. jeligére 1 db
26. Béke „ 1 db
27. Szabad Centenárium 1 db
28. Bátor jeligére 1 db
29. Stella „ 4 „
30. Tibi „ 6 „
31. Jutka „ 4 „
32. Béke „ 2 „
33. 1921. „ 8 „
34. Imortella jeligére 3 db
35. A. B. C. „
36. Júlia „
37. Bodoni „
38. Vörös pajzs „
39. Eszká (Erki?) „
40. [nincs adat]
42. Petőfi Sándor 1948. jeligére
43. Temkim jeligére 2 db
44. Glynn „ 2 „
45. D + A „ 5 „
46. Sakk „ 5 „
47. Március „ 10 „
48. Kinizsi „ 1 „
49. Kalapács (jeligés boríték hiányzik)
50. Hungária jeligére
51. Respublika „
52. Budapest „
53. 3. „ 1 db
54. Siker „ 2 db Vizi Béla
55. Margo „ 3 db

A jeligés borítékok felbontása után bíráló bizottság I. díjat BODONI jeligére Schneider Jenő Jósika u. 12. (Codex nyomda) ítélte, azon megjegyzéssel, hogy a terven a következő változtatásokat kell eszközölni: HR betűk külön választandók, a csillag helyett pedig tört tölgyágat kell alkalmazni. [Schneider Jenő javított jelvénytervezetét lásd külön!] A Bíráló Bizottságnak az a véleménye, hogy a jelvényből 1 mintadarabot kell készíttetni, hogy elhatározhassák, hogy a jelvény plasztikusan vagy zománcosan készüljön-e. A Bíráló Bizottság az I. díjat nyert pályázatot kivitelezésre ajánlja. A pályadíjat csak a változtatások eszközlése után folyós[ítja].

Arra való tekintettel, hogy a díjak nagyon alacsonyak, Bíráló Bizottság a II. és III. díjat is kiadja, hogy a tervezők ötletét és munkáját jutalmazza.

II. díjat SAKK jeligére Kass János Iparm[űvészeti] Főisk[olai] növendék

(IX. Kinizsi u. 39.)

III. díjat D + A jeligére Darvas Árpád Iparm[űvészeti] Főisk[olai] növendéknek

(IX. Kinizsi u. 39.) ítélte.

A Minisztérium fenntartja magának a kivitelezés vagy attól való elállás jogát.

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 24.

1959

A KISZ KB megvitatta a „legégetőbb kérdésnek” minősített eszmei-politikai nevelés kérdését, ill. annak „Irányelveit”. Az 56 oldalas...Tovább

1970

Kőszegen megtartották az Ifjúsági Filmek Országos Seregszemléjét. Bemutatták az első filmeseknek, a Balázs Béla Stúdió alkotóinak és a...Tovább

1973

Az ifjúság nemzetközi szolidaritási napja alkalmából ifjúsági gyűlést rendeztek a szegedi József Attila Tudományegyetemen.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő