Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

A megmaradt jelvények hadirokkantak közötti ingyenes szétosztása

a.

3441/118 szám. Érk: 1950. VII. 10.

Tárgy: Hadirokkant jelvények szétküldése

Házi feljegyzés:
A Népjóléti Minisztérium anyagraktárában kb. 42 000 db hadirokkant jelvény van, amely mint az O. H. H. leltári anyaga került a minisztérium raktárába.

A hadigondozási ügyintézés decentralizálása folytán ezeknek a jelvényeknek a Minisztérium raktárában való további tárolása indokolatlan. Szükségesnek mutatkozik tehát, hogy ezeket a jelvényeket a megyei tanácsok végrehajtó bizottságának, valamint a Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának az alábbi felosztás szerint megküldjük abból a célból, hogy azokat a hatóságok területén lakó hadirokkantak között ingyenesen osszák szét.

A jelvények egy ládában, kiöntve voltak elraktározva. A jelvényeket számbavétel és a hatóságokhoz való szétküldés céljából kisebb csomagokba raktuk szét.

Miután a jelvényeknek egyenként való megolvasása hosszú időt és sok munkát vett volna igénybe, a jelvények számbavételét úgy oldottuk meg, hogy 500 db-ot kiolvastunk és azt lemértük. Így 12 db 1 kg-os és 36 drb 1.80 kg-os csomagot nyertünk. Az 1 kg-os csomagban 500 db, az 1.80 kg-os csomagban pedig 1000 db jelvény van.

Tervezzük az alábbi felosztást:
Budapest Főváros
TanácsaVégrehajtó Bizottságának
11 db 1.80 kg és7 db 1 kg csg.kb. 14 500
Fejér, Heves, Komárom, Nógrád, Tolna, 
Zala, Veszprém, Pest-Pilis-Solt megyei
tanács végrehajtó bizottságának
 
1-1 db 1.80 kg összesen
kb. 8000
8 db 1.80 kg
 
Baranya, Somogy, Vas, Békés, Szolnok Megyei
Tanács Végrehajtó Bizottságának 1-1 db 1.80 kg és 1-1 db
1 kg összesen
5 db 1.80 kg és5 db 1 kg csgkb. 7500
Bács-Kiskun, Győr, Csongrád, Hajdu, Borsod,
Szabolcs Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának
2-2 db 1.80 kg össz:
12 db 1.80 kgkb. 12 000
32 db 1.80 kg2 db 1 kg csg.kb. 42 000

I. 
Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó bizottsága X. Ügyosztálya
Vezetőjének

B u d a p e s t

A mellékelt 18 csomag (kb. 14 500 db) „hadirokkant jelvényt azzal küldöm meg, hogy azokat a hatósága területén lakó, pénzellátásban részesülő hadirokkantak között ingyenesen ossza szét."

II.

Megyei Tanács Végrehajtó bizottsága X. Ügyosztálya Vezetőjének
Székesfehérvár, Eger, Esztergom, Balassagyarmat, Szekszárd, Zalaegerszeg, Veszprém, Budapest, Pécs, Kaposvár, Szombathely, Békéscsaba, Szolnok, Kecskemét, Győr, Hódmezővásárhely, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza.

A mellékelt (a csomagok számát a házi feljegyzésből kell kiírni) írandó az I. alatti „ " jelből.

Budapest, 1950. augusztus 22.

K. VIII/26.
[olvashatatlan aláírás]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-118-1950. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

b.

NÉPJÓLÉTI MINISZTÉRIUM
V/3. Osztály vezetőjének

Feljegyzés

Az O. H. H.-ból áthozott raktári anyagok között kb. 30 000 h[adi]r[okkant] jelvény volt, ezeknek a minisztériumban való további tárolása a hadigondozási ügyek decentralizálása után indokolatlan.

Javasolom, hogy a jelvények az egyes megyék és B[uda]pest főváros között arányos számban széto[s]ztassanak.

Budapest, 1950. évi július hó 10.

(Gerőfi László)
Irodavezető

[az irat hátlapján]
Bár az O. H. H.-ból átkerült h[adi]r[okkant] jelvények ügyében állásfoglalás nem tartozik III/4 anyaggazdálkodási osztály ügykörébe, az elosztás benti tervével egyetértünk. Az ügyiratot r. u. [rövid úton] V. 3 osztálynak további intézkedés végett visszaküldjük.

B[uda]p[est], 1950. július hó 14.

Holczer Ilona

R[övid] u[ton] lássa a III/4. Anyaggazdálkodási osztály
Véleményt kérünk arra vonatkozólag, hogy a benti javaslatot helyesnek tartja-e, illetve mi történjen a jelzett 30 000 db h[adi]r[okkant] jelvénnyel?

K. VII/10.
[olvashatatlan aláírás]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-118-1950. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

 

Diaszpórák, személyes sorsok

 

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma – a leszármazottakkal együtt – körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt évtizedben a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A program eredményeként az elmúlt hat év során mintegy négyezer doboznyi iratanyag és tárgy érkezett haza a világ minden részéből.

A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből ízelítőül már az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont száma is közölt két írást.

Idei 4. számunk – „Diaszpórák, személyes sorsok” – fő témája szintén a diaszpóra-lét. Schmidt Anikó Hoffmann Ferenc református lelkésznek az 1920-as, 1930-as években keletkezett, a nyugat-kanadai magyarok életét dokumentáló páratlanul gazdag fényképalbumát mutatja be. Seres Attila varsói levéltári kutatásai alapján ismerteti az erdélyi lengyel diaszpóra életét az 1930-as évek végén, mindemellett közread egy eddig ismeretlen Márton Áron-levelet és egy fényképet, amelyen a püspök is szerepel. Miklós Dániel az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Eckhardt Tibor 1943-ban kelt levélrészletét közli. Ebben a kisgazdapárti politikus az amerikai politikai helyzetről tájékoztatja magyarországi ismerőseit, egyúttal saját sorsáról is beszámol. Főcze János Paál Árpád nekrológját publikálja, – az erdélyi magyar politikus és publicista ezt Ovtavian Goga román költő, Ady Endre egykori barátja 1938 májusában bekövetkezett halála alkalmából írta. Összeállításunkat Závoczki Adrienn írásával zárjuk, aki levéltári iratok alapján a két világháború között Magyarországon élt olasz állampolgárok sorsába nyújt betekintést

 

Budapest, 2020. szeptember 14.

 

A szerkesztők