Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezete beadványa a hadirokkant jelvények átvételére

a.

NEMESFÉMIPARI JELVÉNY- ÉS
FÉMÁRUKÉSZÍTŐ MUNKÁSOK
TERMELŐ SZÖVETKEZETE
Budapest, 1948. október hó 26.

T[isztelt]
Népjóléti Minisztérium Úr! [!]

Budapest

A Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztálya 1948. IX. 11-én megbízott bennünket 33 300 drb új mintájú hadirokkant jelvény elkészítésével drb.-ként 45 filléres árért.

Folyó hó 22-én megrendelt mennyiség felét egy 7 tagból álló, úgynevezett hivatalos szakértő bizottság vizsgálta át, a jelvények átvételét elutasította és arról jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyv lényege:

  1. a jelvény rész anyaga az előírtnál vékonyabb
  2. a zománcozott felszín nem eléggé sima
  3. a dombornyomás kontúrjai nem eléggé élesek
  4. a jelvény színe, oxidációja egyenetlen.

Azt az ellenvéleményünket, hogy a felsorolt hibák, ha fenn is állnak, a jelvény formáját, mintáját, lényegét és használhatóságát semmikép[p] nem befolyásolja, figyelmen kívül hagyták.

A jelen beadványhoz mellékelt mintáknál is szeretnénk megcáfolni a felhozott kifogások tarthatatlanságát. Nem is akarunk vitába szállni a hivatalos szakvéleménnyel a fenti részletekről, nem akarjuk kétségbe vonni jóhiszeműségüket az ide vonatkozó rendelkezések betűinek szabályszerű betartásáról. De állítjuk, és bizonyítani tudjuk, hogy a jelvények átvétele sem a hadirokkantakat, sem a Népjóléti Minisztériumot meg nem károsítja, mert azok a kívánt célnak mindenkép[p]en megfelelnek. Az, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 300 000 drb jelvényét, a Szakszervezeti Tanács 100 000 drb jelvényét, a Szabadságharcos stb. nagy szervezetek jelvényét mi készítettük és készítjük, szintén a fentieket bizonyítja.

Nem lehet érdeke ma az országnak, nem lehet tehát a Népjóléti Minisztériumnak sem ennyi értéket, amit az elkészített vagy befejezés előtt álló jelvények képviselnek, anyagban és munkában kidobni, veszni hagyni. 15 000,- forint veszteség a mi szövetkezetünket is érzékenyen érinti, ezért kérjük a t[isztelt] népjóléti miniszter úr intézkedését, engedélyezze az elkészült jelvények átvételét.

Teljes tisztelettel
Újhelyi

Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások
Kisipari Termelő Szövetkezete
Budapest, VII., Rózsa Ferenc u. 25.
Telefon: 425-339

[kézírással]
Selejt ellen küzd az egész mozgalom!
Mi meg támogassuk a selejtet szállító elvtársakat!

[hátlapon kézírással]
Ikt.
Veégh [László]
Bemutatni alelnök úrnak.
a/a Olt [Károly] elvtárssal és panaszossal megbeszéltem.

XI. 4.
Koós Zoltán

b.

Az Országos Hadigondozó Hivatal jelenti 2596/1948. számú miniszteri jelzőlapra:

A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezete beadványára vonatkozólag jelentem, hogy a Szövetkezet által bemutatott 15 800 drb jelvény átvételét - a szabályszerűen megalakított átvevő bizottság - a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet szakértőjének meghallgatása után tagadta meg.

A nemleges döntés meghozatalánál a beadványban hivatkozott szempontokat a bizottság mind mérlegelte. Különösen figyelemmel volt a vállalkozó cég munkásszövetkezet jellegére és arra is, hogy az elkészített jelvények át nem vételéből a Szövetkezetre anyagi hátrány hárul. Mindezek a szempontok nem indokolják azonban azt, hogy a közszállítási szabályzat rendelkezései szerint meghirdetett versenytárgyalás után vállalatba [!] adott új mintájú hadirokkant jelvényeket az átvevő bizottság annak ellenére is átvegye, hogy a leszállított áru a vállalkozó cég által elfogadott feltételeknek nem felel meg, és akkor, amidőn az áru a kivitelezés szempontjából az átvehetőség határán alul van.

Budapest, 1948. évi november hó 3-án.

[olvashatatlan aláírás]
miniszteri tanácsos

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt április 14.

1912

Első útján jéghegynek ütközik a Titanic utasszállító luxushajó 23:40 perckor, 150 kilométerrel Új-Fundland partjai előtt. Másnap hajnalra...Tovább

1921

Megalakul Gróf Bethlen István kormánya.Tovább

1957

Családjával a romániai Snagovba deportált Nagy Imrét letartóztatják és küzdőtársaival együtt budapesti börtönbe zárják.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő