Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A hadirokkant jelvények készítésének és forgalomba hozatalának korlátozása

a.

MAGYAR HADIGONDOZOTTAK SZÖVETSÉGE
(ORSZÁGOS KÖZPONT)

Budapest, VIII. Horánszky utca 24.Budapest, 1948. szeptember 20.

T[isztelt] Cím!

A Népjóléti Minisztérium rövid időn belül forgalomba hozza az új rendszerű hadirokkant jelvényeket. A jelvények gyártására, forgalomba hozatalára és viselésére vonatkozó jogszabályok is rövidesen nyilvánosságra fognak kerülni.

Tudomásunkra jutott, hogy egyes jelvénykészítő vállalkozók minden illetékes tényező, így szövetségünk és a minisztérium megkérdezése nélkül is jelvényeink gyártásába kezdtek és azt nyílt árusítás útján forgalomba hozták.

Felkérjük ezért Önöket, hogy jelvényeink esetleges gyártásától és forgalomba hozatalától tartózkodjanak, mert az említett és rövidesen nyilvánosságra kerülő rendelet értelmében súlyos károkat okozhatnak önmaguknak a jelvény készítésével, illetve meg nem engedett forgalomba hozatalával.

Reméljük, hogy Önök ilyen jelvények készítésével eddig sem foglalkoztak, és attól a jövőben is tartózkodni fognak.

Teljes tisztelettel
(Koós Zoltán)
főtitkár

b.

MAGYAR HADIGONDOZOTTAK SZÖVETSÉGE
(ORSZÁGOS KÖZPONT)

Budapest, VIII. Horánszky utca 24.Budapest, 1948. szeptember 20.

Dr. Szász László miniszteri tanácsos úrnak

Budapest
Népjóléti Minisztérium

A csatolt szövegű körlevelet küldtük meg az ugyancsak csatolt névsor szerinti jelvénykészítő iparosoknak. Célszerűnek tartanám, ha a Hivatal részéről is hasonló szellemű, de megfelelően módosított szövegű levelet kapnának az érdekeltek.

Elvtársi üdvözlettel
(Koós Zoltán)

Koó/M.

Kelen MiklósBpestV.Aulich u. 3.
Ludvig EmilVIII.Thék Endre u. 18.
Gál DezsőNap u. 12.
Markovits NándorÚjpest,Aradi u. 43.
Ötvösipar (Bata)Rákosszentmihály
Fonyó MártonBpest,V.Kiss József u. 40.
László FerencVII.Garai u. 6.
ValternéII.Fő u. 19. II. e.
MorzsányiIV.Váczi u. 36.
Első Nagy Tűzzománc és jelv.VII.Holló u. 16-18.
Bocán KárolyVIII.Csokonai u. 8.
SzentiVII.Klauzál u. 18.
Kovács LajosVII.Somogyi Béla út 7.
Kravarik és TársaRákosszentmihályBéla u. 116.
Papp GyörgyBpest,VII.Somogyi Béla út 7.
FrühzeitigSomogyi Béla út 7.
SzeilerTeréz krt. 23.
BendeVáczi u.
Bata (Nyigri Ilona néven van)Rákosszentmihály

 

c.

178.115/1948. IX. 24.
Tárgy: Hadirokkant jelvények készítésének és forgalomba hozatalának korlátozása

Kereskedelem- és Szövetkezetügyi 
Miniszter Úrnak
Budapest

A Magyar Hadigondozottak Szövetségének felállításával kapcsolatban rövidesen forgalomba kerülnek az új kiállítású hadirokkant jelvények is. A jelvények gyártását, forgalomba hozatalát, illetőleg terjesztését jogszabály útján szándékozom szabályozni.

Tudomásomra jutott, hogy egyes jelvénykészítő üzemek hozzájárulásom nélkül a hadirokkant jelvények gyártását már megkezdték és azokat nyílt üzletekben történő árusítás útján forgalomba hozzák.

A jelvények gyártására és forgalomba hozatalára vonatkozó engedélyek kiadását az 1933:VII. tc.-ben biztosított jogomnál fogva magamnak kívánom fenntartani.

Ennek előrebocsátása után felkérem Miniszter urat, hogy az 5.590/1948. Korm. számú rendeletben biztosított jogomnál fogva - az illetékes belkereskedelmi igazgatóságok útján - szíveskedjék a jelvénykészítő üzemeket és a jelvények forgalomba hozatalával foglalkozó kereskedőket arra utasítani, hogy a Magyar Hadigondozottak Szövetsége (Országos Központ: Budapest, VIII. Horánszky u. 24.) útján adott előzetes hozzájárulásom nélkül a jelvények készítésétől, illetőleg forgalomba hozatalától tartózkodjanak.

A rendelkezésemre álló adatok szerint eddig az alább megnevezett üzemek, illetőleg kereskedők készítettek, illetőleg hoztak forgalomba hadirokkant jelvényeket előzetes hozzájárulásom nélkül:
Kelen Miklós, Budapest, Aulich utca 3.
Ludvig Emil, Budapest, VIII. Thék Endre u. 18.
Gál Dezső, Budapest, Nap utca 12.
Markovits Nándor, Újpest, Aradi utca 43.
Ötvösipar (Bata, Nyigri Ilona) Rákosszentmihály
Fonyó Márton, Budapest, V. Kiss József utca 40.
László Ferenc, Budapest, VII. Garai utca 6.
Valterné, Budapest, II. Fő utca 19. II. emelet
Morzsányi, Budapest, IV. Vác[z]i utca 36.
Első Magyar Tűzzománc- és jelv. Budapest, VII. Holló utca 16-18.
Boczán Károly, Budapest, VIII. Csokonai u. 8.
Szenti, Budapest, VII. Klauzál utca 18.
Kovács Lajos, Budapest, VII. Somogyi Béla utca 116.
Pap György, Budapest, VII. Somogyi Béla utca 7.
Frühzeitig, Budapest, VII. Somogyi Béla utca 7.
Szeiler, Budapest, Teréz krt. 23.
Bende, Budapest, Vác[z]i út.

II.
Tárgy: l[ásd] kívül. (Hátiratilag az I. alattira)
Magyar Hadigondozottak Szövetsége
(Országos Központ)
Budapest
VIII. Horánszky u. 24.

A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterhez intézett átiratom másolatát tudomásul vétel végett csatoltan megküldöm.
B[uda]pest, 1948. X. 7.

K. X/7.

[olvashatatlan aláírások]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők