Hadirokkant jelvények a második világháború után

A második világháború után az új hatalom újragondolta és szabályozta kitüntetési rendszerét. Az alapítások körüli huzavonában és az adományozásoknál egyre inkább a kommunista párt szempontjai érvényesültek. Elsősorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket. Ebbe a kitüntetés alapítási közegbe illeszkedett a második világháború hadirokkantjai számára készített új típusú hadirokkant jelvény is, melynek elkészítése körüli bonyodalmakat mutatjuk be forrásközlésünkben.

Jelvénykészítő cégek ajánlatai a Népjóléti Minisztérium részére

a.
A Markovits Jelvény- és Éremkészítő Üzem ajánlatai új hadirokkant jelvény készítésére

MARKOVITS

Jelvény- és Éremkészítő ÜzemÚjpest, 1947. február 5.
Aradi utca 43.

Az alábbiakban bátorkodom ajánlatomat megtenni az idecsatolt, saját tulajdonomat képező terveim szerinti hadirokkant jelvényre a következő feltételek szerint:

Magyar Népjóléti Minisztérium
Hadigondozási Főosztálya

Budapest

T[isztelt]
100 000 db hadirokkant jelvény 1 mm-es sárgarézből sajtolva, vegyileg sárgítva, a fent említett terveim szerinti ábrával és méretekben:
hosszútűvel
36
gombbal
44 fillér drb-onkénti

árban. Ezen árakból a rendkívüli 5% engedmény már le van vonva, s azokhoz a mindenkori törvényes forgalmi adót hozzászámítom.

Az esetben, ha a minisztérium hozzájárul ahhoz, hogy a hivatalosnak elismert hadirokkant jelvényeket bármely formában kizárólag cégem hozza forgalomba kereskedelem útján, úgy a fenti árakból 50% engedményt tudok nyújtani.

Kérem ez irányú szíves értesítésüket és vagyok szolgálatukra örömmel készen,

teljes tisztelettel
Markovits

Mellékelve:
3 drb tervrajz jogfenntartással.

***

MARKOVITS

Jelvény- és Éremkészítő ÜzemÚjpest, 1947. március 21.
T[isztelt]
Magyar Népjóléti Minisztérium
Hadigondozási Főosztálya,

Budapest

Hivatkozással február hó 5-i, hadirokkant jelvényekre vonatkozó ajánlatomra, ezúton bátorkodom idemellékelni újabb 3 drb rajzot, amelyek közül az 1. számú masszívan sajtolt, chrómozott, vagy nikkelezett kivitelű, a 2. és 3. számú kontúr nélküli szivárvány-zománccal volna elkészítve.

Szívesen szolgálok kiválasztás esetén részletes árajánlattal, melyre való felhívásukat várva, vagyok

teljes tisztelettel,
Markovits

3 drb tervrajz

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1947. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

b.
A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége VII. kerületi elnökségének pályázata

HADIROKKANTAK, HADIÖZVEGYEK ÉS HADIÁRVÁK
ORSZ[ÁGOS] NEMZ[ETI] SZÖVETSÉGÉNEK 
VII. KERÜLETI ELNÖKSÉGE

188/1947 h/FLCsengery u. 11. (Elöljáróság)
Budapest, 1947. április 11.

T[isztelt]
Magyar Népjóléti Minisztérium
Dr. Hetényi Károly Hadigondozási Főosztály Vezető Úr

Budapest

Fenti csoport elnöksége és Sugár Sándor hadirokkant bajtársunk, csoportunk tagja festőművész elnökségünk felkérésére az idemellékelt új hadirokkant jelvény tervezetét elkészítette, melyet a magunk részéről is a legmelegebben ajánljuk fel, mert ebben kidomborítva látjuk Harmadik Köztársaságunk jelvényét, valamint a pajzsot, amelyben el lehet helyezni piros fehér zöld nemzeti színt. Talán azt az utóbbit zománcozva.
Reméljük, hogy ezen tervezetünk általános tetszést fog nyerni.

Tisztelettel:

Kassai Aladár
társelnök
Hartmann [olvashatatlan]
VII. ker. HONSZ Csoport elnök

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

c.
A Nemesfémipari Jelvény- és Fémárukészítő Munkások Termelő Szövetkezetének hadirokkant jelvény ajánlata

Nemesfémipari Jelvény- ésBudapest, 1947. június hó 26.

Fémárukészítő Munkások 
Termelő Szövetkezete
Budapest, VII. Rózsa Ferenc u. 26. [Jelenleg VI. kerület.]

T[isztelt]

Népjóléti Minisztérium

B u d a p e s t

Az egyik hadifogoly lap a hadirokkant és hozzátartozóik jelvénnyel való ellátását vetette fel. Ennek elvi elbírálása a T. Minisztérium hatáskörébe tartozik, mi csupán technikai szempontból bátorkodunk a T. Minisztérium segítségére és szolgálatára állni.

A múltban használt jelvény minőségi szempontból, ha megfelel (tehát a rajz formája más) kb. 15-25 fillér. Tekintve azonban, hogy nagyobb mennyiségre van szükség, egy sokkal szebb és mutatósabb kivitel sem lenne nagyon költséges. Mellékelt minőségi mintánk szerint tűzzománc kivitelben egy színnel kb. 100 000 drb készítésénél drb-ként 65-70 fillér, több színben színenként 12-14 fillér.

Legyen szabad megemlítenünk, hogy szövetkezetünk munkás szövetkezet, s mint ilyen, erkölcsi szempontból garancia.

Munkánk minősége és áraink versenyképességére felemlítjük közszállításainkat:
Honvédelmi Minisztérium,

Rendőrség, Köztársasági Elnöki Iroda, Közlekedési Minisztérium és a társadalmi egyesületek:  stb.

Fenti áraink irányárak, pontos rajz esetén lehetnek eltérések, de ezek lényegtelenek.

Fentiek megismétlésével kérjük a T[isztelt] Minisztériumot, hogy szövetkezetünket kérdéses munka kiadásával árajánlatra felhívni szíveskedjék.

Teljes tisztelettel:
[olvashatatlan] László [kézírással aláírt]

Jelzet: MOL XIX-C-1-j-3441-55-1947. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Szociálpolitikai főosztály)

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt közel két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő
Megszállás, impériumváltás, Trianon – II.

Trianon – második Mohács. Így látta a korabeli közvélemény az 1920. június 4-én aláírt magyar békeszerződést, és több mint egy évtizeddel később Szekfű Gyula is Mohácshoz hasonlította a Három nemzedék című művében. A tizennégy részből, egy jegyzőkönyvből és egy nyilatkozatból, összesen 364 cikkelyből álló békeszerződés Magyarország számára nemzeti tragédiát jelentett: megcsonkított országot nehezen védhető határokkal, aránytalan településszerkezettel, az állameszme és a nemzeti öntudat megrendülését, több mint hárommillió magyar kisebbségi kiszolgáltatottságát. Trianon széleskörű társadalmi elutasítottságának legfőbb oka a békeszerződés előírásainak durvasága és elvszerűtlensége volt. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a határok megállapításánál elsősorban stratégiai szempontok, az új államok gazdasági érdekei s a vae victis („jaj a legyőzötteknek”) elve érvényesült.

Az 1947-es párizsi békeszerződésben megismételt Trianon, az általa okozott újabb sokk, majd az államszocialista diktatúra hatalomra kerülése azt eredményezték, hogy a téma hosszú ideig feldolgozatlan és kibeszéletlen maradt. Közel negyven évnyi kényszerű hallgatás után Trianon az 1980-as évek elejétől szűnt meg tabutémának lenni Magyarországon, és azóta számos feldolgozás – irodalmi mű, dokumentumfilm, tanulmány, monográfia – született e kérdésről.

Ennek ellenére a trianoni sokk hatása máig jelen van a magyar társadalomban. A századik évforduló kapcsán végzett friss, reprezentatív magyarországi közvéleménykutatás adatai szerint a megkérdezettek 94%-a gondolja úgy, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben. Ennél valamivel kevesebben, de a lakosság még így is több mint háromnegyede, 77%-a azzal is egyetért, hogy e traumát máig nem heverte ki az ország. A békeszerződés pontos évszámát ugyanakkor a válaszadók csupán 43%-a idézte fel helyesen, mintegy harmada (34%) pedig – tévesen – azt gondolja, hogy az csupán száz évig érvényes, és 2020. június negyedike után hatályát veszti.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, a reális nemzeti önismeret irányába mutató tudományos mű szülessen. Reményeink szerint ezt a célt szolgálják az ArchívNet idei 2–3. számában megjelenő dokumentumközlések is. Szerzőinkhez hasonlóan „Trianont” nem egyetlen dátumhoz – 1920. június 4-éhez – köthető eseményként, hanem hosszabb, évekig tartó folyamatként értelmezzük. E folyamat szerves részét képezte az elveszített háború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a történeti Magyarország egyes részeinek idegen katonai megszállása, csakúgy, mint az utóbbi nyomán bekövetkezett fokozatos főhatalomváltás: a magyar közigazgatás felszámolása és az új hatalmi struktúrák kiépítése.

Összeállításunk témája tehát: „Megszállás, iserifmpériumváltás, Trianon”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 2-es június 4-én, míg a 3-as ugyanezen hónap 16-án. A most megjelenő 3. szám első írásának szerzője, Völgyesi Zoltán azt bizonyítja meggyőzően, hogy 1918 novemberében és december első felében a szlovák lakosság egy része ‒ főleg a Felvidék keleti felében ‒ ellenezte a csehszlovák orientációt, és nyíltan kifejezte a Magyarországhoz való lojalitását. Bojtos Gábor az első világháború ideje alatt, majd 1918 után a szülőföldjüket tömegesen elhagyó menekültekről ír. Öt sikeres egyéni integrációs életutat vázol fel, mind az öt személy Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei menekült tisztviselő volt. Demjén Ágnes a gróf Batthyány Tivadar belügyminisztersége idején, 1918 végén eszközölt főispáni kinevezéseket elemzi, és arra keresi a választ, hogy mivel magyarázható a főispáni karban történt személyi változások magas száma. Péterffy Gergely vasúttörténeti írása nem kapcsolódik ugyan a témához, viszont szemléletes módon tárja az olvasó elé a magyar állam által 1947-ben viszontagságos körülmények között vásárolt 510 amerikai gőzmozdony ügyét. Dokumentumközlését mindeddig ismeretlen, látványos korabeli fotókkal illusztrálja.

 

Budapest, 2020. június 16.

A szerkesztők